Ilyen még nem volt. Egy egyébként sem túlságosan fényes folytatást teljesen kicsinál a magyarítás. Láttunk már ilyet, de mivel a Dumb és Dumber kettyóról van szó, nem tudok nem dühös lenni.

Gyerekkorunk kedvenc butapárja igen nagy nehézségek árán tért csak vissza húsz év után, a tagoknak sem volt túl sok kedve hozzá, meg hát az sem volt túl jó ómen, hogy a Farrelly-tesók sem tudtak már szinte semmi értékelhetőt sem összehozni az Én és én meg az Irén óta, ami akárhonnan is nézzük, 14 éves film, ennyi idő alatt egy komplett új generáció nevelődött ki, amelynek már semmit sem mond Peti lefejezése és pénzzé tétele. Persze, a kicsit romantikusabbra vett Szívem csücskei és a kicsit necces, de még szerethető Elhajlási engedély a jobb pillanatok közé tartoztak, de látszott, hogy Peter és Bobby Farrelly elvesztették a rendezői monyót, méghozzá nagyon régen.

Ennek fényében nem meglepő, hogy sem Jim Carrey, sem Jeff Daniels nem rajongott a folytatás ötletéért, aminek ráadásul már jó előre lehetett tudni, hogy korai forgatókönyve a reggeli harmat erősségével vetekszik. De valahogy csak kötélnek állt mindenki, hogy még egyszer elérkezzünk az őrület határára, a butaság csúcsára, oda, ahol normális ember még sohasem járt. És tudtuk, hogy bárhogy is lesz, a két idióta puszta megjelenése is bőven elég lesz a boldogsághoz.

A Dumb és Dumber kettyó úgy érzi, hogy a régi karakterek látványa el fogja vinni a balhét. Még úgy is, ha az értékelhető poénok számát nem igyekeztek az egekbe tornászni, minden jó poénra jut három bűn rossz, a sztori pedig annyira ékegyszerűségű, mint az első részben volt. Csak hát most behozza a hollywoodi klisék kliséjét, a gyereket, aki pont olyan, mint a fater, ennél azért talán egy picit többet vártunk volna így húsz év után, de ha a poénok jók, akkor tulajdonképpen nincs nagy baj, az eredetit sem azért szerettük, mert olyan cizellált történettel operált volna.

Dumb és Dumber itt is útra kelnek, hiszen Dumbernek van egy „medikusi” problémája, tönkrement a veséje, és szeretne egy újat, méghozzá családtagtól, amiből tulajdonképpen már legalább annyi létezik, mint amennyi agysejttel a páros dolgozik. Nulla. Amikor viszont kiderül, hogy Dumbernek van egy lánya, elindulnak, hogy felkutassák őt. Közben pedig a vállalhatatlan altesti poénok teljes tárháza jön majd velünk szembe a finggal és tahósággal kikövezett úton.

Szóval a helyzet nem sokat változott húsz év óta, de valahol mégis. Farrellyék nem tudják ugyanazt kihozni a párosból, mint anno, és ez nagyon rányomja a bélyegét a filmre. A tömény őrületet felváltotta a hétköznapi kakapisifing-őrület, ma már maximum csak megmosolyogtat az, ha valaki valakit belök egy bokorba, vagy ha undorító módon esznek meg egy virslit. Nem nagy cucc. Néhány igen jól sikerült poén azért akad a filmben, de sajnos ezt is elrontja valami, amire sosem gondoltunk volna, hogy problémát okozhat.

Hát hogy a pézsmaszőrös fityfiritty életbe sikerült így leszinkronizálni ezt a filmet? Szinte minden mondatból megtekernek egy szót, rossz szóviccekből van a kerítés kirakva, de az a kerítés az égig ér. Olyan a magyar fordítás, mintha az erősen bespeedezett Geszti Pétert ráeresztették volna a szövegre, majd gondolkodás nélkül felmondták volna az eredeti szinkronhangok. A film felénél a körülöttem ülő mozis társak már csóválták a fejüket, és a kezükbe temették a fejüket a szóviccek hallatán, ami nem csoda, mivel az, aki ezt kitalálta, legalább annyira lehet humoros, mint egy vakbélgyulladás.

Ez állítólag abszolút magyar sajátosság, mert az eredeti szövegben nem jelenik meg ilyen szintű nyelvi pokol. Ha tehetjük, nézzük meg felirattal vagy eredeti nyelven, mert ha hinni lehet azoknak, akik nem Magyarországon látták a filmet, nagyságrendekkel élvezhetőbb, de természetesen az elsőnél jóval haloványabb Dumb és Dumber-folytatást láttak, míg mi egy végletekig idegesítő, minden idők legborzasztóbb magyar szinkronjával megspékelt, idegőrlő vígjátékot, ami nyomokban vicces ugyan, de nem méltó az egyébként sem atomfizikusoknak készült első részhez. Pár jó röhögés és egy elpuskázott lehetőség. Talán felirattal tényleg maradandóbb lenne az élmény.

5
  • Azért itt-ott megcsillan a régi gyépéőrület
  • Elképesztően rossz a magyar szinkron szóviccelése
  • Farrellyék már nem érzik annyira a játékot

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon