Ma 79 éves a francia film egyik legnagyobb csillaga, Jean-Paul Belmondo. Boksz, filmek, nők: egy legenda csodálatos élete.

A művészcsaládból származó Jean-Paul Belmondo (becenevén: Bébel) a Self Made Man, az önmagát önerőből megvalósító férfi archetípusa, aki az ötvenes évek Párizsában érettségi nélkül került be egy színi tanfolyamra, és miközben tizenévesen leckéket vett színészetből, szabadidejében szenvedélyesen futballozott és bokszolt. Utóbbit végül éppen a színészet miatt hagyta abba, igaz, csak a ringen belül, a legenda szerint ugyanis sűrűn keveredett verekedésekbe, egy ilyen alkalommal törték be az orrát, kialakítva a jellegzetes, szabálytalan, ám sármos Belmondo Look-ot. Híres volt nőügyeiről, és arról, hogy az igazán veszélyes jeleneteket kivéve nem használt kaszkadőrt. Pályája legnagyobb riválisa Alain Delon volt, ám a hírhedten jóképű Delon mindig is francia jelenség maradt, míg Belmondo univerzális és mindenkié. Több mint 80 film, egy César-díj, és becsületrend. A kilencvenes években a színpad felé fordult és a világot jelentő deszkákon is komoly sikereket ért el. 2001-ben szélütést kapott, de felépült, olyannyira, hogy 2008-ban, hosszú szünet után egy filmszerepet is elvállalt. Legutóbb március elején a Klicskó - Mormeck meccsen lehetett látni, ősz szakállal Claude Brasseur, rendező, Jean Reno és Sting társaságában. Remekül festett, Hemingwayt simán eljátszhatná, mi biztosan megnéznénk.

5 film, hogy képbe kerülj: Borsalino

Belmondo és Delon még senkik voltak, amikor 1958-ban együtt tűntek fel a Légy szép és tartsd a szád! című filmben, ám 1970-ben már sztárokként és főszereplőkként találkoztak a Borsalino című gengszterfilmben. Ötmillió nézővel az év egyik legnézettebb francia alkotása volt, ám Belmondo és Delon összekaptak a plakáton, előbbi még perre is vitte az ügyet, amit meg is nyert. Kisstílű csetepaté két legenda között, de 15 év elteltével végül kibékültek, olyannyira, hogy 1998-ban ismét egy filmben játszottak.

Riói kaland

Az 1964-ben készült Riói kaland nem tartozik Jean-Paul legismertebb filmjei közé, de jól demonstrálja az "akcióhős" Belmondo munkásságát. A hatvanas években Belmondót a könnyedebb vígjátékok és kalandfilmek tettét sztárrá, ezekben a mozikban a korszak legszebb színésznői voltak a partnerei: Claudia Cardinale, Catherine Denevue, Sophia Loren vagy éppen Ursula Andress, akit 1965-ben feleségül is vett. A filmet Philippe de Broca rendezte és remek mozi.

Kellemes húsvéti ünnepeket!

Ezt tényleg csak azért, mert húsvét van. Könnyed francia mozi, amelyben a tévedéseken alapuló vígjátékok szabályainak megfelelően bármi megtörténhet, és meg is történik. A forgatókönyv feledhető, Sophie Marceau viszont már kevésbé.

A profi

Az 1981-ben készült A profiban összesűrítve találhatjuk meg mindazt, amiért a francia krimiket szeretni lehet(ett). Belmondo először 1975-ben játszott zsarut (Félelem a város felett), majd azt követően sokszor. Maga film nem különösebben jobb, mint az ebben az évtizedben készült többi zsarufilmje (A kívülálló vagy a humoros Zsaru vagy csirkefogó), de az Ennio Morricone feledhetetlen zenéjével készült alkotásban mégis van valami, ami az átlag fölé emeli.

Kifulladásig

És végül, de nem utolsósorban. A fiatal, 27 éves színész számára az áttörést a francia új hullám (filmszakosok kedvéért: nouvelle vague) zászlóshajója, az 1960-as Kifulladásig hozta meg, amelyben Jean Seberg nyomában loholta végig Párizst. Filmtörténelmi pillanatok: Belmondo grimaszol, a mozi végén pedig egy félperces snittben, vérző oldalát fogva rohan az utcán. James Dean ’55-ben meghalt, de az energia nem veszett el, csak átalakult és a fiatal Belmondóban öltött testet. A cool szót még senki nem használta, de a jelenség létezett, úgy hívták: Belmondo.

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon