China Miéville a science fiction és fantasy Murakamija, menő, trending, és nem csak megszállott SF-fanok rajonganak érte. Hogy lehet ez?
A tudományos-fantasztikus irodalom olyasmi, amit csomóan csípőből elutasítanak és bottal sem piszkálnának meg, az SF-szerzők pedig az irodalmi kánon pestises számkivetettjei, de Miéville-nek sikerült kitörnie a burokból. „Öröm olvasni ezt a fiatal szerzőt, aki puszta kézzel rángatja ki a science fictiont abból a holtágból, ahol egy ideje magatehetetlenül lebeg” – írta róla az angol Guardian. A negyvenéves szerző nem szereti a címkéket, szándékolt célja, hogy könyvről könyvre másképpen mondja el történeteit, de ha be kell skatulyáznunk, akkor valahol a fantasy és az SF határán mozog, a Konzulváros például határozottan az utóbbi kategóriába tartozik.
Ha nem lenne Neil Gaiman, talán mindenki China Miéville-ről áradozna, ugyanis majdnem olyan népszerű, mint honfitársa. A kritika imádja, besepert egy Hugó-díjat és három Arthur C. Clark-díjat (mindkettő SF&F-irodalmi kitüntetés), a könyveit komoly várakozás előzi meg, odafigyelnek rá, és nerd, geek és egyéb szubkulturális körökben olyan kötelező, mint az egyre inkább coelhói magasságokba emelkedő Haruki Murakami.
A sztoriról
Az ismert univerzum peremén, az Arieka nevű bolygón áll Konzulváros, ahol az emberek nemzedékek óta békésen élnek légburokba zárt diaszpórájukban. Az őshonos faj élő, szerves metropolisa az univerzum legkülönösebb teremtményeinek ad otthont, akikkel kizárólag a különleges adottságokkal rendelkező emberek, a konzulok képesek kommunikálni. Ariekán emberöltők óta minden a legnagyobb rendben zajlik, és Konzulváros éli a világtól elzárt gyarmatok békés, unalmas életét. Egészen addig, amíg egy újonnan érkező hajó és furcsa utasai fel nem borítják a megszokott egyensúlyt…
Avice kislányként azt hitte, Konzulváros maga az egész a világ – aztán egyike lett azoknak a keveseknek, akik kijutottak a gyarmatosított űrbe, ahol különös hajók siklanak a mindennapi világ alatti térben. Mire visszatér egykori otthonába, már teljesen más szemmel nézi a valaha természetesnek vett furcsaságokat, és bármennyire is tiltakozik ellene, mégis központi szerepet játszik a bolygót megrengető eseményekben.