Készítsünk sorozatot a Bosszúállók után fennmaradt helyzetről a Bosszúállók szerepeltetése nélkül. Ez minden idők egyik legfeleslegesebb spinoffja, ami jó is lehetett volna.
Nem volt kérdés a The Avengers sikere után, hogy több bőrt is le fognak majd nyúzni a Marvel mindenkit összeboronáló csodacsapatáról, de talán kissé bohókás pillanatukban, vagy a moziverziók lassú elkészülésének hevében juthatott eszükbe a tévéseknek, hogy a szuperhősöket koordináló szervezet is van annyira érdekes, mint maguk az ezer éve sztárstátuszban tündöklő hősök. Hát nincsenek. És a helyzetet az sem menti meg, hogy többször emlegetik Thort vagy Vasembert, mert attól még ők nem lesznek velünk. Olyanok lesznek a főszereplők ettől, mint azok a lúzerek, akik egyszer már találkoztak sztárral, és életük végéig azt mesélik a haveroknak, hogyan mondták azt neki: helló.
A S.H.I.E.L.D. egyetlen emlékezetes karaktert hozott a filmben, Coulsont, akit ugyebár megöltek az Avengers-ben, és láss csodát, Coulson visszatért, mint kiderül, megrendezte a halálát, hogy ezzel inspirálja a Bosszúállókat. A legmélyebb tisztelettel kérdezem: elment a kedves forgatókönyvíró esze? Ennél még az is jobb fordulat lett volna, ha klónozzák, bár azt már az Alien 4-ben is nehezen nyeltük le Ripley esetében, de sebaj, még talán az ikertestvérkártyát is kijátszhatták volna, vagy azt, hogy Pamela felkel, és Coulsont találja a zuhany alatt Bobbyval. Szó szerint bármi jobb lett volna. De hát esszük, nem esszük, nem kapunk mást, vissza kellett térnie, mert nélküle ez a balhé még ennyit sem érne.
Minden részben egy-egy friss szuperhős problémájára fókuszál majd a sorozat, akik akár még lehetnek érdekesek is, de az első eresztés egy meglehetősen sablonos figurát cibált elő, aki ráadásul hogy-hogy nem, alig szerepelt a pilotban. És hogy mindez még aggasztóbb legyen, a hős sztoriját egy olyan fordulattal zárják le, hogy attól ütemesen verni kezded a fejed a legközelebbi falba. Most vagy nem volt elég pénz, hogy igazán merész csatajeleneteket koreografáljanak meg, vagy csak későbbre tartogatják az igazán erős tartalmakat.
Sajnos a karakterek sem túl érdekesek, és bár kibonthatják még őket a későbbiekben, nem tennénk rá a fejünket, hogy ez megtörténik majd, és hogy mindez elegendő izgalmat fog szolgáltatni a S.H.I.E.L.D. első évadára. Egy ilyen sorozattól azt várja el az ember, hogy sok-sok szuperhőst lát majd, miközben még egy parányi átívelő történetszál is fokozza az élvezetet, utóbbit tulajdonképpen meg is kapja, de annyira zavaros egyelőre ez a bizonyos senki sem mond el semmit, de valami titok lappang-témakör, hogy képtelen felcsigázni bárkit is, aki érdeklődne egy esetleges folytatás iránt.
De ami a leginkább zavaró: a legtöbb karakter motivációja nem tisztázott. Csak úgy megtörténnek dolgok, és fogalmunk sincs, hogy lemaradtunk-e valamiről (nem), vagy az íróknak nem volt kedvük pepecselni bizonyos részletekkel (igen), és még akkor is nagyon kevés ez az egész, ha a CGI minősége tulajdonképpen tévéhez képest nem is zavaróan rossz. Akkor is kevés lenne, ha nem a Bosszúállók spinoffjaként indult volna, hanem egy Heroes-pótlékként. Persze még adhatunk neki egy-két résznyi időt, hátha megjön a széria esze.
Joss Whedon valószínűleg csak az Avengers-mozi miatt került a kreátorok közé, a balhét inkább az a Maurissa Tancharoen viszi el, aki a Dollhouse részeit írta, nem mellesleg Joss tesójának, Jednek a felesége, aki szintén a széria egyik atyja. Ha ez így marad, akkor csúnyán érdektelenségbe fulladhat a S.H.I.E.L.D. És nem, nem elég emlegetni a hősöket, akiket szeretünk. Valahogy meg kell idézni a hangulatukat is. A sok unalmas, közhelyes párbeszéd nem oldja meg, és az sem, hogy egy rakás jó csajt bámulhatunk a képernyőn. Több kell. Sokkal. Egy próbát mindenesetre megér.