1. Majdnem Svarci kapta magára a koszos atlétát

A film rendezője, John McTiernan eredetileg az 1985-ös Kommandó-nak szeretett volna folytatást gyártani, de Arnold Schwarzenegger nem repesett az ötlet hallatán. McTiernan ezért erősen újradizájnolta az eredeti terveket, de az osztrák izomember még ettől sem jött lázba, így a direktor végleg lemondott róla. A szerepet ezután felajánlották Sylvester Stallonének, Burt Reynolds-nak, Harrison Fordnak, Mel Gibsonnak, Richard Gere-nek, Charles Bronsonnak, sőt, egy szerzői jogi kitétel miatt még a 73 éves Frank Sinatrának is. Igen. Mindjárt mondjuk.

2. Támad a trottyos McClane

Az előző sokkoló info miatt tartozunk egy kis magyarázattal. Az van, hogy a film alapjául a Semmi nem tart örökké című Roderick Thorp regény szolgált, mely A detektív című előző könyvének a folytatása, amiből 1968-ban Frank Sinatra főszereplésével forgattak filmet. Mivel a színész szerződésének záradékában szerepelt, hogy egy folytatás esetén neki kell felkínálni a főszerepet, a Fox ennek eleget is tett. Szerencsére az ekkor 73 éves aktor és menedzsmentje gyakorolt némi önkritikát és udvariasan megköszönték a lehetőséget. Hála az égnek!

3. Találd meg a három playmate-et a háttérben!

Ugyan a film nem a jó nőkről híres, azért sikerült elrejteni néhány Playboy-nyuszit a háttérben. Pamela Stein, aki 1987 novemberében a hónap nője volt a magazinnál, egy plakáton látható, melyet McClane a liftaknából kikászálódva egy laza mozdulattal megcsöcsörészik. 1982 májusának playmate-je, Kym Malin az a csaj, aki éppen egy vendéggel készül hancúrozni, amikor a rosszfiúk betámadják a partit, 1988 Miss Júliusa, Terry Lynn Doss pedig a repülőtéren ugrik a barátja nyakába, amikor McClane megérkezik Los Angelesbe.

4. A halláskárosult a sánta ellen

Abban a jelenetben, amikor a főgonosz, Hans Gruber először találkozik McClane-nel, Alan Rickmannek egy ugrással kellett Bruce Willis lábai előtt teremnie. Ez az ugrás annyira rosszul sikerült, hogy a színésznek az egyik térde csúnyán megsérült, ezért a forgatás hátralévő részében mankóval kellett közlekednie. A kamera előtt csak az egyik lábán tudott állni, a másik lábára pedig egy nadrág alá rejtett járógépet szereltek. Vele szemben Willis sem volt éppen százszázalékos. A rendező ugyanis elégedetlen volt a szokásos vaktöltények torkolattüzével, ezért a forgatásra egy szakértővel speciális töltényeket rendelt. Ezekkel a tűzharcok sokkal látványosabbak lettek, de a módosított lőszer sokkal hangosabb volt a hagyományos vaktöltényeknél. Amikor McClane az asztal alól lyuggatja ki az asztalon állva újratárazó rosszfiút, Willis maradandó halláskárosodást szenvedett.

5. Zuhanni is tudni kell

A filmben látható zuhanós mutatványoknak is megvan a maga sztorija, melyeket leginkább a közreműködő kaszkadőröknek köszönhetünk. Amikor például McClane a liftaktában megcélozza az egyik szellőzőnyílást, a forgatókönyv szerint mértani pontossággal kellett volna odaérkeznie, azonban a dublőr keze megcsúszott. A felvétel aztán annyira tetszett a rendezőnek, hogy benne hagyta a filmben. A másik sztori a nagy fináléhoz kapcsolódik, amikor Hans Gruber a kikapcsolódó aranyórának köszönhetően megtanul repülni. Ezt egy greenboxban vették fel, ahol a kaszkadőrnek háromra kellett elengednie Alan Rickmant, azonban az igen jófej munkatárs kettőre engedte el a színész kezét. Amit tehát a filmben Rickman arcán látsz, az a vegytiszta rémület és hamisítatlan meglepetés optimális elegye.

6. Milyen Nakatomi Plaza?

A Nakatomi Plaza szerepét nem más alakítja, mint a 20th Century Fox akkoriban még építés alatt álló főhadiszállása, a Fox Tower. A cég nagyon ügyesen még bérleti díjat is kiszámlázott saját magának, amire azért volt szükség, hogy ezzel az összeggel csökkenteni tudják a film adóköteles bevételét. Ügyes, mi?

7. Spontaneitás, az akcióhősök legnagyobb barátja

Bár ez a kész művön egyáltalán nem látszik, a film forgatását akkora káosz övezte, hogy kész csoda, hogy nem jut minden másodpercre egy-egy ordas baki. A forgatókönyvet annyiszor változtatták, hogy az jóformán a munkálatokkal párhuzamosan készült. A folyton felmerülő problémákat helyben kezelték, ha máshogy nem ment, hát gyorsan áthúztak néhány sort a szkriptben. McClane és Hans Gruber első találkozása előtt például úgy hangzott el a „Felvétel!” parancs, hogy a jelenetre nem volt végleges szövegkönyv, így ez a párbeszéd teljes egészében rögtönzés eredménye. A forgatás elkezdésekor még a sztori befejezése sem volt betonba öntve.

8. Nemzetközi bonyodalmak

A történet szerint német bűnözőkből álló gonoszok annyira németek, mint amennyire Barack Obama mongol. Alan Rickman angol, a szőke terminátor, Alexander Godunov pedig orosz. Fura, de éppen Bruce Willis az, akinek a legtöbb köze van a germánokhoz, hiszen ő amerikai apa és német anya gyermekeként született Németországban, 1955 márciusában. Az érzékeny téma miatt egyébként a sztorit nem kicsit átvariálták; a német verzióban a bűnbanda ír nemzetiségű lett, a karaktereket pedig átnevezték. Hans Gruber helyett Jack Gruber, Karl helyett Charlie, Heinrich helyett pedig Henry szedte a túszokat a Nakatomi Plazában. Ezt persze a harmadik részre szépen elfelejtették, így a Die Hard 3-ban varázsütésre ismét Hans Gruberről, a német bűnözőről van szó… még Németországban is.

9. Hullaszámláló

Tudod, hányan kerülnek az ibolya kevésbé szagos oldalára a filmidő alatt? A pontos szám 21, mely a következő személyekből tevődik össze az elhalálozás sorrendjében: két biztonsági őr, Takagi, Tony, Heinrich, Marco, James és Alexander, akik ugyanabban a robbanásban sülnek ropogósra, majd Ellis, Franco, Fritz, Uli, a két Johnson ügynök és négy másik ipse a helikopterben, aztán Eddie, Hans és végül Karl, a szőke terminátor.

10. Elveszett jelentés

A film promóciója sem egy mindennapi sztori. Először például Bruce Willist nem is rakták ki a plakátra, mert a Fox félt, hogy ez elriasztaná azokat a nézőket, akik nem rajonganak az addig leginkább csak sorozatokban látott színészért. Csak később került vissza az arca, amikor a film az USA-ban kasszát robbantott. Az európai forgalmazóknak inkább a film címével gyűlt meg a baja. Spanyolországban a mozi egy olyan címet kapott, melyet a leginkább „Kristálydzsungel”-ként lehetne magyarra fordítani, Lengyelországban pedig „Üvegcsapda” lett a film címe. Bár angol nyelvterületen tisztában vannak vele, hogy az eredeti címet meglehetősen bonyolultan lehet átültetni más nyelvekbe és hazánkban kifejezetten frappánsan oldották meg ezt a feladatot, a magyar címen, illetve azon, hogy a későbbi részek ezt hogyan fokozták, az amerikai közönség nagyon jót mulat a mai napig.