Okos ötlet volt a Szex és New Yorkot emberközelibbé tenni, úgymond manolótlanítani, nincs itt másról szó, ez a csajsorozat földhöz ragadtabb verziója, vagyis várjunk csak, azért ne jelentsünk ki ilyen felelőtlen dolgokat. A csajok most is négyen vannak, van közöttük kapcsolatból kiugrott, önmagát kereső, filozofikus lány (Dakota Johnson), aki egyáltalán nem Carrie, akad egy ribanc, aki ezúttal túlsúlyos, kiélt, undorító stílusú (Rebel Wilson) és nem Samanthának hívják, van még egy átlagos, földi problémákkal küszködő, gyermeket nem akaró szülésznő (Leslie Mann), aki az istenért sem Miranda és egy barna pasivadász, a másikra rátelepedő nőszemély (Alison Brie), aki még csak távolról sem Charlotte.

Szóval ez a nem-Carrie, a nem-Samantha, a nem-Miranda és nem-Charlotte történetesen New Yorkban élnek, és próbálkoznak a szingliléttel, több-kevesebb sikerrel. De jaj, nem-Mirandában felébrednek az anyai ösztönök, nem-Carrie-ben a dugok pár sráccal, hátha összejön valami komoly-szindróma, nem-Charlotte szervezetében felüti a fejét a mindenáron akarok fogni magamnak egy férjetitisz, miközben Samantha XXL-ben megfordul a fél város férfiserege ordenáré, vállalhattalan poénok közepette.

Jó, lehet mondani, hogy ez a film nem nekünk, férfiaknak készült. De akkor mit ad a nőnek? Elmondja, hogy a szingliség vállalható életforma egy darabig, de utána bizony le kell ám babázni, és férjhez kell menni, mert úgyis mindenki azt akarja. Az összes pasi egy nettó idióta, mert nem tudja felismerni, ha előtte áll az igazi, viszont nagyjából mindenki táncba vihető, és ha a helyzet úgy adódik, mindenki egy pöccsé válik. Kiderül, hogy a forgatókönyvírás hasonlíthat a fa megmunkálásához, már amennyiben nem egy gyönyörűre csiszolt remekművet szeretnénk elkészíteni, hanem egy baltával szeretnénk nagyobb fatörzsekből ormótlan darabokat vágni, aztán lesz, ami lesz.

Így történhet meg, hogy a karakterek szinte mind idióták, logikátlanul cselekednek nemtől és kortól függetlenül, hogy persze azért előkerül a pénz is, a sok pénz, méghozzá teljesen indokolatlan módon, de azt azért a film javára kell írni, hogy minden ordenárésága és kegyetlen butasága ellenére tart meglepő pillanatokat. Itt van például a tündérmeséktől mentes befejezés, amibe azért bőven bele lehet kötni, de maradjunk annyiban, hogy nem-Samantha teljesen képtelen csavarán kívül a többiek sztorija az életszerűhöz közel álló állapotban ér véget, és bizony az ilyen filmeket nem is szabad máshogy befejezni. A Hogyan legyünk szinglik? messze áll a Szex és New York első évadainak minőségétől (és igen, ezt egy férfi mondja), de a filmeket messze megveri. És még így is rossz.