Teszteltük az akciójátékot, amit annyira vártunk, de aztán kaptunk egy kisebb mecha-sallert. A Daemon X Machina nem rossz, de azért a jó nem ilyen.

Valamiért a földbe állt a Mechwarrior-széria, de még a hasonló stílusú játékok is, amelyekben óriási vasmonstrumokba bújva mentünk más vasmonstrumok ellen, de amikor bejelentették, hogy egyrészt jön a MechWarrior 5, plusz még előtte kikerül a Switch-exkluzív Daemon X Machina, a világ rendje picit helyrebillent. Főleg, miután sikerült rövid időre rálesni az utóbbi címre működés a kölni Gamescomon a Nintendo főhadiszállásán, tudtam, hogy ősszel a Link’s Awakening és a Luigi’s Mansion 3 mellett ezzel a játékkal is bőven jól fogunk szórakozni. Nem most kezdek el lottózni.

A Daemon X Machina ugyanis ígért minden szépet és jót, de kiderült róla, hogy csak egy repetitív akciójáték, aminek minden RPG-vonulata teljesen felesleges, és ha ezt jól kommunikálták volna, akkor lehet, hogy nem lennék ennyire bús panda. Tévedés ne essék, onnantól kezdve, hogy kiderült számomra, mi is ez a játék valójában, már tudtam szeretni, csak elsőre kissé pofára esik az ember, és ez az „elsőre” eltarthat akár 15 küldetésig is.

A játék pont azt teszi, amire mindannyian régóta várunk, mechek belsejébe bújtat, majd ránk küld válogatott ellenfeleket. Oké, a Titanfall hasonló koncepcióval gurított, de az inkább volt egyszerű FPS, mint egy komplexebb, akár közelharcra is szakosodó játék. A Daemon X Machina olyan, mint egy anime, amiben mechek harcolnak, csak két dolog nincs benne: hosszútávú izgalom és jó sztori.

Egy újoncot alakítunk, akit a végletekig átgyúrhatunk, olyan fizimiskát adunk neki, amilyet csak akarunk a konszolidálttól a teljesen betegig. De ennek az újoncnak szinte semmi igazi súlya nincs. A történet ugyanis egy háborúról szól, amelyben az Outers vagy ha úgy jobban tetszik, a Kívülállók harcolnak a Halhatatlanokkal, csapatok harcolnak mindenféle lények és hasonszőrű társak ellen, de különösebben semmi olyasmi nem történik a játékidő alatt, amitől az ember örömében elsírná magát.

A sztori nagyon lapos, kvázi teljesen érdektelen. De ez még nem is akkora probléma, mint a karakterek, amelyek benépesítik. Az hagyján, hogy tényleg olyanok a szereplők, mintha egy animéből léptek volna elő, csak szinte mindegyikük olyan borzasztóan idegesítő, hogy az valami elképesztő. A dialógusok ráadásul elég hosszúra sikeredtek, ami akár jó is lehetne, ha érdekesek lennének, de többnyire inkább csak pörgetné az ember, legyen már túl rajta, hogy mehessünk végre a csatatérre zúzni, az legalább szórakoztató.

És tényleg, de az sem úgy, ahogy az ember várta. A Daemon X Machinától ugyanis hiba lenne nagyívű akciójeleneteket, meg úgy általában nagyobb küldetéseket elvárni. Ahogy haladunk előre a játékban, úgy jönnek egyre hosszabb feladatok, de azok is teljesíthetők alig pár perc alatt. Közben viszont tényleg jól néz ki a játék, és jó rohangálni vele fel és alá, repülve lőni, vagy nagy karddal aprítani a többieket.

A mechek, vagy ahogy a játékban hívják őket, Arsenalok fejleszthetőek, de különösebben nem jelentős a fejlesztés mértéke, még fegyverekkel telepakolva őket sem érezni igazán a különbséget, így különösebben ez az átalakíthatóság sem dobja fel a játékot. De akkor miért mondtam mégis, hogy nem rossz?

Mert akciójátékként, azon belül is mobil akciójátékként szuper. Ugyanez PS4-en például valami rettenetes lenne, de bármikor előkapva, a sztorival mit sem foglalkozva lenyomni vele egy-két-három küldetést 8-10 perc alatt Switch-en valami pazar. Egyáltalán nem néz ki rondán, van stílusa, a rockzenéi egytől egyig szuperek, a hangulata pedig egészen egyedi. De semmilyen más konzolon nem működne, és itt jön a képbe az, hogy de akkor tulajdonképpen milyen játék az, ami csak egy konzolon, csak bizonyos helyzetekben élvezhető.

Nem túl tartalmas, nem vennél miatta konzolt, és ha van se szereznéd be egyértelműen. Még a multi miatt sem, ami szintén nem túl addiktív, de egy kiegészítésnek okés. Akár hosszú távra is jó lehetett volna a Daemon X Machina, de sajnos nem lett több, mint egy Unreal Engine 4-gyel megálmodott mobiljáték, ami nagyon szórakoztató, amikor felpörög, de összességében kicsit csalódás. Grafikailag szép, kivéve az átvezető videók, a története bénácska, a karakterek borzasztóak, bizonyos pontokon egyáltalán nem átgondolt. Viszont ha sokat játszol úgy igazából alig van pár perced arra, hogy lövöldözz egyet, akkor a Daemon X Machina a te játékod.

7
  • Szép
  • Amikor akciózik, szórakoztató, de nagyon rövidek a küldetések
  • Mint hordozható akciójáték, működik, de összességében csalódás

Player Autószalon

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon