Már megint egy magyar lemez külföldnek - Cloud 9+: Supernova
Ez a cikk már több mint 90 napja készült. A benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Lehet, hogy a Cloud 9+ még jobban menne, ha évekkel ezelőtt jön elő a Supernovával, de így sincsenek rossz helyen, talán még rossz időben sem.

Amikor kijött a Breathe In, csak kapkodtam a fejem, mert hangzásban, stílusban, kinézetben, és még nagyjából levegővételben is olyannak tűnt a magyar Cloud 9+, mint valami egész jó banda Nagy-Britanniából, de hát magyar cucc ez, ami a végén még lehet, hogy jó lesz külföldnek is. A banda már megmutatta magát egy brit showcase-en is, aminek az lett a vége, hogy egy igen neves kiadó vetett szemet rájuk, szóval ebből most tényleg lehet valami, de hát annyian mondták már ezt, inkább maradjunk egyelőre megfigyelő álláspontban, aztán ujjongjunk, ha tényleg tőlük konferál fel majd egy dalt Annie Mac a BBC Radio 1-on.

Az esély megvan rá, mert a Supernova elég jó cucc, mármint azoknak, akik nem világmegváltásra vágynak, csak bírják a dubstepes, drum & basses témákat nyakon önteni gitárhangokkal. És aki ezek után ásítozni kezd, az valahol joggal is teszi. A Supernova ugyanis papíron nem feltétlenül izgalmas vállalkozás, vagy inkább így egyben talán nem annyira az, csak részeiben, de egyáltalán nem a rosszak közül való, amolyan tipikus első lemez, keresi a helyét, az útját, többnyire úgy, hogy óvatosan kiszolgál.

Az, hogy én hogyan viszonyulok az óvatosan kiszolgáláshoz, más kérdés. Ha objektív hozzáállással akarom (már pedig úgy akarom) megközelíteni a Supernová-t, akkor nehéz dolgom van. Mert nincs rajta egyetlen olyan hang sem, ami ne hangzott volna el már máshol. És tulajdonképpen a végletekig idegesít az, hogy ugyanazt a számomra indokolatlan dobsample-t használják a srácok majdnem az egész lemezen. Én jobban szeretem, ha a dob leszakítja a fejem, akkor is, ha elektronikus, akkor is, ha nem.

De ha objektív szemmel próbálom nézni az ügyet, akkor mégis örülök. Mert ez a lemez jó dalokkal van tele, amik többé-kevésbé úgy szólnak, ahogy szólniuk kell. Le tudja szakítani a fejet, ha kell egy kis drum & bass-szel (Dirty Century), megjelenik benne a kötelező lakossági elektronika (Amsterdam), még egy H-Blockx-hatásokkal operáló headbangelés is ráfért (Violence), és persze ott vannak a slágerek, amiket már szanaszét játszott a Petőfi (Lights, I.N.Y.T., Breathe In). Három sláger. A legtöbb magyar lemez egyet is alig tud felmutatni, nem hogy hármat.

A Supernova nem mindenkinek való. Csakis brutális hangerőn működik, és csakis akkor, ha tele vagy energiával. Mert akkor tényleg működik. De még így is úgy hiányzik alóla az élő dob és a vastagabb gitársound, mint egy falat kenyér. Talán majd a második lemezre megjönnek, de sebaj, ez jelenleg egy magyar zenekartól debütként így is elég meggyőző. Kíváncsi vagyok, egy esetleges brit szcénába repítés után mennyire fognak tudni kitűnni a többiek közül. Esély, na az van, mert az ilyen zenékkel lehet nagy bulikat csinálni fesztiválokon, és aki a fesztiválokat uralja, ural az mindent. A Cloud 9+-nak minden esélye megvan az uralomra. Én már most kíváncsi vagyok a második lemezükre.

7
  • Lights
  • I.N.Y.T.
  • Breathe In
  • Legjobb dalok:
HELLO, EZ ITT A
PLAYER
Kövess minket a Facebookon!
Nagyon jól fogod érezni magad nálunk!

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel a hírlevelünkre, és mi minden héten érdekes, szórakoztató sztorikat küldünk neked a világból.