Vágni kellett egy párhuzamos jelent a Kádár-rendszer mellé, mert a valóság túl megalázó, túl kilátástalan, túl reménytelen és túlságosan kevés volt az akkori fiataloknak. A magyar underground volt a nyolcvanas évek Molotov koktélja.

Gulyáskommunizmus névvel szokás illetni a Kádár-korszaknak azt az időszakát, amikor a rendszer kevésbé helyezte nyomás alá állampolgárait, és a híres kádári axiómával „nem bántotta azt, aki nem volt vele, csak azt, aki ellene” – válaszként a Rákosi-rendszer alapfilozófiájára, ami ennek az ellentéte volt. Ha számszerűsíteni akarnánk, a szakirodalom 1962 és 1989 közötti időszakot jellemzi így, amely nyilvánvalóan korszakokra bomlik, és ezen a 27 éven belül is folyamatos enyhülés figyelhető meg. De – és egy nagy de – a rendszer gondolkodásában, viselkedésében ugyanolyan diktatórikus, egypártrendszeri, monoberendezkedésű volt, mint bármikor korábban. Érdemes előkapni egy tetszőleges napilapot mondjuk 1989-ből, és nyomát sem fogjuk találni annak, hogy a demokrácia már az ajtóban kopog, és a változás hamarosan rászakad Európa vasfüggöny mögötti felére.

A Magyar Hajó- és Darugyár Balatonfüredi Gyáregységének üzemcsarnoka. Új hullámos együttesek fesztiválja 1982. augusztus 7-én

Elöl világos ruhában feLugossy László, hátul szaxafonnal Wahorn András az AE Bizottság együttes tagjai

„Nálunk az embernek ember általi kizsákmányolása megszűnt. Kizsákmányoló osztályok megszűntek. Nálunk osztályok még vannak, de ezek valamennyien dolgozó osztályok, és az osztályok között kibékíthetetlen ellentmondások nincsenek.”

– részlet Kádár János beszédéből az MSZMP XIII. Kongresszusán 1985 márciusában

De miért meséljük most ezt el?

Azért, mert a nyolcvanas évek első felében és közepén ez a változás még messzebb volt, és a korszak alternatív megmozdulásait lehetetlen értelmezni a politikai kontextus említése nélkül. Ugyanakkor nem beszélhetünk nyílt forradalomról, rendszerellenesen mozgalomról, mert azt megsemmisítette volna a rendőrség (a kádári rendszer), de hangszerekkel, dalokkal, zenékkel, művészettel sikerült kreálni egy párhuzamos, alternatív jelent, ami egy kis közösséget, ha csak órákra is, de kiszakított a szocialista Magyarország nevű mátrixból.

Pál utcai fiúk a Fekete Lyukban, 1988

Életképek a fekete lyukból, a korszak kultikus underground gócpontjából

Nemrég beszéltem valakivel, aki rendszeresen járt a Fekete lyukba, meg Balaton, URH, Trabant, Európa Kiadó és egyéb koncertekre, és tagadta, hogy bármiféle rendszerellenes, lázadó pátosz lett volna ezekben az eseményekben, ráadásul nem egy nagy tömegeket vonzó irányzatról volt szó, hanem egy szűk szubkultúráról.

Kassák Klub, Víg Mihály zeneszerző, versíró, dalszövegíró, gitárművész és énekes, 1981

MOM Kultúrház, Méhes Marietta, Vető János, Víg Mihály és Magyar Péter az Eszkimó asszony fázik című film forgatásán, 1982

Kilián János a Modell"S" punkzenekar gitárosa, 1982

Balra AE Bizottság, jobbra az URH együttes búcsúkoncertje 1985. szeptember 13-án, Menyhárt Jenő basszusgitáros, énekes

Fiatal magyarok rázzák az utcát,
Budapest remeg, és maguk se tudják,
Hogy ezt a rezgést melyikük hozta,
A külvárosból a belvárosba.

Európa Kiadó: Fiatal magyarok

(Fotók: Fortepan.hu – Urbán Tamás, Várkonyi Péter)

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon