Egy olyan filmből, mint a Könyvklub, nagyon könnyen lehetett volna katasztrófa. Szerencsére nem lett, úgyhogy végre született egy élvezhető film, aminek A szürke ötven árnyalata adja az alapját.

A történet a végletekig egyszerű: adott pár hölgy, akik már évtizedek óta barátnők. Egyikük kivételével semelyikük sem tagadja, hogy öregek. Nem gondolják, hogy megváltozhat az életük, de aztán a szokásos könyvklubjuk során egyszer csak előkapják A szürke ötven árnyalatát, és megváltoztatja az életüket. Na és innentől bárki joggal gondolhatja, hogy a pokol szélesre tárja a kapuit. De nem.

A könyv ugyanis csak ürügy arra, hogy a négy nő rájöjjön, valami hiányzik az életéből. Többnyire a szex. Akinek nem a szex, annak a gyengédség. Tehát nem feltétlenül az, hogy megkötözzék és ostorral verjék őket, bár van, aki nem bánná. Egyszerűen csak elfelejtették, hogyan kell boldognak lenni. Aztán persze pont az történik majd, amire számítasz. Belépnek a képbe férfiak, még a legzárkózottabb öreglányok is kinyílnak, és jön az elkerülhetetlen happy end. Rettentően kínos lenne mindez, ha nem lenne a Könyvklubnak hatalmas szíve, és nem olyan színésznők játszanák a főszerepeket, mint Diane Keaton, Mary Steenburgen, Jane Fonda és Candice Bergen.

Mert ez a négyes bármit megold. Megoldja a forgatókönyv kreativitásának fájó hiányát, azt, hogy a párbeszédek élőnek hassanak, és azt is, hogy a rettenetesen elnagyolt karaktereket is pillanatok alatt a szívedbe tudd zárni. Az sem mellékes, hogy olyan partnerekkel dolgoznak, mint Don Johnson, Andy Garcia, Richard Dreyfuss vagy Craig T. Nelson, akik láthatóan nagyon élvezik ezt a vidám kis semmiséget, nem görcsölik túl a melót, Andy Garcia annyira nem, hogy gyakorlatilag végigvigyorogja a játékidőt, és a fenébe is, még ezért is csak szeretni lehet.

Meglepődni tulajdonképpen semmin sem lehet. Diane Keaton továbbra is megbízhatóan alakítja Diane Keatont, Jane Fonda aranyosan hozza az idősödő szexi dögöt, Candice Bergen kedvesen próbálja meg kitolni a határait, Mary Steenburgennek pedig még 65 évesen is csodálatos alakja van. Megvan köztük a kémia, jó őket látni, még akkor is, ha a film második felében már egyértelműen az időhúzásra játszanak.

A Book Club sajnos a második felében egyre idegesítőbb lesz, és az sem segít rajta sokat, hogy pontosan tudod, mi fog történni a következő másodpercében. Kell majd egy bonyodalom, aztán kell majd egy megoldás, meg egy happy end, és mindenki mehet haza átgondolni az életét. De még ezzel sincs nagy baj. Kellenek az ilyen aranyos kis filmecskék ilyen nagy színészekkel, amik nem akarnak sokat, de talán tévében jobban működött volna mindez, mint a vásznon. Vannak benne jó dumák, imádni való színésznők (Diane Keaton mondjuk azért néha átesik a paci túloldalára) szerencsére több szerethető pillanat, mint kiborító, Don Johnson pedig újra zokni nélküli bebújós cipőben adja a macsót. Néha ennyi is elég. Kedves, semmi nagyot nem akaró, kicsit soknak tűnő 104 perc. Semmi több.

A player szerint

  • Nagyon kedves kis semmiség
  • A négy színésznő könnyedén elviszi a hátán ezt a kiszámítható történetet
  • A második fele nyíltan az időhúzásra épít
Player-méter
6
Támogatott és ajánlott tartalmaink

Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?

A Sony húsvéti ajándéka egy ingyenesen megnézhető Pókverzum-rövidfilm

Már itt is van a Szegény párák rendezője új filmjének első kedvcsinálója

További cikkeink a témában
Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?
Hirdetés