A BioWare nagy visszatérésének beharangozott Anthem több sebből vérzik, de még simán lehet belőle valami sokkal jobb. Kérdés, hogy miért kellett így kiadni.

Az EA mostanában nem arról híres, hogy kifogástalan minőségű játékokat adna ki, de sajnos az egykor szebb napokat látott BioWare sem. A Mass Effect Andromedával mélypontra került csapat igazi klasszikusokat adott a világnak, úgyhogy nem esett nagyon nehezünkre elhinni nekik, hogy a nyitott világú Anthem megint egy olyan akció-RPG lesz, amit még évek múlva is bátran előveszünk, és újra nyomjuk. Mondjuk végül is ebben lehet igazság, mert simán benne van a pakliban, hogy egy év múlva újra lenyomjuk, mert akkor már tökéletesen működik benne minden, és lesznek benne izgi extra tartalmak is. A baj az, hogy az Anthem már megjelent, és a megjelenése pillanatában kellett volna, hogy ne legyen tele irdatlanul idegesítő bugokkal, és hogy legyen kicsit izgibb. Nem kellett volna sok.

Az Anthem ugyanis egyáltalán nem rossz játék, sőt, kifejezetten érdekes elveszni a világában, a lövöldözés rettentően szórakoztató, a grafika pedig egyenesen csodálatos. Vannak is benne elég jó ötletek, de kicsit olyan, mintha egy ponton azt mondta volna az EA, hogy srácok, akkor ez a játék most sok halasztás után megjelenik és kész. Ja, és kicsit megváltoztatjuk a koncepcióját is.

Tisztán látszik, hogy ez bizony nem lett volna RPG-s akciózúzda, valószínűleg különféle NPC-kkel rohangáltunk volna karöltve mindenféle rondaságokra lövöldözni, de sokkal szimpatikusabb volt a Destiny-féle „valódi játékosokkal telepakolt világ”-koncepció egy kis bioware-es RPG-vel megspékelve, amivel őszintén szólva semmi baj nincs. Különösen jó érzés tudni, hogy az adott küldetésben a társaink nem csak robotok, ők bizony valahol a világban ugyanúgy játszanak velem, mint én, számíthatok rájuk, nem fognak megőrülni valami bugtól, ami egyébként ebben a játékban teljesen simán lehetséges is lenne.

Mert itt bugokból van tele a kerítés, bár a legújabb frissítéssel hála istennek jelentős részük eltűnt. Vagy csak szerencsénk van, és nem találkoztunk velük. Itt van például a játék legidegesítőbb pontja: a szerverrel való kapcsolat elvesztése. Megtörténik. Sűrűn. És ilyenkor nem csak annyiról van szó (legalábbis PS4-en), hogy egy hibaüzenettel leáll a játék, hanem egyből újraindul, és ezt megteszi annyiszor, amennyiszer csak nem talál kapcsolatot a szerverrel. Kérdezitek, miért jött ilyen későn a teszt? Ezért. Egyszerűen sokáig képtelenek voltunk játszani az Anthemmel, mert nem hagyta, küldetés közepén újraindult, majd egyszerűen nem is indult el. Nincs kapcsolat, nincs csoki.

Vagy egy másik rettentően idegesítő, de azóta már igen nagy valószínűséggel kijavított pont: az egyik nagyon fontos tér elhagyása. Igen, ez így nagyon hülyén hangzik, de tényleg arról van szó, hogy egyszerűen nem lehet kimenni egy teremből. Méghozzá hogy teljes legyen a blama: egy közösségi térből. A Launch Bay névre hallgató teremben lehet felpimpelni a cuccunkat, találkozhatunk egyéb játékosokkal, és mehetünk vissza az erődünkbe, Fort Tarsisba, azaz csak akkor, ha a játék is ezt akarja.

Vegyük például az egyik küldetés végét: sikerrel aprítottam az ellent újdonsült barátaimmal, majd bekerültem a Launch Baybe, ahol némi módosítást végeztem a páncélomon, és teljesítettem volna a küldetés utolsó pontját, beszélnem kellett volna valakivel Tarsisban. De nem tudtam kimenni az ajtón. Egyszerűen nem jelent meg ez az opció az ajtóhoz közelítve. És nem csak én jártam így, láthatóan a többiek is oda-vissza rohangáltak az ajtó előtt, hogy ugyan jelenjen már meg az a nyomorult gomb, és mehessenek a dolgukra. Csak nagyon kacifántos módon tudtam végül eljutni az erődbe, megpróbáltam Freeplay módban érvényesülni, de szörprájz: Fort Tarsisnak nincs bejárata, nem lehet csak úgy beszambázni. És ilyenkor nagyon szívesen elbeszélgetnék a BioWare-es srácokkal, hogy van-e nekik józan paraszti eszük.

