– Első és második ránézésre is nagyon érdekes a nevetek. Mit jelent pontosan?

– Guignol a francia bábjátékoknak az a szereplője, akit magyarul Paprikajancsi néven ismerünk. Róla kapta nevét az 1897-ben nyílt legendás párizsi horrorszínház, a Le Théâtre du Grand-Guignol. Azóta a grand guignol kifejezés elsősorban műfaji meghatározásként él, lényegében a szexszel és sokkoló erőszakkal operáló rémdrámát értjük alatta.

– Volt már hasonló próbálkozás itthon is?

– Bár a századforduló után állítólag nálunk is léteztek ilyen jellegű próbálkozások, a műfaj Magyarországon érdemben nem vert gyökeret. Bartók Béla és Lengyel Menyhért Csodálatos mandarin-ja talán a legjelentősebb olyan magyar mű, amelyben a guignol-hatások egyértelműen kimutathatóak. (A forró erotika és a brutális színpadi erőszak kombinációja eléggé meg is nehezítette a darab bemutatását.)

– Miért pont horrorszínház? Gyerekkorotokban is sokszor játszottatok horrorosat?

– E tekintetben különbözőek a gyökereink, de mindnyájan gyerekkorunk óta kötődünk a műfajhoz. Van köztünk, aki a VHS aranykorának a gyermeke, és persze vannak olyanok is, akik életkorukból adódóan később találkoztak a műfajjal. Persze nálunk a horror szeretete nem egyszerűen a horrorfilmek vagy -regények iránti vonzódást jelenti, általában véve érdekel minket a félelem, az álmok, hallucinációk világa, az emberi természet sötét oldala, illetve az olyan művészeti megnyilvánulások, amelyek ezekről mondanak valamit. Szóval bár őszintén rajongunk a klasszikus értelemben vett horrorért, van bőven a zsáneren kívüli inspirációnk Sade márkitól kezdve, Dalin és Bergmanon át Lynchig vagy Trierig.

– Ti mindannyian képzett színészek vagytok?

– Nem. Sokfelől jöttünk és eléggé sokféle területen dolgozunk. Van köztünk grafikus, filmes, zeneszerző, pedagógus, satöbbi, de a játszóink többsége természetesen színész, vagy legalábbis rendelkezik valamilyen színházi tapasztalattal. Persze az interaktív forma másmilyen játékmódot igényel, mint amit a hagyományos színházi keretek közt megszoktunk, így a szerepjátékos (élő-szerepjátékos) múlt nem hátrány nálunk.

– Hogyan kell elképzelni egy műsort? Mennyire véres például?

– Olyan élményt kívánunk létrehozni, amely leginkább egy tökéletes virtuális valóságban játszódó számítógépes játékra hasonlít. A városban különböző állomások közt barangolsz, ahol elképzelhetetlen, de teljesen valósághű szituációkba csöppensz majd. Nem csak nézője, hanem szereplője is leszel egy történetnek. Nyomozol, beszélgetsz, menekülsz, ahogy a helyzet kívánja.

– Magyarul teljesen vérmentes a történet?

– A vérmentes horror érdekes (és nyilván nem példátlan) műfaji kísérlet lenne, de összességében legalább annyira furán hangzik, mint a szexmentes pornó. Természetesen ahol megkívánja a történet, ott nem spórolunk majd a vérrel és egyéb horrorhatásokkal, de elsősorban nem ijesztgetni akarunk. Megrémíteni valakit sokkal könnyebb, mint tartós félelmet kelteni, és előidézni azt a fura, szorongató érzést, amikor tudod, hogy valami nagyon nincs rendben…

– Hány éves kor alatt nem ajánljátok?

– 16 éven felülieknek szólnak majd az előadásaink.

– Milyen jellegű műsoraitok lesznek?

– Az első produkciónk egy több helyszínes, városi interaktív darab lesz, amelyben öt–hat fős csoportokban vesznek majd részt a látogatóink. A későbbi terveink közt szerepel interaktív kiállítás és hagyományosabb színházi vállalkozás is, ezeket egyenrangú projektekként párhuzamosan fejlesztjük. Ezenkívül természetesen bármikor kaphatóak vagyunk helyszínre, eseményre, megrendelőre szabott produkciók létrehozására. A néhány perces performance-tól, az egész estés szerepjátékig bármit meg tudunk oldani.

– Az élő horrorshow könnyen válhat nevetségessé a szükségszerűen olcsóbb megvalósítás miatt. Ti hogyan védekeztek a gagyiba fordulás ellen?

– Mivel a gagyiság legtöbbször abban gyökerezik, hogy az alkotók nem ismerik saját képesség- vagy lehetőségbeli kereteiket, és/vagy agyonhasznált alapanyagból dolgoznak, terveink szerint nem fogunk olyasmibe, amihez nem értünk, vagy olyasmibe, amit csak súlyos kompromisszumok árán tudnánk megvalósítani. Elég jól ismerjük a határainkat, tudjuk, mi az, amivel nem érdemes kísérleteznünk.

– Mondj konkrétumokat!

– Például nyilvánvalóan nem lesznek a darabjainkban mutáns-náci-robot-bohócok, mert ezek előállítása egyértelműen meghaladná a stáb képességeit. Ami pedig az elhasználtságot illeti, az elmúlt évben kidolgoztunk egy eléggé koherens saját világot, amelyben a történeteink játszódnak majd, így bár számtalan ismerős toposzt használtunk fel, összességében el tudjuk kerülni az unalomig ismert horrorklisék használatát.

– Miért kell decemberig várni az első előadásra?

– A színészek, a stáb és a befogadó helyszínek szervezésével még jó sok munkánk van, véglegesítenünk kell még az első darabot, és vár még ránk egy kiadós próbaidőszak. Ha ezt nézzük – különösen annak tükrében, hogy mindnyájan beteges perfekcionisták vagyunk – akkor az a szűk két hónap nem is tűnik olyan soknak.

– Október 25-én a Halloween Night Festen mutatkoztok be először. Mit hoztok bemutatkozásképp?

– Az első darabunk egy spinoffját dolgoztuk ki a hely és az esemény jellegzetességeinek megfelelően. Ez sok tekintetben más lesz, mint a jövőbeli előadásaink. Mi alapvetően egy testközeli, intim produkció létrehozásán dolgozunk, míg a fesztivál keretei nyilvánvalóan egy harsányabb, vásáribb formát kívánnak, arról nem is beszélve, hogy egy zsúfolt fesztiválon nem tartjuk reális célnak, hogy valós félelmet ébresszünk a nézőkben, így a pénteki produkció valószínűleg komolytalanabb lesz, mint a kis csoportok számára létrehozott kalandjaink.

Kattints ide, és tudj meg többet a Halloween Night Fest programjairól!