Nem jött be a Unity? Szerinted egy kicsit nagyobb tököt növeszthetett volna már egy ideje az AC-univerzum? Akkor a Syndicate okozhat kellemes meglepetéseket.

Nem tesz túl jót az Assassin’s Creed-franchise-nak, hogy fejőstehénként tekintenek rá, évente minimum egy, de legutóbb kettő (Unity, Rogue) rész jön ki, és akkor még nem is beszéltünk a 2D-s Chronicles-epizódokról, plusz a mobilverziókról, szóval nyugodtan mondhatjuk, hogy addig ütik a vasat, vagy a kabátujjból előpattanó pengét, amíg meleg.

A Syndicate ezúttal Londonba visz el mindenkit, viktoriánus kor, ipari forradalom, mi baj történhet. Nagyjából úgy festi fel a hangulatot az új AC, mintha egy bérgyilkosos, Guy Ritchie-féle Sherlock lenne, törnek a csontok, mennek a bunyók, a díszlet pedig minden pillanatban csodálatos, bár ez a jelző nem feltétlenül a grafikai megoldásoknak szól. Jól áll ez a kor és ez a helyszín a sorozatnak, sokkal jobban, mint a sokak által szidott, egyébként teljesen puritán Unity, amitől a készítők ezúttal szinte minden ponton megpróbáltak eltérni.

Ezúttal két karakterünk is van, Evie és Jacob Fry, foglalkozásukat tekintve nem pékek. Természetesen hamarosan előkerülnek a jó öreg AC-eszközök, mert nélkülük nem lenne buli a buli. A megszokott egy helyetti két karakter nem töri szét a játékot, ügyes újítás, de mondjuk nem sírnánk tele a párnánkat, ha ne adj’ isten a következő részből kimaradna.

Ami viszont kissé furcsa, az irányítás egyszerűsítése mellett valamiért a falmászás is leegyszerűsödött, de annyira, hogy már-már szuperhősként ugrálunk felfelé a falakon, és ez bizony már elsőre is nevetségesnek tűnik. Arról nem is beszélve, hogy a grappling hook beszerzése után úgy kapaszkodunk felfelé, mint egy igazi szuperhős, vagy kém, vagy betmenlájt, vagy isten tudja, milyen extra képességekkel megáldott karakter.

Ha a sztorira lenne bárki is kíváncsi, akkor nagy meglepetésekkel nem tudunk szolgálni, a templomosok már megint felütik a fejüket, akik amúgy a brit gyárakat is a kezükben tartják, és nem mellesleg az utcák és azok állandó szereplői is az övék. Evie és Jacob pedig azt teszik, amit általában az AC-játékok főhősei szoktak: leszámolnak a templomosokkal. A két karakter viszont egészen új színt hoz, így mégsem lehet mondani, hogy a Syndicate ezerszer elkoptatott klisékből állna össze. A modern szál gyakorlatilag totálisan mellékes, de hát Desmond óta tulajdonképpen teljesen feleslegessé vált. Ez mondjuk szerintem baj, de tudom, többen megelégednek ennyivel.

London fantasztikus AC-helyszín. A lovaskocsik ellophatóak, a város jellegzetes helyszínei bejárhatóak, a küldetések érdekesek, még a mellékküldetések is, és fontosak is, ha könnyedebben akarunk boldogulni. Területeket kell foglalnunk, bandaháborúkat vívnunk, amik rettentően élvezetesek. Kicsit talán a GTA-univerzumtól is sikerült picit nyúlni, a San Andreasban lehetett találni területfoglalós részeket, a választható karakterek kicsit a GTAV-re hajaznak, legalábbis funkció tekintetében, de persze ez csak szőrszálhasogatás.

Összegzés:

Már rég nem volt ennyire egyben az Assassin’s Creed. Nem arról van szó, hogy végre olyan jó, mint a második rész, de jól áll neki a viktoriánus kori London, a sztorija és karakterei pedig vannak annyira érdekesek, hogy a jobb epizódok közé soroljuk. Ha bírtad Guy Ritchie Sherlockjainak világát, kötelező.

A player szerint

  • Már önmagában a hangulata is elviszi a balhét
  • Az újítások sokat adnak a játékélményhez
  • Végre egy összeszedett AC-epizód
Player-méter
8
Támogatott és ajánlott tartalmaink

Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?

A Sony húsvéti ajándéka egy ingyenesen megnézhető Pókverzum-rövidfilm

Már itt is van a Szegény párák rendezője új filmjének első kedvcsinálója

További cikkeink a témában
Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?
Hirdetés