Ez a cikk már több mint 90 napja készült. A benne szereplő információk elavultak lehetnek.

A kriminalisztika nem ismer olyan sorozatgyilkost, aki csak feleannyira lett volna szuperintelligens vagy lehengerlően művelt, mint Hannibal Lecter – vagy azért, mert soha nem kapták el, vagy pedig azért, mert nem is létezik. Emberbőrbe bújt szörnyeteg viszont sajnos sok volt a történelem folyamán. Bár az intelligencia és a műveltség valóban nem a sorozatgyilkosok elsődleges személyiségjegyei, rengeteg olyan notórius gyilkost ismerünk, akik ilyen-olyan okból Thomas Harris legendás karakterét juttatja eszünkbe. Összegyűjtöttünk közülük tízet. Nem ajánljuk, hogy evés előtt fogj hozzá!

Albert Fish

Ha rangsorolnánk a cikkünkben felsorakoztatott beteg elméket, az amerikai Albert Fish dobogós helyezése olyan magától értetődő lenne, mint Lecter asztalán a chianti. Fish az összes létező gyermekkori traumát magára szedte, így nem csoda, hogy felnőtt éveit a pszichológia tankönyvek legrémisztőbb -izmusaival kellett megosztania. Kezdetben csak brutális mazochizmusa jelezte, hogy nincs minden rendben nála – gyakran kérte meg gyermekeit, hogy szöges botokkal fenekeljék el, néha ő maga tömködte tele különböző méretű tűkkel a testét, egyszer pedig égő kanócot dugott a saját végbelébe – majd negyvenes évei közepén hallucinációk kezdték gyötörni, melyek hatására 1919-ben elkövette első gyilkosságát.

A szörnyeteg gyerekekre specializálódott. Áldozatainak pontos számát nem ismerjük, mivel azonban majdnem tíz évig garázdálkodott, a nyomozók óvatos becslése szerint is több tucat gyilkosságot követhetett el. Az utolsót 1928-ban, amikor egy 12 éves kislányt elrabolt, kegyetlenül megkínzott, majd holttestét néhány nap alatt szinte teljesen elfogyasztotta. Elfogása után a gyászoló családtagokat olyan kijelentésekkel sokkolta, mint például „Szeretem a gyerekeket. Ízletesek.”, illetve több alkalommal is elmélkedésekbe kezdett a zsenge emberhús ízére vonatkozóan. 1936-ban végezték ki a Sing Singben.

Lecter-faktor

A környéken joviális öregúrként ismert Fish rendesen megizzasztotta a tárgyalás során eljáró törvényszéki pszichológusokat. Az egyikük kijelentette, hogy eddig még soha nem jegyeztek fel ilyen sok szexuális devianciát egyetlen alanynál.

Josef Mengele

Dr. Josef Mengele 1943-ban talált rá élete hivatására, amikor az SS Auschwitz-Birkenauba vezényelte, hogy a haláltábor orvosaként segítse a náci törekvéseket. Az ő esete különösen félelmetes, hiszen Mengele a tudomány nevében követte el szörnyű gyilkosságait a tábor halálosztó gépezete segítségével. Elsősorban a valamilyen testi elváltozással élők és az ikrek keltették fel a figyelmét, akiken kegyetlen kísérleteket hajtott végre.

A tudományos kíváncsiság álarca mögé bújva szándékos vírusfertőzésekkel, sebészi eszközökkel pusztította el internáltak százait, majd a tábor általa felügyelt részlegének felszámolásakor közel háromezer embert küldött gázkamrába. A háború után Dél-Amerikába menekült, ahol 1979-ben agyvérzés végzett vele. Soha nem vonták felelősségre az általa elkövetett szörnyű gyilkosságok miatt.

Lecter-faktor

Ez a visszataszító ember az orvostudományok elismert doktora, akit a náci Németország valóságos lángésznek tartott. Ez volt az utolsó alkalom, hogy egy tömeggyilkost tudatosan tiszteltek meg a „tudomány embere” titulussal.

