– Minden fesztiválnak van egy íze, vagy egy üzenete. Az EFOTT-é micsoda?

– Szerintem mindig is ugyanaz volt. Egy baromi jó, házibuli hangulatú fesztivál minden évben máshol, ami abszolúte felsőoktatási hallgatóknak szól elsősorban. De ha megnézzük, akkor nagyjából 18–30 év közé tehető a látogatók életkora.

– Már ’76-ban rendezték az első EFOTT-ot. Mondtad, hogy mindig is ugyanaz volt az üzenet. De ennyi idő után csak változnia kellett valamiben…

– Maga a fesztivál abszolúte változik, csak az üzenete nem. Sokan pont azért szeretik az EFOTT-ot, mert ez a leglazább hangulatú buli, nem arról szól, hogy mennyire vagy kipattintva, milyenek a külsőségeid. Egy kicsit talán vissza is visz az időben. Szinte csak magyar fellépőkkel, magyar diákoknak, mérsékelt jegyárakkal dolgozunk. Persze akarva-akaratlanul a külföldi vonal is megjelenik. Nem olyan nagy tradíciókkal, mert ez a harmadik év, amikor nem csak magyarok lépnek fel a fesztiválon. Egyébként azon vagyunk, hogy a rendezvény nevében is szereplő turisztikai vonalat egyre jobban visszacsempésszük.

– Több jegyet adtok el, amióta vízpartok mellett van a fesztivál?

– Mindig is vízpart mellett volt, még ha nem is közvetlenül. Ha kicsit messzebb is volt a strand, de a jegyekben benne foglaltatott a strandbelépő is. A vízpart egyébként iszonyatosan attraktívvá teszi a fesztivált, és lássuk be, Magyarországon az egy főre jutó fesztiválok száma az egeket verdesi.

– De erről ti is vastagon tehettek, mert sokszor fordult elő, hogy egy-egy EFOTT után a város megrendezte a saját fesztiválját is. Lásd: Hegyalja, Balaton Sound és még sorolhatnám!

– Igen, többször előfordult.

– Ez hogyan csapódik le bennetek? Anyáztok? Örültök?

– Ez a piac velejárója. Az EFOTT vezetése viszonylag rövid idő alatt cserélődött, ez azért volt, mert többnyire egyetemi klubok szervezték, tehát nincs mögötte egy akkora hagyományos értelemben vett professzionális háttér, mint egy jól bejáratott fesztivál esetében. Szerintem az egykori helyszíneink hülyék lettek volna nem kihasználni egy saját rendezvény szervezését, ha már a miénk sikeres volt.

– Nem érzitek, hogy ez baj lenne?

– Ebből a szempontból optimisták vagyunk, mert például tavaly is húszezerrel tudtuk növelni a látogatók számát. Ez azért is lehetséges, mert mi közvetlenül is el tudjuk érni a felsőoktatási hallgatókat, és meg van már alapozva az EFOTT hírneve is.

– Az előbb mondtad, hogy sokszor cserélődik a szervezők köre. Hogyan lehetett eddig egy ekkora fesztivált nem egy sokat látott, állandó és persze profi gárdával szervezni?

– Nem tudom megmondani. Valószínűleg nagyon extra talentumok találkoztak.

– Volt olyan, amikor nagyon rezgett a léc?

– Hála istennek nem igazán. Most már tapasztalt szervezők dolgoznak együtt, szóval amennyi kell ehhez, az biztosítva van tudás szintjén is. De a kérdésre visszatérve: ha a szervezés miatt aggódnánk, akkor nagy baj lenne. Inkább az időjárás az, ami minden rendezvényszervezőnek komoly problémát jelent. Néha tényleg csak imádkozunk, hogy ezen a téren minden oké legyen. Másik oldalról viszont az a helyzet, hogy az EFOTT egy olyan fesztivál, amelynek a látogatói általában két héttel a nyitás előtt hoznak döntést arról, hogy elmennek-e.

– Ez hogyan lehetséges?

– Úgy, hogy a bulizók többsége a vizsgaidőszakkal van elfoglalva, addig pedig mi folyamatosan igyekszünk eljuttatni számukra az üzenetet, hogy amikor már ideje lesz foglalkozni az EFOTT-tal, akkor azonnal megvegye a jegyet. Aztán meggyőzze a barátait, hogy ők is jöjjenek el.

– Az, hogy idén a Hegyaljával vagytok egy időpontban, mennyire jelent rátok veszélyt?

– Az ő célcsoportjuk nem annyira egyezik a miénkkel. Ők inkább a régiójukat, mi viszont az ország minden pontját vonzzuk, bárhol is legyen a fesztivál, és ezt sikerül is tartanunk. Most, hogy a VOLT fiatalított a látogatói életkorát tekintve, sokkal inkább érzek átfedést az ő közönségük és a miénk között. De az EFOTT azért kicsit mindig más, mint a többiek. Hatalmas a civil falunk, sokkal erősebb a nappali program, nagyon húzós vonal a sport, szóval nem tudom, mennyire lehet párhuzamot vonni köztünk és bármelyik más fesztivál között. Mások vagyunk mindannyian.

– Ti anno azért kezdtetek el külföldi előadókat is hívni, mert már nem tehettétek meg, hogy nem hívtok el egyet sem?

– Ez azért érdekes kérdés, mert az EFOTT számára mindig kérdéses, milyen irányba akar menni. Azért ennek vannak korlátai. Vagy belemegyünk abba, hogy követjük a trendeket, és átvesszük azokat az impulzusukat, ami a külföldi és a hazai konkurens fesztiválokon éri az embert, de akkor ez már nem lenne az EFOTT. Azt vettük észre néhány éve, hogy már volt igény a külföldi zenekarokra, akik az anyagi keretünknek és a látogatók igényeinek is megfelelnek.

