Sandlernek akadnak jó pillanatai, szökőévente nagyjából egy, de azért akadnak. Csak ilyenkor általában egy jó filmben mutatja meg, hogy nem csak a fingás-hányás mestere. Ez most nem teljesen jött össze.

Paul Thomas Anderson remek Kótyagos szerelem című alapművében még reménykedtél azon, hogy Adam Sandler végleg elfordul a korrekt drámák felé, mert kiderült, hogy van színészi tehetsége, csak hát eme örömteli esemény még 2002-ben történt, azóta Sandler pedig egyetlen egyszer tudott jó lenni, a 2007-es Üres város-ban. És ennyi. Az Adam Sandler-életmű sajnos többnyire csak közepes vagy pocsék filmekkel van tele, és láthatóan a főhősnek sincs már túl sok kedve a színészethez, szinte minden filmjében úgy néz ki, mintha le akarna lépni a forgatásról, vagy csak az elalvás előtti másodperceit rögzítené a kamera. Hol volt már egy Happy Gilmore? Hol van már az Apafej? Hol van már a Távkapcs?

A cipőbűvölő szerencsére nem a nézhetetlen Sandler-filmek közül való, de sajnos ettől még nem jó. Sztorijának főhőse egy cipész, bizonyos Max Simkin, aki munkaeszközének elromlása után kénytelen elővenni rég eltűnt apja ósdi talpalógépét, ami viszont varázserővel bír, ha Max egy cipőt kezelésbe vesz rajta, majd felveszi a lábbelit, akkor a cipő tulajdonosának bőrébe bújik. Aztán ahogy az a nagy könyvben meg van írva, a kissé tutyimutyi cipész elkezd visszaélni a hatalommal, amíg bele nem nyúl valami nagyon durcás ügybe.

A The Cobbler alapjában véve elég kellemes film lenne, annak ellenére, hogy Adam Sandler úgy képzeli el a drámai alakítást, hogy mindig bambán bámul, de még ez is jobb, mint egy átlag Sandler-blődli. Dicséretes, hogy sikerült olyan sztárokat megszerezni hozzá, mint Dustin Hoffman és Steve Buscemi, akik láthatóan jól érzik magukat, de semmi komolyat nem akarnak villantani, tudják, hogy itt nincs is rá szükség.

A problémák a film második felében kezdődnek, amikor egy bűnügyi szál indul útjára teljesen indokolatlan módon, de még nem is ezzel lenne a nagy baj, hanem hogy innentől egyfajta bűnügyi gyerekfilmmé avanzsálódik a mozi, ami teljesen elveszíti korábbi hangvételét, ami egy öreg bácsi megmentése, egy teljesen komolyan vehetetlen és erőtlen szerelmi szál, valamint egy erősen karikatúrára vett rosszfiú (Method Man) és sleppje kiiktatása lesz a cél. Ezzel flottul meg is ölik a filmet, ami egészen addig egy korrekt dramedyben próbálta megmutatni, hogy egy kisember is azonnal elkezd visszaélni a hatalommal, ha valamilyen furcsa módon a kezébe kerül.

Aztán persze kíméletlenül érkezik egy előre is jól látható csavar, mindenki megkapja a magáét, a kisember győz és levonja a tanulságot, ahogy azt már az elején is sejteni lehet, Sandler is győz, mert nem tudod utálni a filmben, de ettől még nehéz megbocsátani a mozi második felét, jobb lett volna a hatalommal való visszaélés problémakörét boncolgatni, de hát ezt kaptuk helyette, ezt a gyerekfilmbe oltott vígdrámát, ami tévében jobban működött volna, mint moziban. De mozijegyet kell venni érte, ami baj, és ezen a tényen az sem segít, hogy Dustin Hoffman és Steve Buscemi is feltűnik a vásznon. Mindegy, volt már sokkal rosszabb is a helyzet.

5
  • A film második felében induló sztorivonal mindent elront
  • Jó, hogy beugrott Dustin Hoffman és Steve Buscemi
  • Adam Sandler végre nem idegesítő

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon