Ettől még nem rossz az Annabelle 3, de akkor a legjobb, ha nem vár tőle az ember sokat.

A Démonok között után az Annabelle spin-off olyan volt, mintha a világ egyik legjobb hamburgerezőjéből az ember átülne a Vérhas Büfébe a strandon, bár ijesztő volt, amit láttál, de a legkevésbé sem esett jól a film, úgyhogy gondoltuk, jobb lenne azt a rohadék babát most már tényleg örökre bezárni a vitrinbe, aztán démonkodjon ott magának naphosszat. De aztán jött az Annabelle 2, és érdekes módon helyre rakta a világ rendjét, annyira, hogy simán befizettünk volna egy harmadik részre, ami a kassza csörgésének megfelelően el is jött.

Ezúttal az Annabelle 3 még több Warren családot tartalmaz, kicsit olyan is, mint egy Démonok között 2.5, de a démonokkal táncoló szülők helyett ezúttal kislányuk, Judy (Mckenna Grace) kerül a középpontba, akinek van egy cukin szexi bébiszittere, Mary (Madison Iseman), akinek van egy cukin szexi barátnője, Daniela (Katie Sarife). Ők kerülnek igazán nagy bajba, amikor a szülők lelépnek otthonról, Mary pedig áthívja Danielát, aki mellékállásban a cselekedetei alapján ránézésre nettó idióta.

Daniela ugyanis feltűnően érdeklődik Warrenék démonok által megszállt tárgyairól, aztán amikor bekerül a házba, és megtalálja az ajtót, ahová szinte gigantikus, szirénázó neontábla figyelmezteti, hogy ne lépjen be, ellopja a kulcsot, és belép, majd mindent megfogdos. A hibamérő itt már durván kileng, de akkor hal igazából füstölve hősi halált, amikor az Annabelle-t tartalmazó vitrint annak ellenére is kinyitja, hogy rá van írva, hogy semmiképpen sem szabad ilyesmit csinálni.

Ez elképesztően hülyén hangzik, és az ember verné is a fejét a falba, de az Annabelle 3 megmagyarázza, hogy a lány miért művel ilyen baromságokat, van valami értelme az egésznek, bár az tény, hogy azért a nagy magyarázkodásban nem izzadtak meg túlságosan az írók. Daniela tette után a film egy négyszereplős kísértetházas filmmé változik, egyfajta „Kinyílt a vitrin, anyunak egy szót se”-mozi, amiben szó szerint elszabadul a pokol, és kiderül, hogy Warrenék kamrája pokolibb, mint egy maratoni Fásy Mulató.

Elég ugyanis mindenhez egyszer hozzáérni, és máris kiszabadul a démon, aztán lesz futás, meg sikítás a házon belül és a házon kívül is. Utóbbi főleg a főhősnő kiszemelt pasijának jut, akit masszívan ráhelyeznek a komikus-vágányra, de összességében maga a film egésze is meglepően erősen hajlik el a vígjátéki megoldások felé, ami eddig erre a szériára nem volt példa. Mintha egy kicsit a tinihorrorok felé akarnának elkanyarodni, ami egyébként nem baj, mert jól áll neki, és ha tini lennék, én ettől biztosan össze meg vissza fosnám le a bokámat néhol. De nem vagyok tini.

És ez többszörösen baj. Egyrészt a nyilvánvaló okok miatt, mert hát a fiatal gondtalanság, ugyebár, másrészt meg azért, mert az Annabelle egyáltalán nem ijesztő. Néhol kicsit megemelkedik az ember pulzusa, de ennél még az első rész is horrorisztikusabb volt, egy-két jumpscare jut csak az embernek, az old school horrorelemek pedig szinte teljesen mellőzve vannak ebből a körből.

De még így is jó nézni ezt a harmadik részt, mert viszonylag tisztességesen össze van rakva, a fiatalok megfelelően rettegnek, a lányok szépek, a kislány fura, Annabelle a frászt hozza az emberre, az óriási, mindenhonnan érkező démon extravaganza pedig bár egy kicsit elvonja a figyelmet a főgonoszról, mégis komplett őrületet ad, ami valamennyire kiszámíthatatlanná teszi ezt a nagy rettegőfesztivált.

Warrenék kicsi kedvence meg még nyilván visszatér, ha megint csörög a kassza, de hogy innen hová lehet elvinni ezt a történetet, az igazából már a világ egyik legnagyobb rejtélye. Romantikus film? Gimis vígjáték? A franc se tudja, csak működjön, de az sem baj, ha legközelebb tényleg megijedünk közben.

6
  • Korrekt, de a korrektnél egy fokkal sem több
  • Szinte egyáltalán nem ijesztő
  • Nem áll neki rosszul, hogy néha komikusabb a megszokottnál

Player Autószalon

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon