Steven Soderbergh képes lenyúlni a mocsokba, ott van mondjuk a Traffic, ami még a legfinomabban szólva sem egy csillámpónis randifilm, de a mester tévéhez való visszatéréséhez képest olyan, mint egy a DuckTV-s bébirémálom, prüntyi zenével, forgó biszbaszokkal. A The Knick nyomasztási faktorára szavak sincsenek. Nem lehet elmondani, mennyire nyomorultul érzed magad közben, mennyire nem akarod látni, és mennyire falod mégis a képeket, mert ahogy mindez össze van rakva, nos, arra sincsenek nagyon szavak.

Egészen érdekes vállalás A sebész, mert tulajdonképpen orvossorozatról van szó, amelyet állítólag Soderbergh egyenesen a Cinemaxra (és nem az HBO-ra) álmodott meg, amiben talán annyi logika mégis van, hogy ez az HBO-nak is túl durva lett volna. 1900-ban járunk, amikor is az orvosok még nem éppen modern eszközökkel dolgoztak, de természetesen ettől még műtöttek és kísérleteztek is alkalomadtán a súlyosan beteg pácienseken, hátha kitalálnak valami új gyógymódot.

Az egyik ilyen vállalkozó kedvű sebész Dr. John Thackery (Owen), aki egy meglehetősen balul elsült műtét után, ami valószínűleg büszkén, kihívó nélkül ült be minden idők legvéresebb sorozatjelenetének képzeletbeli trónjába, elveszti társát és mentorát. Thackery mondhatni eléggé magának való ember, a kedves szavakat nem osztja bőkezűen, fogalmazhatnék úgy is, hogy tajparaszt, de nem vagyok biztos benne, hogy nem túl kedveskedő kifejezés-e ez. Lesznek itt betegek, rasszizmus, kokain, fura műtétek premier plánban, közelről mutatva, szinte vágás nélkül, mármint ami a filmet illeti.

Akinek gyenge a gyomra, az most felejtse el A sebész-t. Én ilyen már-már öncélúan brutális műtéti jelenetekkel nem találkoztam. Persze más kérdés, hogy mindezek a véres vagdalkozások csak a hű ábrázolás miatt vagy a nézőcsalogatás miatt kerültek-e bele az epizódokba, hiszen így ment ez, nincs ebben semmi meglepő, annyi történt mindössze, hogy ezúttal tökéletesen meg is mutatják azokat a műtéteket, amelyeket mások csak sejtetnek. De akkor miért érzem az egészet mégis öncélúnak?

Talán azért, mert Soderbergh, a sorozat epizódjainak rendezője mindent megtesz azért, hogy elidegenítsen minket a korszellemtől, a szereplőktől, ettől pedig valamiféle horrorisztikus hangulat lengi be A sebész-t. Századeleji emberek, századeleji műtétek, nagyon is mai, minimál szintifutamok aláfestőként, pozitív karakterből pedig mindössze 1-2 akad, és egyelőre ők sem a főszereplők közül kerülnek ki.

Thackery konkrétan az egyik legszerethetetlenebb karakter a sorozattörténelemben: kokainfüggő, tahó, rasszista, egy igazi keményvonalas barom, akivel egyszerűen képtelenség azonosulni, mégis ő a sztori főhőse. A már-már túlzott brutalitással ábrázolt műtétek közben szeme se rebben, úgy feszegeti fel valaki felvágott hasfalát, mintha csak a ruhát teregetné, nincsenek érzelmei, de tulajdonképpen semmije sincsen. Akkor miért zseniális mégis a The Knick?

Mert egyrészt ezt tévében bevállalni igen merész ügy, minden elismerés a Cinemaxnak, hogy megadta a bizalmat a rendezőnek. A sebész a maga hiperdepressziójával együtt is hihetetlenül erős minőséget képvisel. A színészi játékok, a díszletek, a hangulat mind-mind kötelezően nézőssé tennék ezt a sorozatot, ha bírná a gyomrom. De nem bírja. Sosem fordult még elő olyan helyzet, hogy valamit nagyon akartam látni, de fizikai fájdalmat okozott a nézése. A sebész most ilyen. Mocskosul kíváncsi vagyok, mit hoznak ki mindebből, hogy hogyan alakul majd a szerethetetlen főhős sorsa, de nem bírom végignézni a kórházi vonalat. Bírom a belezős horrort, de nekem ez már sok. Kár, mert van humora is valahol a súlyosan sötét pillanatok között, Owent pedig fantasztikus látni ebben a szerepben, láthatóan magáénak is érzi Thackery karakterét, csak éppen fennáll a veszélye, hogy kiadom magamból az ebédemet egy-egy műtét során.

A sebész augusztus 9-én debütál a Cinemaxon, saját gyártású sorozat, nem túl gyakran látunk ilyet, hát adjunk neki egy esélyt, ha a gyomrunk bírja. Ha viszont a patakokban folyó vér mellett nem bírod a keményvonalas depressziót sem, kerüld el messzire ezt a szériát, mert ez bizony leránt a mélybe, leköp, kiröhög, beléd rúg hármat, de te mégis vissza akarsz majd menni ugyanoda, ahol mindez megtörtént. Ez kérem a zsenialitás. Soderbergh sorozata kult lesz, akárki meglátja!

Fotók: HBO Sajtószoba