Edward Rulloff

Szellemi képességeit tekintve talán az amerikai Edward Rulloff áll a legközelebb A bárányok hallgatnak műkedvelő gyilkosához. Rulloff elismert pszichológus és nyelvtudós volt a XIX. században, aki még Mark Twain figyelmét is felkeltette. A híres író a gyilkos kivégzése előtt szatírát írt, melyben kérte a hatóságokat, hogy inkább valaki mást akasszanak fel, így a neves nyelvész folytathatná hasznos kutatásait. Ha megmaradt volna a fiatalon elkövetett stiklijei – például sikkasztás – szintjén, akkor bizonyára most a Legendás szélhámosok sorozatunkban tűnne fel a neve, Rulloff ragyogó elméje azonban sajnos pokolian sötét zugokkal volt kibélelve.

Megvádolták felesége és leánygyermeke agyonverésével, sógornője és unokahúga megmérgezésével, de néhány börtönben töltött hónap után kiengedték, mivel nem találtak ellene elég terhelő bizonyítékot. 1870-ben egy New York-i bolti eladó meggyilkolása alkalmával azonban figyelmetlen volt, a hatóságok pedig ezúttal betonbiztos vádanyaggal küldték a bitófára. A nyilvános akasztást 1871 májusában hajtották végre.

Lecter-faktor

Mivel Rulloffra csupán egy gyilkosságot sikerült rábizonyítani, ezért esetében bajosan beszélhetünk sorozat-elkövetésről. Az akasztást követő boncolás során kiderült, hogy rendkívüli méretű aggyal rendelkezett. Tartósított szürkeállománya ma is megtekinthető az ithacai Cornell Egyetemen.

Serhiy Fedorovich Tkach

Serhiy Tkach annak köszönheti az életét, hogy Ukrajna a Szovjetuniótól való elszakadást követő években eltörölte a halálbüntetést. Több mint két évtizedig tartotta rettegésben az országot, mely idő alatt saját bevallása szerint több mint száz, 8 és 18 év közötti lányt fojtott meg, majd a holttestükkel közösült. 2005-ben fogták el, amikor elment egyik áldozata temetésére, ahol az elhunyt egyik barátja felismerte, mint azt a férfit, akivel az áldozatot utoljára látta. Amikor az ügyben kirendelt pszichológusok a motivációiról faggatták, csak annyit mondott, hogy első felesége nem bánt jól vele, ezért minden nőn bosszút akart állni.

A bíróságon egyenesen követelte, hogy végezzék ki, a hatályos törvényeknek megfelelően azonban végül életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. Az ügy hátborzongató adaléka, hogy Tkach évekig nyomozóként kereste a kenyerét.

Lecter-faktor

Tkach tisztában volt az anyagi nehézségekkel küzdő szovjet rendőrségi szervezet működésével, és mivel egyes források szerint bűnügyi technikusként is dolgozott, így a nyomok eltüntetéséhez is értett. Igazi rémálom lehetett a gyilkosságokban nyomozó detektívek számára.

Robert Maudsley

A brit Robert Maudsley sztorija igencsak meglepő lehet a sorozatgyilkosos thrillerek rajongóinak, hiszen ő csupán egyetlen embert ölt meg – a börtön falain kívül. Meglehetősen kemény gyerekkora volt. Egyik kihallgatása alkalmával elmondta; nagyon bánja, hogy nem ölte meg szüleit annak idején, hiszen akkor nem vált volna belőle a kábítószerekkel is közeli kapcsolatot ápoló, pedofil hajlamokkal megvert felnőtt. 1973-ban fojtott meg egy zsarolót, aki azzal fenyegette meg, hogy értesíti a hatóságokat Maudsley gyerekekkel folytatott szexuális játékairól.

A gyilkosság miatt életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték, a börtönben pedig a szörnyeteg végleg eltépte láncait. Három embert ölt meg, az egyiküknek szinte felnyitotta a koponyáját, így elterjedt, hogy evett áldozata agyából. Bár később az elhunyt boncolása ezt cáfolta, a „Hannibal, a kannibál” gúnynév örökre Maudsleyn maradt.

Lecter-faktor

1983-ban a hatóságok úgy találták, hogy Maudsley életveszélyes tényező a többi rabra nézve, ezért a Wakefield börtön alagsorában külön cellát építettek neki, melyben kartonpapírból készült bútorok biztosították a kényelmét.

Ted Bundy

Ted Bundy egy olyan név, melyet kriminálpszichológusi körökben illik ismerni. A hetvenes években az Egyesült Államokban fiatal nők tucatjait rabolta el. Az áldozatokat olykor kínzásnak tette ki, majd agyonverte vagy megfojtotta őket. A nemi erőszak is a rituálé része volt, amit esetenként a halál beállta után követett el az áldozatokon. 1974-ben Washington és Utah államban hajtott végre éjszakai portyákat egyetemi kampuszok és szórakozóhelyek közelében. Vérszomja nem ismert határokat. Egy alkalommal még egy kollégiumba is bemerészkedett, ahol több lányt is megtámadott az ágyában, közülük kettő sajnos nem élte túl a találkozást. Egyiküket kalapáccsal verte agyon, majd az ezt követő nemi erőszak során egész darabokat harapott ki a testéből.

Elfogása, szökése, majd újbóli kézre kerítése után egy tanúvallomás és az egyik áldozaton talált harapásnyomok végleg meggyőzték a bíróságot Bundy bűnösségéről. Néhány évig sikerült neki folyamatos fellebbezésekkel elodáznia kivégzése időpontját, majd végül 1989-ben elektromos székben végezte.

Lecter-faktor

Ted Bundy a pszichológus szakvéleménye szerint kivételesen intelligens volt. Az ellene indult büntetőeljárások kezdeti szakaszaiban saját védőjeként lépett fel, és esetenként meglepően összeszedett érvelésekkel védte magát. Mivel a média egy különösen jóképű bűnözőként emelte a címlapokra, ezért még a halálsoron is kapott szerelmes leveleket. Az emberi butaság valóban határtalan.

Jack Unterweger

Az osztrák Jack Unterweger sztoriját egy különösen sötét tónusú bukástörténetként lehetne vászonra adaptálni. Egy amerikai katona és egy bécsi pultoslány szerelemgyermekeként született 1950-ben. Miután anyját letartóztatták, nagyapjához került, aki nem sok mindent szeretett jobban az erőszaknál és az alkoholnál. Pszichológusai erre az időszakra teszik Jack személyiségének totális elferdülését.

Huszonévesen már hobbiszerűen támadott meg utcalányokat, majd amikor 1974-ben a saját melltartójával fojtott meg egy prostituáltat, életfogytiglani börtönre ítélték. Itt azonban még nincs vége a történetnek; a börtönben írni kezdett, és novelláival, verseivel olyan nagy népszerűségre tett szert, hogy nagynevű művészek és a közvélemény nyomására 1990-ben feltételesen szabadlábra helyezték. Igazi ünnepelt médiaszemélyiség lett belőle – egy rövid időre.

Lecter-faktor

1992-ben Miamiban fogták el, miután keresztül-kasul kergették egész Európán. Kiderült, hogy csak szabadulása évében hat nőt gyilkolt meg, majd ezt a számot néhány hónap alatt még öttel toldotta meg. A bíróságon kilenc emberölést sikerült rábizonyítani, amiért tényleges életfogytiglant kapott volna, ha az ítélethirdetés előtt nem akasztja fel magát cellájában.

Harold Frederick Shipman

A brit Harold Shipman – vagy ismertebb nevén: Dr. Halál – az egyik legszorgalmasabb sorozatgyilkosként vált hírhedtté, aki orvosi köpenyben, állítólag több mint 250 esetben elégítette ki vérszomját. A nyolcvanas években építette fel karrierjét, majd 1993-ban kezdett magánzóként praktizálni egy Hyde nevű városban. 1998-ban egy temetkezési vállalkozó vette észre először, hogy a benyújtott hamvasztási kérelmek legtöbbjén Shipman aláírása szerepel, majd az ügy gyorsan utat tört magának felsőbb körökbe is. Kiderült, hogy az idős női betegek elhalálozási rátája messze nála a legmagasabb.

A nyomozás során végül bebizonyították, hogy Shipman a hetvenes évektől kezdődően több, a kezelése alatt álló idős nőt adagolt túl diamorfin felhasználásával, majd visszamenőleg olyan orvosi leleteket hamisított nekik, melyek a természetes okokra visszavezethető halált támasztották alá. Végül 15 gyilkosságot bizonyítottak rá, és a bíróság kijelentette, hogy nincs értelme a további eljárásnak, hiszen Shipmant így is a kiszabható maximumra, életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélik. 2004-ben önkezével vetett véget életének.

Lecter-faktor

Az egész ügyben az a legfélelmetesebb, hogy Harold Shipman motivációi nem minden esetben világosak. Kiderült, hogy néha sikerült neki apróbb értékeket, ékszereket elvennie áldozataitól, egy idős hölgy végrendeletét pedig meghamisította, de az esetek döntő többségében úgy tűnik, mintha csak azért gyilkolt volna, mert rákapott az ízére.

Marcel Petiot

A francia Marcel Petiot a második világháború idején növelte az elhunytak számát, csak ő más honfitársaival ellentétben ezt nem a harcmezőkön tette. Egy első világháborús sebesülés maradandó mentális sérüléseket okozott nála, ezért leszerelték, majd egy veteránok számára nyitva álló program keretein belül orvosi diplomát szerzett.

A praxisa nem örvendett éppen jó hírnévnek; az emberek illegális kábítószerekről, törvénytelen abortuszokról és lopásokról pletykáltak, ezért Petiot a harmincas évek elején Párizsba költözött. Az ott indított rendelője később azért lett híres, mert sokkal kevesebben jöttek ki belőle, mint ahányan bementek. A német megszállás alatt elterjesztette, hogy 25 ezer frankért bárkit ki tud csempészni Argentínába, ám a pénzzel jelentkezőket a menekítés helyett telenyomta ciánnal, majd a testüket kezdetben a Szajnába dobta, később egy direkt erre a célra épített kemencében égette el őket. 1944-ben a gyanúsan füstölgő kémény buktatta le. Egy ideig bujkált, majd elfogták, és végül 1946-ban guillotine-nal a nyakában találkozott a halállal.

Lecter-faktor

Az elképesztően aljas gyilkosságok sokkolták a közvéleményt. Petiot ráadásul a megbánás legkisebb jelét sem mutatta. A bíróságon volt bőr a képén azzal védekezni, hogy a rendelőjében eltűntek új személyazonossággal élnek Argentínában, amit a vád képviselői nem tudtak cáfolni, így holttestek híján a több tucat gyilkosságból végül huszonhatot sikerült rá bizonyítani.

Richard Chase

Bár a sorozatgyilkosok klubja hemzseg a vérszomjas elmebetegektől, az amerikai Richard Chase még közülük is képes kitűnni szadizmusával. A hetvenes évek végén Kaliforniában hat embert ölt meg olyan brutális kegyetlenséggel, melyet látva még Hasfelmetsző Jack is a szívéhez kapna. Már egészen fiatalon meg lehetett mondani róla, hogy ennek nem lesz jó vége, hiszen imádta kínozni az állatokat, és tinédzserként annyi hallucinogén drogot tolt magába, amitől még egy Doors-koncert komplett közönsége is falnak ment volna.

1977-ben pattant el nála a cérna, amikor agyonlőtt egy férfit az utcán. Tanult az esetből; leginkább azt, hogy kiszemeltjei halálát jobban szereti testközelből végignézni. A további áldozatait egytől-egyig kegyetlen módon felkoncolta, majd megerőszakolta, ivott a vérükből – egy esetben még fürdött is benne –, majd minden esetben magával vitte egy testrészüket. Egyik áldozata egy alig kétéves gyermek volt. Kényszerképzete volt, hogy ha nem issza meg mások vérét, akkor a sajátja elporlad. Elfogása után 1980-ban a börtönben lett öngyilkos, amikor egyszerre bevette a neki felírt gyógyszerek hetekig gyűjtögetett adagját.

Lecter-faktor

Chase elméje tulajdonképpen gyermekkorától kezdődően az összeomlás határán egyensúlyozott. Még jóval az ámokfutása előtt például egy alkalommal egy megölt nyúl vérét injektálta az ereibe, amitől vérfertőzést kapott. Elfogása után olyan kényszerképzeteket osztott meg a kirendelt törvényszéki pszichológusokkal, melyek még egy elszállt David Lynch-tripnek is becsületére váltak volna.

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel a hírlevelünkre, és mi minden héten érdekes, szórakoztató sztorikat küldünk neked a világból.