Az is elég fura, hogy bár egy nyitott világban kolbászolunk, bizonyos belső tereket külön betölt a játék. Ha be akarunk menni egy barlangba, akkor jó eséllyel a bejárat után töltőképernyő jön, és csak reménykedsz benne, hogy nem a jó öreg kommunikációs hiba miatt indult újra a játék, hanem tényleg tölt. A legfurább, hogy ezek a belső terek többnyire nem nagyok, és nincs bennük semmi igazán extra grafikai megoldás, magyarul teljesen érthetetlen, hogy 2019-ben mi a fenének tölt egy játék ilyen esetekben, amikor egy open world-játék már évekkel ezelőtt sem csinált ilyesmit.

Az pedig, hogy a térkép alapján hogyan lehet tájékozódni, ugyancsak horrorfilmbe illő pont, mivel a térkép szinte csak mutatóban van, gyakorlatilag majdhogynem használhatatlan, a menüben viszont trackelheted a küldetésedet, és amikor ezt megteszed, egy kék pont mutatja majd neked az irányt… vagy nem. Teljesen random módon eltűnik és felbukkan a marker, néha tanácstalanul repkedsz a levegőben, vagy rohangálsz, és próbálsz rájönni, hogy merre van az arra. Aztán hopp, megtalálod, és már mehetsz is tovább. Ja, hogy erre lenne való egy jó térkép! Hát igen, de itt a legjobb, ha azt nézed, merre mennek a többiek. Hátha ők tudják a jó utat.

 

Hogy miért mondom mégis, hogy az Anthem szerethető? Mert ezek a bugok többségében javíthatóak, és valószínűleg javítva is lesznek. Maga a játék alapja, az akció, az irányítás, a harcrendszer simán feledtetnek mindent. Ha elhagyjuk az RPG-elemeket, az Anthem mint akciójáték nagyon pofás. Egyszerűen jó nekiindulni a nagyvilágnak, és harcolni a szembejövő kisebb-nagyobb lényekkel, mindez pedig annyira eszméletlenül jól néz ki, hogy az elején alig hittem a szememnek. Tény, hogy maga a világ lehetne változatosabb, de azért így is gyönyörű a látnivaló, örömmel el lehet veszni a veszélyes terepen.

Maga a sztori sajnos nem nagy szám, de bőven kárpótolja az embert, ha bebújik a javelinbe, és repked mindenfelé, mint egy megvadult Vasember. Hogy milyen javelinbe, az rajtunk múlik, mint ahogy az is, hogy milyen képességeket és fegyvereket adunk hozzájuk a játék előrehaladtával, de a lényeg, hogy bárhogy is legyen, egyszerűen csodás élmény rohangálni, szállni és lövöldözni bennük. Kicsit olyan érzése is van az embernek, hogy a BioWare pont ezt a részét találta ki igazán a játéknak, a többi csak úgy kelletlenül hozzátársult, aztán van, ami működik az adalékból, van, ami nem annyira.

De mivel az Anthem alapjaiban egy RPG-elemekkel tűzdelt akciójáték, jó kérdés, hogy egyáltalán számon kérhető-e rajta az adalékok minősége. Ha az alapja jó, akkor kit érdekelnek az adalékok? És itt jön képbe az, hogy a BioWare mindig annyira gondosan felépítette a játékai sztorijait, a karaktereit, még az utolsó NPC-t is érdekessé tette, ami itt nincs meg. De akkor miért nem vették ki ezt az egészet belőle, és rohangáltunk csak úgy minimális sztorival rendet tenni a nyitott világban? Ezek az igazi kérdések, és nem azok, hogy érdemes-e kipróbálni az Anthemet. Nagyon érdemes. Akadnak benne bakik és érthetetlen furcsaságok szép számmal, de a végére inkább szereti az ember, mint utálja. Talán egy-két patch után még jobban fogjuk szeretni.

6
  • Élvezetes akciók, embertelenül gyönyörű világ
  • Iszonyúan sok bug
  • A sztori és a karakterek teljesen érdektelenek

Player Autószalon

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon