Még májusban debütált Cannes-ban Bong Joon Ho, a Snowpiercer és az Okja rendezőjének filmje, el is hozta egyből az Arany Pálmát, aztán úgy kezdte el járni a fesztiválokat az Élősködők, mintha csak egy X-Faktor-nyertes lenne a vasárnapi negyvenedik falunapján. A filmet mindenhol imádták, ami nem nagy csoda, hiszen a mondanivalója teljesen univerzális, a színészei szuperek, és nem áraszt magából „ázsiai film”-hangulatot, inkább olyan, mintha folyamatosan egy másik, sokkal furább, enyhén bizarr valóságot néznél, de ez sajnos mindvégig a valóság, ami elég ijesztő.

A sztori középpontjában két család áll: Kimék szegénységben élnek egy alagsori lakásban, lopják a WiFit, ezzel mulatják az időt, már amikor nem épp pizzásdoboz-hajtogatásból igyekeznek összekaparni valami pénzt a túléléshez. Napról napra élnek, általában elég pocsékul. Tehetségük van bizonyos dolgokhoz, amivel lehetne valamit kezdeni, ráadásul okosabbak az átlagnál, de ezt a tehetséget inkább csak ügyeskedéshez használják fel, ami arra jó, hogy valahogy átvészeljék az adott napot. Amikor viszont Kimék fia, Ki-woo lehetőséget kap, hogy egy gazdag család, Parkék lányát tanítsa angolra, vérszemet kapnak, és szépen lassan mindannyian rátelepednek Parkékra, akik egy fényűző házban laknak, és van pénzük lóvéra.

Kimék aztán egy gigantikus hazugsághálót szőnek, amit persze nem lehet makulátlanul fenntartani, így lehet sejteni, hogy előbb-utóbb kiborul a bili, és amikor megtörténik, annak nem lesz jó vége. Már csak azért sem, mert igazából tudod, hogy ennek a történetnek nincs megoldása. Azért sincs, mert Parkék sem éppen szentek, jólétben élnek ugyan, de a problémáik eléggé átélhetetlenek a szegényebbek számára, ráadásul néha túlságosan sznobok is, és taszítja őket a "szegényszag". Márpedig Kimékből még akkor is árad, ha megpróbálják elfedni, ők pedig nem tudnak mit kezdeni ezzel.

Az Élősködők egyik felet sem mutatja pozitívabbnak vagy negatívabbnak, egyszerűen csak összeereszti őket, és megmutatja, hogy a két társadalmi réteg találkozása miért okozhat tragédiát. Két olyan dimenzióról van szó, akik egyszerűen nem kompatibilisek egymással, annak ellenére sem, hogy alapjában véve nem sokban különböznek. Mindketten ugyanazt akarják: teljes életet. Kimék jómódban akarnak élni, de amikor egy pillanatra megtehetik, akkor is csak káoszt hagynak maguk után, Parkék stílusa pedig sokszor tényleg bicskanyitogató, önmagában viszont ez még nem kellene, hogy rossz irányba terelje az eseményeket, ha mindannyian minden helyzetben emberek tudnának maradni.

Ez viszont nem sikerül, ráadásul egyik fél sem elégszik meg azzal, amije van, amikor pedig hozzájutnak valamihez, amire vágynak, nem tudnak mit kezdeni vele, és az Élősködők javarészt ettől lesz megdöbbentő film. A Kim család ugyan beszivárog a gazdagok közé sok-sok hazugsággal, de attól még egy pillanatra sem változnak meg, legfeljebb remekül színészkednek, Parkék pedig tulajdonképpen egy óriási nihilben léteznek, amiben ugyan anyagi jólét veszi őket körbe, de elvesztették emberi mivoltukat, személyzet nélkül pedig már semmire sem képesek. Kiszolgáltatottá válnak, amit ki is használ a másik család, aztán lesz, ami lesz, majd meglátjuk, mi van a lejtő alján, úgyis szépen odaér mindenki.

Az Élősködők pontosan azt mutatja meg, ami a társadalomban zajlik. Az elit kihasználja a szegény réteget, akik valahol látszólag igénylik is ezt, hiszen úgy érzik, így tudnak közelebb kerülni a gazdagsághoz, de a rengeteg elfojtástól és a kimondatlan dühtől, a folyamatosan a háttérben lappangó feszültségtől előkerülnek a szekrényből a csontvázak, aztán ijesztegetni kezdenek mindenkit. A hatalmas háznak, ahol együtt léteznek, azaz a társadalomnak aztán olyan rétegei és rejtett zugai vannak, amikbe a gazdagok inkább bele sem akarnak látni, de fenyegeti őket még akkor is, ha ezek a titkok tulajdonképpen csendben, szellemként megbújnak mögöttük, és észrevétlenek akarnak maradni.

Ilyen azonban nincs. A szellemek előbb-utóbb láthatóvá válnak, az elfojtásból megszületik a frusztráltság, ami hozza kisbarátját, a dühöt, a düh agressziót szül, az agresszió pedig tragédiát. Hogy mi a megoldás? Ki tudja. Az Élősködők sem kínál megoldást, csak egy képet mutat, ami ijesztő, és annak ellenére, hogy sokszor komikus és álomszerű, túlságosan is valóságos. Teljesen jogosan szerepel az év legjobb filmjei között.