Nincs az a 90-es évek buli, amin egy sör- és fröccsszagú pillanatban ne húzná át a DJ kaján vigyorral valamelyik középtempós lötyögőst Orsi Ha lemegy a nap című opuszára, jön az a rohadt felhő, és leszáll közénk, ha akarod, ha nem, finoman be lehet húzódni a tánctérre, mert a Mariah Carey-i hangmagasságokban felvisító csajok valamiért két évtizeddel később is vad táncot járnak az égő vággyal. Nem tudni, mi a fene működik ebben a dalban még mindig, valószínűleg a régi sulidiszkók szelleme villan fel most már pimp-kalapban, félmeztelenül, lazán kacsintva, hogy hajrá, most vagy fiatal, igen, már megint, ebben a hónapban negyedszer, úgyhogy amíg ez a dal szól, és már megint fiatal vagy, ugyan rohanj már be, és mozgasd úgy a csípődet, mint ahogy Orsi a klipben. Ő sem csinálta jobban, mint egy sulidiszkóban a csajok ’97-ben, úgyhogy hadd szóljon, nem szégyen.

 

És soha senki bele sem gondol, hogy ezt a dalt, ha 2020-ban született volna, már a kutya se adná le. Tulajdonképpen meg sem születhetne. De ha meg is születne, komplett öngyilkosság lenne olyan klipet forgatni hozzá, mint amilyet forgattak akkor. Ha esetleg nem emlékszel rá, az nem a véletlen műve, mert tulajdonképpen nem történik benne semmi, egy klub színpadán táncol Orsi és pár táncos, valamiért úgy tesznek, mintha bárki is lenne még ott rajtuk kívül, de nincs rajtuk kívül senki, és komolyan már-már David Lynch-hangulat kezdene terjengeni, de a gyors kameraváltások nem engedik be a mestert, meg a kellemesen bizarr hangulatait.

Hogy miért nem lehetne ezt a dalt 2020-ban bemutatni? Vicces dolog ez. Az még hagyján, hogy a szöveg igazából egész korrektül leírja egy lány sztoriját, aki csak arra vár, hogy megjelenjen minden héten nála a srác, akivel elmegy bulizni, és szarhat a farmra, de van itt egyetlen sor, ami olyan, mint a bedobott blokktégla a feszített víztükrű medencébe, ami nem csak hogy elrontja az amúgy sem túl atombiztos koncepciót, de manapság fura olvasata van.

Tehát:

Most akkor váltsunk mély hangra, legyen ez egy filmelőzetes. Egyszer régen… élt egy lány… egy korban, amikor még minden könnyű volt. Egy világban, ahol még tudták, hogyan kell bulizni. Egy olyan életben, ahol ha visszautasítottál valakit, az utánad jött, és zaklatott tovább. (És hirtelen csend.) Igen. Ha nemet mondtál, újra kezdte. Elölről. Odajött, és addig nem hagyott téged békén, amíg nem mentél el vele. És itt felharsannak a szirénák: meetoo, meetoo, meetoo!!! Hát senki se erőszakoskodjon már, a nem az nem!

Bill Burr-nek van egy zseniális stand upja, a Paper Tiger (a Netflixen megnézheted egyben), ahol kifakad azon a mondáson, miszerint „a nem az nem”. Mert hát a nem, az bizony nem mindig nem, itt van például a klasszikus, pajkos mosollyal előadott „jaj, nem, rossz vagy, mit csinálsz, ne csináld, jaj, nem”, ami nagyon nem ugyanaz, mintha valaki határozottan rád förmedne, hogy NEM. Csak hát a bíróságon, amikor ugyanezt a szöveget felolvassa neked valaki szenvtelenül, az tényleg úgy hangzik, mintha erőszakoskodtál volna valakivel, onnantól pedig véged lesz, mint a Twin Peaksnek.

Szóval ez egy ilyen „jaj, nem, rossz vagy” kiegészítve a „sétálj egy kört, aztán round two, fight”, de ilyet 2020-ban még csak említeni sem szabad, mert bárki félreértheti, és félre is fogja. Na de nézzük ezt a mondatot tovább: „egy fiú kell, ki egy kicsit szexi”. Lefordítom: lélegezzen. Ezzel viszont kinyílik egy másik kapu, amin nem kellene bemenni, de a francba, gyerünk, ugorjunk át rajta széles mosollyal. A főhősnő tehát nem adja könnyen magát, de nagyjából elmegy bárkivel. A lényeg, hogy egy fokkal szebb legyen az ördögnél, és már megvagyunk, de csak akkor, ha elküldheti a faszit, és az visszajön, mint valami elcseszett bumeráng.

Íme egy beszélgetés a klubból, ahol az égő vágy minden pénteken vad táncot jár:

- Szia, Feri vagyok!

- Hagyj békén, jó?

5 perc múlva

- Helló!

- Mondtam már, hogy nem. A nem az nem, jó?!

10 perc múlva

- Figyelj, én…

- Mehetünk.

Minden. Egyes. Áldott. Pénteken. Ha ennek a szerencsétlen lánynak még nincs bazi rossz híre a klubban, akkor akkora mákja van, hogy lottóznia kellene. Tehát foglaljuk össze, mit tudunk a dal főszereplőjéről: elege van az életéből, minden pénteken elmegy ugyanazzal a sráccal bulizni, és onnantól minden a helyére kerül. De aztán a klubban, ahová járnak, valamiért mindig kell neki egy másik csávó, nagyjából tulajdonképpen akárki, aki kicsit szexis, majd hazaviszi, de csak akkor, ha többször elküldte a francba, a kicsit vagy jobb esetben közepesen szexis fiú viszont ahelyett, hogy inkább összeszedne egy normális lányt, inkább visszamegy próbálkozni ehhez a fura fétisűhöz. Majd egy hét múlva minden kezdődhet elölről. Jön a csávó, elviszi a lányt a bálba, de ő megint hoppon marad, mert a lány várja a kicsit vagy alsóközepesen szexis, erőszakoskodó akárkit, akivel aztán hazamegy. Tulajdonképpen egy rohadt nagy dráma ez, amit a negatív hősnő szemszögéből nézel végig. És igazából így nézve zseniális.

De amikor azt hitted, hogy nem lehet rátenni erre egy lapáttal, megérkezik valamiért teljesen indokolatlanul Ganxsta Zolee, és előadja minden idők egyik legfurább magyar rapbetétjét, amit mindenki kívülről tud, de továbbra sem ért. Főleg klippel érdemes nézni, úgy üt igazán. Zolee megjön, lazán letolja a haknit, mögötte a Kartel és a haverok, akik nem tudni, hogy csak nagyon nem tudtak mit kezdeni magukkal otthon, ezért elkísérték Ganxstát, vagy konkrétan ki akarják belezni az operatőrt. De nem kell félni, hiszen Zolee mondja, hogy „itt nincsen harc, tudod, itt nincs erőszak”. És akkor megnyugodnál, minden fasza lesz, de valamiért a háta mögött az ifjú Ogli G áll baseballütővel, és kicsit úgy érzed magad, mint amikor felhív egy rég eltűnt haverod azzal, hogy le kellene ülnötök dumálni, semmi extra, csak 1-2 sörre, és isten bizony nem azokról az edénykészletekről lesz szó, amiket mostanában árul, és amivel már megkereste a többi barátodat is.

Aztán szinte hallod, ahogy Zolee a rendőröknek magyarázza a mentő mellett, hogy „megmondtam nekik, hogy nem hozhatnak semmit magukkal, erre tessék, hülyék ezek, folyton keresik a bajt, én nem tehetek róla, mondtam, hogy nincs erőszak”. Ehhez képest már csak kedvesen bájos pillanata a klipnek, amikor Zolee azt mondja, „migiri megkaphatod mindenemet, ez a tuti”, majd a pélójára mutat, a kamera pedig be is mutatja a célszerszám helyét egy rövid arra csúszással, aztán mintha rájönne, hogy húha, ezt nem kellett volna, gyorsan visszapattan a kép Zolee fejére. De hát így is könnyen megúszták, mondhatta volna ahelyett, hogy "te vagy az a nő, aki engem felhevít" azt is, hogy „én fogom a csajodat és szanaszét baszom, utána még a húgodat is magamra húzom”, csak hát a rádióbarátság nem egy tánc. Vagyis hogy pont az.

Zolee elképesztően kínosan ügyel, hogy rádióbarát maradjon, meg is oldja a feladatot, de ennél ő hugyozás közben is jobb rímeket ír, ha nem kell ügyelnie semmire. De most vissza a buliba. A néptelen klubban végig valami fura after képeit látod, ahol Orsi, a táncosok, barátnők és még Zoliék is ott vannak, mindenki hepi, mindenki laza, és szinte azt várod, hogy mikor jön el az a pont, amit már csak fél pillanatra mutat meg a kamera, amikor Zolinak már kurvára elege van az egészből, és előkapja a farkát, aztán jön a „jaj, nem, rossz vagy”.

A buli aztán elfajul, Orsi a fellépő Pepe Jeans-topja után egyszer csak hirtelen bőrtopban kezdi nyomni, jöhet már bármi, megkaphatja migiri mindenki mindenét, megy a tánc, és szinte látom Zolee-t a lelki szemeim előtt, ahogy áll egy piával a kezében, és várja, hogy ráforduljon a napi betevő táncosnője. Lehetőleg gyorsan, mert ha még egyszer meg kell hallgatnia ezt a dalt, akkor már a pia is kevés lesz, és az sem baj, ha az az egy táncosnő kettő. Aztán járhat akármilyen vad táncot az a rohadék égő vágy, meg jöhet a felhő, szálljon le bárhol, viszont az biztos, hogy akkor és ott '97-ben jó helyen és időben szállt le. Azóta is mindenki rajta táncol, és nincs is baj ezzel, mert ez a dal aztán tényleg nem akar semmi rosszat. Csak mennyire furcsa, hogy ma mennyire nem lenne esélye...