Stephen King egyik legsötétebb regényéből pont olyan film készült, amilyet elvár az ember, de azért nem bízták a véletlenre, ki akarták szolgálni az olcsóbb horrorok rajongóit is.

Az 1989-es Kedvencek temetője inkább maga a mű miatt lett kedves a szívünknek, és nem azért, mert maga a film annyira jó lett volna. De sebaj, épp a remake-korszak posványában tocsogunk már elég régóta, itt is leszünk még egy darabig, úgyhogy miért pont ne ezt a King-regényt vették volna elő, hogy újra filmet készítsenek belőle? Már csak azért is pont most került erre sor, mert a Stephen King-filmváltozatokkal az utóbbi években nem nagyon lehet mellényúlni, és nem, ezt a nyertes szériát a Kedvencek temetője 2019-es verziója sem fogja megszakítani.

Stephen King Állattemetője 1983-ban jött ki, és még a mester sztorijai közül is a sötétebbek közül való, elég kemény fordulatokkal, elég kemény végkifejlettel. Egy igazán töketlen film akár még valamiféle happy endet és arcba ugráló fiesztát is varázsolhatott volna belőle, de hála istennek nem ez történt, az új változat sokkal hűségesebb a könyvhöz, bár azért egy ponton jelentősen eltér tőle, és ezt jó okkal teszi.

Egy kedves kis családi történet ez, amelyben a Creed család új házba költözik a nagyvárostól távol, hogy onnantól kezdve kivonuljanak a nagy rohanásból. Apuka doktor, anyuka főállású anyuka, két gyerekük van, a tini Ellie és a pici Gage. Ellie egy napon elkóborol a gigantikus telkükön, és belefut egy állattemetőbe, plusz egy grátisz szomszédba, Judba, aki kedves és aranyos, de rohadtul nem tanácsolja a családnak, hogy arrafelé kódorogjanak. Egy napon a család cicája elhalálozik, Judnak pedig van egy fantasztikus ötlete, temessék el a temetőn túli temetőbe, mert ott csoda dolgok történnek. A halottak visszatérnek onnan azonnal, csak éppen nem lesznek kedves Teréz anyák, