Charlie-nak már teszkógazdaságos angyalai vannak

Hollywood igazi csodát művelt a Charlie angyalai rebootjával. Tulajdonképpen agyonlőtte a nagy amerikai női filmes egyenjogúsági mozgalmat. És mindezt egy nőnek köszönhetik.

Milyen az a reboot, ami nem egy jól ismert, régi film nőkkel újramesélt változata, hanem egy olyané, amelyet mindig is nőkkel vezettek elő, mégis úgy érződik, hogy ez bizony egy eléggé elbaltázott remake, amiben túlvezérlik a női keménykedést? A Charlie angyalai 2019-es változatának ez is sikerül. Végig olyan az érzésed, mint pl. a legutolsó Szellemirtók esetében, ahol semmi más nem számított, csak hogy megmutassák a rohadék férfiaknak, hogy itt most ők aztán többet érnek, ezért a töküknél lőtték a szellemeket is. Azért talán ennyire nem férfigyűlölő a Charlie’s Angels, de az elég beszédes, hogy jóformán egyetlen pozitív férfi karakter sincs benne, aki meg az, az is minimum okos, de rohadt ügyetlen, vagy nőként viselkedik.

De tulajdonképpen ez még okés is lenne. Legyenek az angyalok kemények egy férfiak uralta világban, hívják fel a figyelmet nagyon sok igazságtalanságra, közben meg menjen az akció, jöjjenek a jó beszólások, és akkor végre boldog lesz mindenki. Nem attól lesz nőiesebb valami, mert utálja a férfiakat. Kicsit olyan ez a „meséljünk el nőkkel férfias történeteket” mozgalom, mint amikor egy borzalmas szakítás után az egyik azt mondja a másiknak, hogy „rohadj meg”, majd a másiknak lehetősége adódna valami nagyon frappáns mondattal felülemelkedni az értelmetlen vitán, de csak annyit tud mondani, hogy „te rohadj meg”.

Ez semmit sem old meg. Elizabeth Banks-nek pedig láthatóan fogalma sincs erről. Ez a szebb napokat látott színésznő rendezőként a remek Pitch Perfect után elkészítette annak vállalhatatlan folytatását, most pedig megtette pont ugyanazt a Charlie angyalaival is. A helyzet gyakorlatilag ugyanaz. Van három karakterünk, akik elég érdekesek és szeretni valóak lennének, őket három olyan színésznő formálja meg, akiket nagyon lehetne szeretni, és akik meg is teszik, amit lehet. De ha nincs egy normális forgatókönyv, ráadásul a rendezőnk az akciójelenetek Uwe Boll-ja, akkor még ők sem tudják megmenteni a helyzetet.

A sztori ugyanabban az univerzumban játszódik, ahol az előző Charlie angyalai-filmek, de ez a reboot mégis kibővíti azt. Láthatóan több angyal dolgozik a világ minden pontján, de mi most Sabinát és Jane-t (Ella Balinska) kapjuk, akik egyből el is végeznek egy akciót. Sabina (Kristen Stewart) egyből tart is az ellenfelének egy „jó független nőnek lenni” kiselőadást, ami ott és akkor még teljesen rendben is van, főként azért, mert már ebből a pár percből kiderül, hogy az őt alakító Kristen Stewart egyszerűen annyira laza és dögös ebben a karakterben, hogy legszívesebben minden készülő női akciófilmben adnál neki szerepet.

Nem sokkal később a páros az a megbízást kapja, hogy menjenek el segíteni a tudós Elenának (Naomi Scott), aki bajba került, amikor eladták egyik fejlesztésüket milliókért, csak hát a fejlesztéssel van egy nagy gond, viszonylag könnyen tömegpusztító fegyverré lehet alakítani. Ő ki tudná javítani a hibát, de valakik inkább el akarják tenni a lányt láb alól. Az akcióban viszont nem ő, hanem a lányok főnöke veszti életét, ekkor lép képbe az új főnök, Bosley (Elizabeth Banks), a négy nő pedig elindul, hogy elkapja a rosszarcúakat.

Maga a sztori teljesen rendben is lenne, inkább a kivitelezés az, amit alig hisz el az ember. Már az első képsoroknál tisztán látszik, hogy gyenge minőségű stockvideókat nézel a városról, és nem a stáb által forgatott anyagot, de sebaj, előfordul az ilyen néha. Aztán jön a főcím, ami alatt konkrétan innen-onnan összeszedett stockvideókon különféle lányok férfiasnak tűnő, vagy csak szimplán menő dolgokat művelnek, aztán beúszik a Charlie’s Angels logó. De miért? Mit szeretett volna ezzel mondani a költő? Hogy bárki lehet angyal, aki mer önmaga lenni, és mondjuk… szörfözik?

Maga a történet is tele van kisebb-nagyobb logikai bukfencekkel, de igazából meg lehetne bocsátani a filmnek, ha végig egy betonbiztos koncepció alapján menne a sztorija. Egyszer nagyon laza akar lenni, egyszer nagyon kemény, egyszer idiótán vicces, és sajnos ezek a hangulatok egyszerűen nem érnek össze. Akkor sem, ha a három lány tényleg nagyon ügyes, és a belüket kidolgozzák azért, hogy sikerre vigyék ezt az új verziót. De erre esély sincs.

Az a film legnagyobb tragédiája, hogy igazából rossz helyre került. Ez bizony egy teljesen átlagos tévésorozat dupla pilotja lenne jó esetben valamelyik kábelcsatornán. Bevezetik vele a szereplőket, nem költöttek rá túl sokat, az akciójeleneteket elmismásolják kamerarángaással és teljesen értelmetlen vágáscunamival, aztán lehet várni a folytatást egy hét múlva, amiben már ennyi pénz sincs, de néha-néha belenézel, mert igazából van valami guilty pleasure-bája.

Kristen Stewart bemutatja benne, hogy remek akciósztárrá is válhatna, de semmi más nem marad majd meg belőle. Ja, talán még valami. És most jön egy spoiler, úgyhogy csak az olvasson tovább, akit nem zavar.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

Szóval Elizabeth Banks elköveti azt az ótvar nagy hibát, hogy Charlie-ról kideríti, tulajdonképpen nő, aki férfivá változtatja a hangját a beszélőn. Hát már bocsánat, de ennél nagyobb hibát elkövetni nagyon nehéz lett volna. Egy női egyenjogúságra felhúzott filmben megváltoztatni egy eredetileg férfi szereplőt úgy, hogy tulajdonképpen bemutatja nőként, aki digitálisan férfivá változtatja a hangját, olyan üzenet, aminél butább a világon nincs. Ha a nők annyira menők, hogy a férfiak elmehetnek a jó büdös francba, akkor légyszi, vállald be, hogy Charlie nő. Női hangon beszél. Nem akar férfi lenni. Mert ez azt jelenti, hogy Banks szerint az atyaúristenek csak úgy lehetnek nők, hogy férfinak adják ki magukat. Ügyes húzás. De még ügyesebb húzás lenne, ha Elizabeth Banksnek nem adnának rendezői munkát a jövőben. Nem azért, mert nő. Hanem azért, mert nem ért a rendezéshez. És jöhetne egy szép világ is egyúttal, ahol az embereket nem a nemi hovatartozásuk, hanem a tehetségük alapján ítélnek meg. Na az lenne aztán az igazi egyenjogúság!

4
  • Olyan, mint egy sorozat dupla pilotja
  • A története több sebből vérzik, az akciójelenetei borzasztóak, az üzenete katasztrofális
  • Kristen Stewart viszont megérdemelne egy jó akciófilmet, mert nagyon jól áll neki a zsáner

Player Autószalon

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon