Bár Lars Von Trier a végére azért csak elrontja gigantikus művét, egy olyan dallal hagy minket magunkra, amit nehezen felejt az ember.
A film főhősnője és Beck jó szokásuk szerint összeálltak, hogy elérjék a lehetetlent: ne akarjunk tüstént távozni a moziteremből, pedig akkor a film befejezését látva már kifutnánk a világból is. Minket A nimfomániás összességében ugyan nem nyűgözött le (kritikánkat itt olvashatod), de befejező dalát egyszerűen nem tudjuk elégszer meghallgatni. Jimi Hendrix számának annyira laza és éteri feldolgozása, hogy attól még maga a mester is elismerően bólogatna az égi Woodstockon.