És hogy miért is volt az orbitális szemöldökfelhúzás a Scalzi-regény kapcsán? Merthogy egyrészt egy science fictionről van szó, ami mintha nem lenne a legvonzóbb hívószó a hazai könyvpiacon, másrészt pedig egy military SF, azaz katonai, ami meg még jobban behatárolja a lehetséges piacot: kit érdekelnek űrhajókon száguldozó, lövöldöző bunkók? A helyzet azonban összetettebb, a military jelző pedig úgy passzol Scalzi regényéhez, mint a Star Warshoz Miki egér. Miről is van itt szó? Génmanipuláció, klónozás, egy földi kereteket kinövő emberiség, energiaválság, fegyveres konfliktusok, röviden csupa olyan fogalom, amiről egy átlagos Blikk-olvasó is hallott már, nem is beszélve egy tájékozottabbnak tekinthető SF-érzékeny olvasóról.

Anélkül, hogy hosszasan fejtegetnénk a cselekményt, amiből ekkora terjedelemben szinte sem derülhet ki, inkább felvázoljuk az alaphelyzetet: az emberiség a világegyetemben terjeszkedik gyarmati hadsereg aktív közreműködésével, hol szövetséget kötve, hol rövid háborúkba bonyolódva idegen fajokkal. A hadsereg katonái Földről verbuvált öregek, akik egy transzplantációs eljárás után egy új, hadviseléshez tervezett testben találják magukat. Nem halnak meg, de cserébe tíz évig szolgálniuk kell. A történet főszereplői katonák, akik ebben az új világrendben, egy idős ember tudatával, de egy teljesen idegen testben és rendszerben próbálnak – jobb szó híján – életben maradni.

Aktuális regényünk, a Szellemhadtest ugyanebbe a rideg, de izgalmas univerzumba rántja vissza az olvasót, igaz, a főszereplőink teljesen újak. Ami viszont nem változott, az a történet intenzitása, és ha nem is kapja annyira telibe az embert a Scalzi-féle univerzum eredetisége, mint a debütáló sztoriban, akkor is nagyon kellemes, a szűkös military SF címkén messze túlmutató könyvvel van dolgunk. A Szellemhadtest semmiképpen nem veri az első regényt, de közel van hozzá, ezzel pedig még mindig az erősen ajánlott kategóriába tartozik.

Agave Könyvek, 304 oldal, 2980 Ft

Itt veheted meg: Shopline