– Az anyagi keret tolódik kifelé?

– Ahogy nő a fesztivál, annak arányában tolódik kifelé az anyagi keretünk is.

– És fizikailag mi a helyzet? A növekedést könnyebb úgy fenntartani, hogy folyamatosan utazik a fesztivál?

– Mindig olyan helyszíneket pályáztatunk, ami alkalmas az EFOTT megrendezésére, szóval igazából ez a kérdés sosem merül fel. Mindig az adott terepből hozzuk ki a maximumot, területileg nem az a jellemző, hogy évről évre exponenciálisan nőne. Általában négy–öt zenei színpad van, idén öt, ebből két nagyobb színpad, egy partisátor, egy fröccsöntőnek nevezett csárda, és amit szinte követelnek, az a baromi nagy strand, ami ugyan nem zenei helyszín, de ugyanolyan szerves része a fesztiválnak, mint bármelyik színpad.

– Mennyire álommeló a fesztiválszervezés?

– Nem panaszkodom. Nehéz elképzelni, de ez egy teljes munka. Hatalmas felelősséggel jár, ami jó, és még szórakoztató is. Persze nem mindig.

– Mikor szórakoztató, és mikor nem az?

– Egy fiatalos rendezvényt szervezni ezerszer jobb, mint egy gép előtt ülni, és analitikát gyártani. Ez szélsőséges példa, tudom. Szeretem azt is, hogy mivel nem vagyunk sokan, rálátunk a másik területére, ami egy érdekes tanulási folyamatot eredményez. Izgalmas.

– Sohasem próbálták megvenni az EFOTT-ot a nagyobb szervezőirodák? Mondjuk a Sziget?

– Igazából lehetetlen. Persze biztos vagyok benne, hogy volt már rá példa. Az az érdekes, hogy Gerendai Károly egy EFOTT után döntötte el, hogy ilyet szeretne Budapesten. És megcsinálta!

– Mit tudsz az első, ’76-os fesztiválról?

– Annyit, hogy a KISZ szervezte, és egy igazi tábortüzes, gitározós összejövetel volt két–három zenekarral, olyan szerezzünk kukoricát a szomszéd faluból-jelleggel.

– Mennyire láttok előre? Mi lesz a fesztivállal mondjuk öt év múlva?

– Nem tudnám megmondani. Én is gondolkodtam rajta, de fél perc után abba is hagytam, mert kb. két–három évre szoktunk előre tervezni.

– Azért az is elég hosszú táv egy fesztivál szempontjából…

– Hosszú, de mégsem annyira. Egy–két apróságot már tudok a jövő évről, de semmi több. Ez a piaci kiszolgáltatottság miatt is alakul így.

– Lehetséges, hogy hosszú idő után egy sok külföldi fellépős fesztivállá változtok?

– Nem tartom valószínűnek. Van, akinek ez megéri, nekünk viszont nem, mert az EFOTT akkor sokat veszítene a varázsából. Mi mindig is magyaroknak szóló fesztivált szeretnénk szervezni. Ugyan idén már készítettünk egy angol nyelvű oldalt, de csak az erasmusosok kedvéért, akik éppen az országban tanulnak. Szeretnénk az egészet bizonyos keretek között tartani úgy, hogy a programok és a szolgáltatások terén egyre jobbak legyünk.

– Mit lehet szerinted ezen még javítani?

– A fesztiválok esetében kritikus pont szokott lenni a higiénia, a fizetőeszköz, a biciklitárolás, a tájékoztatás, amiben mindig lehet fejlődni. Azért idén már a tavalyinál is kiforrottabb lesz ez a rendszer. Évről évre kis ugrásokat lehet érzékelni.

– Nálatok mindig nagyon erős a retróvonal…

– Persze. Dévényi Tibi bácsi például rezidens a HÖOK-sátorban. Nálunk a retróérzés brutálisan erős. Tavaly a Brooklyn Bounce-on megőrülés volt. Idén a Mr. Presidenten is az lesz. És elképesztő, hiszen ha egy ilyen előadó költségét összehasonlítod egy kicsit nagyobb kvalitású együttesével, a retróbanda jobban megéri, mert jóval többen beszélnek majd róla. Az egyetemisták pedig kellőképpen lazák ahhoz, hogy élvezzenek egy Korda György-koncertet is.

– Hogyan kell elképzelni mondjuk egy Brooklyn Bounce-koncertet a szervezői oldalról?

– Vicces volt, mert a rapper egyedül jött, kért tőlünk két táncoslányt, akik végig csak simogatták, de gyönyörűek voltak, a buli zseniális volt, mindenki megőrült.

– Vannak olyan hálás zenekarok, akiket bármikor be lehet dobni, és tuti a teltház?

– Sokan. Quimby, Tankcsapda, Ákos, Punnany Massif, Brains… de van még jó néhány ilyen nagy befutó. De bárkiből lehet az, ha jó az idő és a hely. Idén a nyitónapon szeretnénk valami mást mutatni, ami önmagában egy befutó produkció lehet: Nemzedéki hangadó, azaz öt régi és új énekes vagy banda adja át egymásnak a stafétát, a régi az újjal játszik közös számot is, sajátot is, több stílusban zenélnek, szóval ez nem sülhet el rosszul. Szerintem egy háromórás, hatalmas buli lesz, reményeim szerint jó időben.

(Fotók: Tóth István)