Nem mindenkinek adatik meg a visszatérés lehetősége. Mel Gibson most kapott egy második esélyt.

Egy mexikói börtönnél már csak több napnyi Dáridó hallgatás lehet nagyobb kínszenvedés, szóval ne próbáljunk meg ellopni többmillió dollárt, majd kétségbeesve átugratni kocsival a mexikói határon, mert ha elkapnak minket, a Fiesta teljes életművét nyomják le a torkunkon egy fincsi burrito helyett. Mel Gibson névtelen főhősét még ez sem rettenti el, átvágtat a határon, és gyorsan szembesül azzal a ténnyel, hogy Mexikóban valóban mindenki korrupt, a börtönök pedig nem feltétlenül egyeznek meg a kényelmesnek számító amerikai változatukkal.

Az El Pueblito tető nélküli, mocskos falai között minden megtörténhet, van kisbolt, kifőzde, ha van elég pénzed, akár saját szobád is lehet, ha nincs, kint alszol a többiekkel, mint disznóólban a kocák. Keménynek kell lenni a túléléshez, vagy legalábbis okosabbnak, mint egy ötödikes. Mel Gibson karaktere, a rossz útra tért mesterlövész igazi penge, nem szívbajos, vannak tökei, és még a jó beszólás számlálót is teljesen csúcsra járatja. Lazaságfaktora elmondhatatlan, Gibson valahol a Halálos fegyver filmek és a Visszavágó közé pozícionálja saját magát (Mel bátyánk besegített a forgatókönyvírásban is, talán ezért nem meglepő, hogy a főszereplő ennyire Gibson-kompatibilis).

A Börtönregény olyan, mintha az 1999-es Visszavágó folytatása lenne, egy kicsit más környezetbe téve. Teleszőtték fekete humorral, nagyon jó dumákkal, és bár a forgatókönyvben konkrétan holdbéli kráter nagyságú lyukak vannak, nem zavaró a probléma, hiszen a hangulat mindent elvisz. Olyan akciófilm, amiről ha valaki azt állítaná, egy soha be nem mutatott ’90-es évekbeli Gibson film, melyet most kapartak elő, simán elhinnénk. Valahol az is. Erős kísérlet Mel Gibson feltámasztására, olyan film, ami maximumra tekert defibrillátorral hozná vissza az életbe az utóbbi időben csak bulvárbotrányairól híres sztárt. És valahol sikerül is neki.

A folyamatos forróság, a dumák, a mocsok, a kicsit valószínűtlen szerelmi szál remekül összeállnak, megjelenik a kötelező gyerek, de furcsa mód nem idegesítő, már szinte várjuk a kutyát, de helyettük csak akció jön, a fordulatok viszont otthon maradtak, hogy egy-két sör mellett sztorizgassanak a szebb időkről. A Börtönregény nyíltan mer B-mozi lenni, és mivel egy olyan egykori nagyágyút tesz meg főszereplőjének, akit régen nem láthattunk ilyen gyönyörűen brillírozni, élvezetes marad, csak éppen emlékezetes nem. Valljuk be őszintén, ha bárki más lenne a Get the Gringo főszereplője, a film a kutyát sem érdekelné. De Gibson jött, látott, és győzött, szóval nem lenne meglepő, ha a látottak alapján újra elárasztanák őt hasonló szerepekkel. Kapja el valaki ezt a gringót, és tartsa életben!

Több filmkritika is érdekel? Akkor olvasd a Movie Player sorozatot!

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?

A Sony húsvéti ajándéka egy ingyenesen megnézhető Pókverzum-rövidfilm

Már itt is van a Szegény párák rendezője új filmjének első kedvcsinálója

További cikkeink a témában
Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?
Hirdetés