Az angolok legújabb kedvence, aki fellépésein tökéletesen hozza az egyszálgitáros Dub FX-et saját hangjaiból felépített loopokkal, + című lemezével kb. úgy választotta egy mozdulattal ketté a jónépet, mint Mózes a Vörös-tengert. Vannak, akik túlságosan nyálasnak tartják a csajokról és szenvedésről szóló szösszeneteket, amelyek itt-ott erősen hasonlítanak az ugyancsak megosztó James Blunt dalaira, egyesek viszont új nemzeti hősként tekintenek a mindössze 20 éves bozontos énekesre. Sheeran bőven megdolgozott a sikerért, 2005 óta rengeteg tracket rögzített, szanaszét turnézta magát, többek között Example-lel és Just Jackkel. 2009-ben valami gyorsítót kezdhetett el szedni, mert nem kevesebb mint 312 bulit nyomott le egyetlen esztendő alatt. Ez bármelyik haknihuszárnak becsületére vált volna. Los Angelesben maga Jamie Foxx ajánlotta fel neki, hogy ha már így összefutottak, akkor ugyan rögzítsen már számokat a házában található privát stúdióban. Indulásnak nem rossz. Aztán 2011-ben jött a mindent vivő sláger, a The A Team. Ed jó helyen volt jó időben, a drogos lány sztoriját elmesélő szépséges dal kicsit olyan, mint Adele legjobb munkái, nem véletlen, hogy a Someone Like You mellett a The A Teamet is csúcsra pörgették a karaoke bárokban.

Az egyetlen probléma, hogy a +-on több dal is felesleges. Néhányuk pedig igazi biztosíték-kiverő munka, mint pl. a Wake Me Up, ahol többek között arról értekezik, hogy a volt barátnőjével 12-szer nézte meg a Shreket, és ha elromlik a DVD-je, akkor elő kell vennie a VHS-t, mert neki sosem volt Blu-ray-e. Hogy mi? Nyilván átvitt értelmet kellene keresni az ilyen gondolatok mögött, de nagyon nehéz. Sheeran ráadásul folyamatosan szenved. Kirúgott csajok, másnaposság, lelépett csajok, széttört szívek, és csajok minden mennyiségben. Ed Sheerannek lenni nem jó. Megvan az a jelenet a Bájkeverőből, amikor Brendan Fraser túlságosan is érzelmes férfivá válik? Amikor elsírja magát a naplemente szépségétől is? A + akár a pórul járt, érzelmi viharokkal küzdő Elliot lemeze is lehetne, melyet a csalódásairól írt. Emberünk egyébként néha meglepően mélyre nyúl (Drunk, The A Team), de amikor nem ezt teszi (bármely másik dal), felszínesebbnek tűnik, mint bárki más.

Igen, csak annak tűnik. Sheeran ugyanis működik, de csak bizonyos időpontokban. Akkor érdemes elővenni a +-t, ha szentimentális időszakunkban vergődünk, ha nem vágyunk másra, csak hogy eldumálgassunk egy haverunk elromlott nőügyeiről, és komoran bólogassunk, hogy ezek a sztorik bizony velünk is simán megtörténtek. Ed nem más, mint a nép egyszerű gyermeke, aki a haverunk akar lenni. Ha jó időben találkozunk vele, akkor azzá is válik.