Nagy dózisban toljuk a karibi életérzést – egy kis horrorral. Sok szeretettel küldjük az öt leghíresebb kalóz listáját Phillips kapitánynak és mindenkinek, aki szereti.

  1. 5 / 5

    Edward Teach

    Az angol származású Mr. Teach annak köszönheti a halhatatlanságot, hogy minden körülmények között kínosan ügyelt az imidzsére. Közismertebb nevén Feketeszakáll brutális fürtökbe fonta dús arcszőrzetét, az ütközetek előtt pedig parázsló kanócokat dugott a kalapja alá, melyeknek fekete füstje olyan pokoli megjelenést kölcsönzött a visszataszító sebhelyekkel ékesített kalózvezérnek, hogy a legtöbb ellenfelének már azelőtt tele lett a gatyája, hogy Teach rájuk vicsorgott volna. Hajója, a rettegett Queen Anne’s Revenge húsz, egyenként egy tonnás ágyúval terrorizálta a Bahamák és Dél-Karolina forgalmát. Amikor I. György a kalózveszedelem felszámolásának könnyebbik módját választva hajtóvadászat helyett általános amnesztiát hirdetett, a legtöbb gonosztevő azonnal feladta a kalandos tengeri életet, de Feketeszakáll nem volt köztük.

    Két évig tartó ámokfutása alatt elképesztő vagyonra tett szert, melynek pontos összege és a kapitány halála utáni sorsa a mai napig találgatások tárgya. Amikor egyik tengerésze megkérdezte tőle, hová rejtette a kincsét, Teach csupán annyit mondott, hogy a vagyonát rajta és a Sátánon kívül senki nem találhatja meg. Egyes találgatások szerint a mesés kincs az Új-Skócia mellett fekvő Oak Island homokja alatt pihen (a szigetről szóló izgalmas cikkünket itt olvashatod).

    Amikor kiderült, hogy Feketeszakáll a beígért királyi kegyelem ellenére sem kompatibilis a békés földműveléssel, 1718-ban Virginia kormányzója száz font vérdíjat tűzött ki a fejére. A kellemes összegre sokan rámozdultak, de végül egy Robert Maynard nevű hadnagynak sikerült leterítenie a fenevadat. A legenda szerint egy erős kardcsapás a csigolyáig vágott Teach nyakába, ez azonban nem akadályozta meg ezt a félelmetes gyilkost abban, hogy még percekig küzdjön az ellennel.

  2. 4 / 5

    William Kidd

    Szegény Kidd kapitány a legszerencsétlenebb kalózként vonult be a történelemkönyvekbe, akivel végül úgy statuáltak elrettentő példát az angolok, hogy ő mindvégig a korona szolgálatában járt el. A skót származású kapitány az Adventure Galley nevű hajójával 1696-tól kezdődően királyi engedéllyel – részben a kincstár gyarapodására – fosztogatta az útjába kerülő spanyol és francia hajókat. Vesszőfutása akkor kezdődött, amikor egy útjába kerülő angol hadihajó elvette legénységének felét, ő maga pedig kénytelen volt a létszámot a kikötők kocsmáiból toborzott semmirekellő alkoholistákból feltölteni.

    A minőségi emberanyag hamar megbosszulta magát, hiszen a fegyelmezetlenség többször lázongásba csapott át. Egy alkalommal Kidd vitába keveredett egy ágyúmesterrel, akit a kialakult dulakodás során fejbe vágott egy vödörrel, a matróz pedig néhány nap múlva belehalt a fejsebébe. Az sem volt éppen sikersztori, amikor két megcsáklyázott francia lobogós hajóról is kiderült, hogy valójában angol tulajdonban állnak. A kaput mégis az tette be, amikor Kidd meg akart támadni egy hírhedett kalózt, a legénység viszont inkább körberöhögte és átállt a másik oldalra. Közben a lerabolt angol hajók híre eljutott Angliába is, ezért Kidd fogta az igazát bizonyító francia hajóleveleket és partra szállt Bostonban, hogy tisztázza magát.

    Sorsa akkor pecsételődött meg, amikor a kormányzó elvette tőle a kifosztott hajók francia iratait, és arra kényszerítette, hogy árulja el összerabolt vagyonának rejtekhelyét. Kidd hamar bizonyítékok nélkül találta magát, 1700-ban ezért vasra verve szállították Londonba. Végül elegendő volt rábizonyítani az ágyúmester megölését, hogy bitó általi halálra ítélhessék. A testileg és lelkileg is megtört Kidd ráadásul a kíméletes végben sem találhatott megnyugvást, hiszen az akasztáshoz használt kötél elszakadt, ezért a félholt elítélten meg kellett ismételni a procedúrát. A kivégzés után holttestét egy vaskalitkában három napig áztatták a tenger sós vizében, majd bekenték szurokkal, és elrettentésül kilógatták egy meredek partszakaszon.

  3. 3 / 5

    Henry Morgan

    A walesi Henry Morgan, ismertebb nevén Vörös Morgan nem egyszerűen kalózkapitány, hanem kalózadmirális volt. Fénykorában, az 1660-as évek végén egész flottákat vezetett harcba a karibi szigetvilág spanyol ajkú városai ellen, amivel igen nagy szimpátiát vívott ki angol részről. Ő nem kegyetlenségéről, hanem kivételes stratégiai zsenijéről várt hírhedtté.

    Puerto Cabello ostrománál például széles ostromlétrákat készíttetett, melyeket a sziget kolostoraiból összegyűjtött apácákkal és szerzetesekkel vitetett a bástyákhoz, majd – ha már úgyis ott voltak – a saját emberei előtt őket küldte fel először a létrán. Néhány évvel később, amikor bevette Maracaibo dúsgazdag városát, egy jól felfegyverzett spanyol hadiflotta zár alá vette az öblöt. Ekkor sem esett kétségbe; egyik saját hajóját gyújtóhajóvá alakította, majd bezavarta a spanyol flotta közepébe. Bár a robbanás hatalmas lyukat ütött az ellenség sorain, még valahogy ki kellett evickélnie a nyílt tengerre, az öböl torkolatát azonban egy bevehetetlen erőd őrizte. Morgan kivezényelte az embereit az erődhöz, melynek parancsnoka az összes ágyút a gyülekező kalózok oldalára helyeztette át. Morgan csak erre várt; visszahívta csapatait, aztán az éj leple alatt kihajózott. Még ha észre is vette volna az erőd parancsnoka a trükköt, akkor sem tudott volna mit tenni. Az összes ágyúja éppen más irányba nézett.

    Panama megsarcolása után Henry Morgant a szigetvilág angol fővárosa, Port Royal hősként fogadta. A londoni spanyol nagykövet már nem volt ennyire boldog, és erélyes levélben kérte a kalóz példás megbüntetését. A király parancsára Morgant Londonba szállították, a hagyományosan spanyolgyűlölő angolok azonban olyan lelkesedéssel fogadták, hogy egyetlen bíróságnak sem volt mersze őt elítélni. A király tehát lovaggá ütötte, majd – most figyelj! – visszaküldte Port Royalba azzal a feladattal, hogy számolja fel a karib-tengeri kalózkodást. Az egyik leghíresebb kalóz békében, családi körben, ágyban, párnák közt halt meg 1688-ban.

  4. 2 / 5

    François L’Olonnois

    A bretagne-i születésű L’Olonnois messze a legkegyetlenebb listánk szereplői közül. Amikor kalózkodásra adta a fejét, az első években nem sok babér termett a számára. 1664-ben egy hajótörést követően például a spanyolok fogságába esett, akik teljes legénységét lemészárolták, ő maga pedig csak úgy menekülhetett meg, hogy halottnak tettette magát. Ez a meglehetősen kellemetlen affér komolyan rányomta bélyegét a további pályafutására; a spanyolok elleni kegyetlen fellépése legendássá vált.

    Soha nem mulasztott el érdeklődni a fogságba esett hispánok között eldugott értékeik után, az interjú módszerei pedig nem voltak éppen humánusak. Egy korabeli metszet például megörökíti, amint a kalóz egy fához kötözött fogoly frissen kivágott szívét tömködi egy másik szerencsétlen szájába. Előszeretettel szaggatta ki továbbá a kézre kerített spanyolok nyelvét, egy alkalommal pedig saját kezűleg fejezte le egy ellenséges hajó teljes legénységét. Fénykorában annyira rettegtek tőle a spanyolok, hogy Maracaibo városát egyetlen lövés nélkül sikerült elfoglalnia, mivel érkezése hírére a lakosság a helyőrséggel futott fejvesztett versenyt a közeli erdőbe.

    A kegyetlen tengeri rablót végül 1668-ban érte utol a vég, amikor a spanyolok hajtóvadászata által jócskán megtépázott maroknyi csapatával Panama közelében egy kis szigeten emberevő indiánok fogságába esett. Embereit elevenen égették meg, őt magát pedig egy korabeli történetíró beszámolója szerint egy félelmetes szertartás keretében szaggatták cafatokra.

  5. 1 / 5

    Bartholomew Roberts

    A walesi Bartholomew Roberts nem csak a legellentmondásosabb, de minden idők legsikeresebb kalóza is volt egy személyben. Kalózpályafutása akkor kezdődött, amikor a Howell Davis nevű kalóz megtámadta azt a rabszolgaszállító hajót, amelyen Roberts szolgálatot teljesített. Davis felfigyelt a vakmerően harcoló fiatalemberre és felajánlotta neki, hogy karrierjét az ő hajóján folytathatja. Roberts rövid habozás után elfogadta az ajánlatot, majd egy lendülettel átugrotta a szamárlétra összes fokát, amikor a legénység őt választotta meg az ütközetben elhunyt kapitány helyére.

    Kevés nála furább kalózvezérről tudunk. A hajóján nem tűrte a káromkodást és a szerencsejátékot, szigorúan betartotta az egyházi ünnepeket, és a tengeren ő maga csak teát volt hajlandó fogyasztani. Mindig ügyelt ruházata makulátlan tisztaságára, ráadásul úgy tele volt aggatva ékszerekkel, mint újgazdag lomis az Operabálon.

    Hároméves működése alatt olyan vakmerő balhékat sikerült végrehajtania, mint például amikor portugál zászlót felvonva egy Brazília partjainál lévő portugál konvoj közepébe hajózott, és a kísérő hajók kapitányainak szeme láttára kifosztotta az ott ringatózó kereskedelmi hajót. Mindezt úgy, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Állítólag közel 470 hajót sikerült elfognia, és ő alkotta meg az elhíresült kalóztörvényt is, melyre minden matrózának fel kellett esküdnie. Sokak szerint az a pillanat jelezte a kalózok aranykorának végét, amikor 1722-ben egy lövedék szétszaggatta Roberts gégéjét.

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?

A Sony húsvéti ajándéka egy ingyenesen megnézhető Pókverzum-rövidfilm

Már itt is van a Szegény párák rendezőjének új filmjének első kedvcsinálója

További cikkeink a témában