Egy film, amiből kiderül, hogy a középszerűség nem feltétlenül szitokszó a filmiparban. És az is, hogy mi történik, ha kiveszik a viccfaktort egy vígjátékból.
A That Awkward Moment-re lesújtott a magyar címadás vasökle, Csajkeverők, jó lesz az, behúzza a nézőt, talán még azt is elfelejti, hogy Zac Efron a film főszereplője. Az egykori High School Musical-császárnak minden magára valamit is adó tinilány szobafalán bérelt helye volt, többnyire óriásposztereken villantotta meg fehérített fogait, de ahogyan az lenni szokott, a gyerekek felnőnek, és nem arra vágynak, hogy ügyeletes szívtipróként tekintsenek rájuk olyan lányok, akik bármelyik ország törvényei szerint kiskorúnak számítanak. Talán bármelyik ország törvényei szerint nem, de most hagyjuk is ezt…
Szerencsétlen Zac Efron azonban nem tud semmi markánsat alkotni, és erről nem azok a rossz forgatókönyvek tehetnek, amelyekkel az ügynöke folyamatosan betalálja, hanem Zac Efron maga. A srác sajnos nem átütően tehetséges, de ide-oda bepakolva annyit mégis csak képes tisztességes munkát végezni, és tulajdonképpen a Csajkeverők sem áll neki rosszul, de azonnal hozzátenném: jól sem.
Egy olyan pasit alakít, aki nem akar komoly kapcsolatot, ellenben mindenféle szupernőket könnyedén az ágyába csábít. Egyik este találkozik a szép Ellie-vel (Imogen Poots), a lány lakásán kötnek ki, de mint kiderül, nem tud olyan könnyen szabadulni a szőkeségtől. Barátai, a frissen válni készülő Mikey (Michael B. Jordan) és a csajozógép Daniel (Miles Teller) sincsenek éppen az igazi barátnő után vágyódás stádiumában, úgyhogy fogadalmat tesznek, egy ideig semmi komoly, csak a bulik, és az érzelemmentes szex kerülhet a menüre. Hány pillanat alatt csajoznak vajon be? Egy? Kettő? Netalántán három?
Teljesen klisés romkom ez az elsőfilmes Tom Gormicantől, ami bátran mer középszerű lenni, de színészkezelés terén sajnos a közepes alá is csúszik, bőven. A hármasfogat közül Miles Teller szerepeltetése teljességgel hiteltelen, Michael B. Jordan folyamatos szenvedése és Efron állandó búbánatos fizimiskája sem sokat segít a helyzeten. Kartonpapír karakterekről van szó, egydimenziós, kibontatlan figurákról, akik arra hivatottak, hogy megkedveljük őket, csak sajnos ez lehetetlen küldetésnek bizonyul a 94 perces játékidő alatt. A srácokhoz hozzácsapódó lányokkal viszont már más a helyzet, Imogen Poots és Mackenzie Davis karakterei egyszerűek, de remekül működnek, és sikerül velük egyensúlyozni a férfiak gyengeségeit, akik egyébként mintha sportot űznének abból, hogy szinte minden második snitten kávéval a kezükben sétáljanak a városban.
Gormican szinte kötelezően becsempész egy hatalmas farkat is a projektbe, valamiért úgy érzi, hogy ha már igazi poénok nem kerültek a filmbe, akkor legalább valami altesti próbálkozás mentse a helyzetet, pedig nem kell ezen a helyzeten menteni semmit, csak nem szabad tőle túlságosan erős poénokat várni. Korrekt romkom a Csajkeverők egy remek soundtrackkel, a film csak a végére válik szerethetővé, és akkor sem nagyon, de legalább nem fogod idegesen elhagyni a mozitermet. Mondjuk emlékezni sem fogsz arra, hogy láttad.