Isten bizony nem lehetett volna több pénzt kinyerni a The Hunger Games-moziszériából. Megjött az utolsó rész, amiből kiderül, hogy ha egy lezáró epizódot kettévágnak, annak csak a stúdió örül.
Mert hát nézzük csak. Harry Potter. A halál ereklyéi első része maga volt a merő unalom, az időhúzás, aminek nem sok értelme volt, de a második részben azért mindent sikerült tökéletesre csiszolni. Alkonyat. A Hajnalhasadás első részében alig történt valami, hogy aztán a másodikban viszonylag filmszerűvé váljon a produkció. Viszonylag. És most itt Az Éhezők Viadala. Láttuk a Mockingjay első felét, és ha azt mondanám, hogy egy minden igényt kielégítő film volt, akkor akár azt is hazudhatnám, hogy szeretem Fásy Ádám művészetét. Az első epizód bizony tökéletes példája volt Hollywood pénzéhségének, mert történés nem sok, pofázás viszont annál több akadt benne, és igen, mindez időhúzás miatt történt.
Akkor most ugye azt kellene mondani, hogy de az utolsó rész… És lehet is mondani, mert A kiválasztott befejező epizódja bizony minden tekintetben jobb az első eresztésnél, de hát ez tulajdonképpen egy film, úgyhogy illik egy filmként is kezelni őket. És mint egy film, bizony baromi unalmas a Mockingjay, legalábbis nagyjából az új epizód feléig, amikor olyan történik, amire senki sem számít. Ja, várjunk. De. Elindul egy furcsa viadal. Meglepetés!
A második rész ott kezdődik, ahol az első véget ért, azaz egy picit mégis ugrunk előre az időben, hiszen Katnissről leszedik azt a badass nyakmerevítőt, amit azért kapott, mert az első epizód végén Peeta picit meg akarta őt fojtani. Peeta még mindig ellenséges, Katniss még mindig sóvárog, jaj, mi lesz velük. Sajnos a Mockingay - Part 2 nagyobb részét is a felesleges és tét nélküli szenvedés teszi ki. Mert most őszintén, kit érdekel, hogy a lány két szerelme hogyan jön ki egymással, hogy Katniss most akkor melyiküket választja, hogy nincs kedve propaganda-videót forgatni, amikor a diktatúra bekeményít, és már semmiféle emberéletet nem tisztel? A helyes válasz a senkit. Az érdekel mindenkit, hogyan buktatja meg a lány és új szövetségesei Snow uralmát, és hogy meglakol-e ez a rohadék.
De ez csak mellékszál A kiválasztottban, valahogy úgy, ahogy a film első felében is volt. Tény, hogy itt már az elejétől kezdve több akciójelenetet kap az ember, de mégis végig az az érzése a nézőnek, hogy a szerelmi szál gigantikusra duzzasztásával érték el, hogy tovább csöröghessen a kassza, mert itt bizony nem az volt a cél, hogy egy minden igényt kielégítő befejező részt készítsenek, hanem hogy a pénztárca végül brutálisan tele legyen tömve. Ezt a tényt támasztja alá az is, hogy a befejezést már teljesen szükségtelenül 3D-ben kellett piacra dobni, emelt jegyár, több bevétel, hadd ne soroljam.
Na de hagyjuk a negatívumokat, hiszen pozitívumokból is akad itt bőven. Jennifer Lawrence fantasztikus. Még a szenvedést is szívesen nézi tőle az ember, pláne 3D-ben, mert ez a lány továbbra is megdolgozik a pénzéért. És még a Poszáta-szerkó is jól feszül rajta. A sztori ráadásul ebben az epizódban vesz éjsötét fordulatot, de annyira sötétet, hogy azt egy ilyen széria nem is engedhetné meg magának, de azt már a második rész, a Futótűz óta tudjuk, hogy a The Hunger Games meglepően bátran mutatja be a diktatúrák kegyetlenségeit, ilyen mélységekbe azonban nem hittük volna, hogy merészkedik. És ez jó.
Jó, mert a Mockingjay 2 végül eléri azt, hogy felrázzon, a végső fordulat embert próbáló, nagyon kegyetlen húzás, de az erőltetett új viadalt is jó nézni, még akkor is, ha egyébként minden percébe bele lehet kötni. Most komolyan. Ki épít egyszer használatos podokat? Hány emberen ment át ez az ötlet a Kapitóliumban? De ez csak egy kérdés a sok közül, amelyekre nem kapunk választ, mindegy, nem sírjuk majd tele a párnánkat emiatt éjszakánként.
Az Éhezők Viadala: A kiválasztott egyben sajnos nem lett olyan erős, mint az első két mozi volt. Áldozatául esett a pénzéhségnek, mert ha egy 160 perc körüli filmben hozták volna össze, brutális erejű, tökéletes lezárása lehetne Pánem szabadulási történetének. Rétestészta hosszúságúra nyújtva viszont nem működik a mutatvány, csak bizonyos elemeiben, a lezárás azonban olyan, amilyennek lennie kell. És kedves filmgyártók, mostantól legyenek szívesek elfelejteni az utolsó epizódok kettévágását, ha lehet kérni.