A lazulás fontos. Mert aki nem lazul, az nem lesz laza. Ezt tanuljuk meg Genndy Tartakovsky új mozifilmjéből. Nem egy Dexter laboratóriuma, de azért rendben van.
Drakula, azaz becenevén Draki feleségét a gonosz emberek kivonták az élők… azaz az élőholtak világából több mint egy évszázada, csöpp lánya, Mavis azonban életben maradt. Ennek a szerencsés ténynek köszönhetően az aggódó vérszívó apuka mindenáron védelmezni szeretné őt a csúf világ elől, nehogy a lány is a fáklyák áldásos tevékenysége következtében megpörkölődjön, mint a zsírszalonna a nyári estéken.
A nagykorúvá váló lány épp készül betölteni a 118-at, és ki szeretne repülni az apja által vezetett családi hotelből (szó szerint), hogy világot lásson. Az említett pihenőkomplexum egyébként nem igazán emberbarát: csak szörnyeknek készült, ember ide be nem teheti a lábát, a nem kívánt esemény azonban mégis megtörténik, és elszabadul a pokol. Drakulának el kell rejtenie a vendégek elől a fiút, hogy az üzlet olajozottan fusson tovább. De természetesen Mavis beleszeret a végtelenül idegesítő, maximálisan péklapát-érett srácba.
A történetből talán látszik, hogy Tartakovsky filmje inkább a gyerekeket célozza meg, viszont meglehetősen sokszor érződik rajta a Dexter / Pindúr pandúrok-ízvilág, ami ugyebár inkább a felnőtteknek kedves. De sajnos a gyerekeknek szánt poénok valósággal agyonnyomják a végterméket, és bár ők remekül fognak szórakozni, néhány borzasztóan lazának szánt, töményen idegesítő jelenet láttán feszülten fogunk fészkelődni a székünkben, az autotune-áztatta betétdalokról pedig inkább már ne is beszéljünk.
A fiatal srác, Jonathan karakterét sem egyszerű elviselni, már-már szurkolunk, hogy Draki apa egy ponton csúnyán veszítse el a fejét, és szívja ki belőle a vért az utolsó cseppig. Mindenki jobban járt volna.
A Hotel Transylvania azért nem felejt el Genndy Tartakovsky-film lenni. A rajzok teljesen dexteresek, Drakula elnyújtott arca például totálisan tartakovszkis, és attól függetlenül, hogy a történet igyekszik mindenkit kiszolgálni, nem téveszt célt, csak éppen inkább a gyerekek esetében fog működni a film. Pár poént azonban ők nem fognak érteni: a hotelben például minden alsórangú munkát zombik végeznek el, ők a londinerek, az építőmunkások, valamint előkerül a már régóta feltevésre váró kérdés is, miszerint ha egy vámpír denevérré változik, akkor van-e rajta ruha.
A szörnykarakterek többsége felnőtt szemmel nem annyira szórakoztató, de amolyan mindenkinek legyen már jó alapon a Farkasemberrel olyat mutatnak, amit csak az érett agy tud dekódolni: a nagycsaládos apukát, aki egy benyugtatózott buddhistaként próbálja túlélni a mindennapokat, elég kevés sikerrel.
Ha nem tudod, mit nézz a gyerekeddel a héten, vidd el a Hotel Transylvaniá-ra, imádni fogja, a kölykök vihognak közben, ámuldoznak a 3D-n, és még te is jobban fogsz szórakozni, mint egy átlagos Én kicsi pónim-epizódon. Néha te is kapsz néhány igen jó poént, de ne számíts egy mindent elsöprő új animációs csodára. Tartakovsky filmje nem több, mint egy rövid agykikapcsoló szösszenet, annak viszont ezerszer jobb, mint egy agyatlan akciófilm. Akár még újra is nézhető. Azt viszont ideje lenne már megtanulni, hogy a Frankenstein-történetekben nem a szörnyet hívják így, hanem annak alkotóját. Ejnye.
Tovább a:
Legfrissebb cikkekhez
Rovat többi cikkéhez
A szerző e heti kedvenc cikkéhez: James Bond 50 éves – Kémdalok Dr. Nótól a Skyfallig, felrázva, nem keverve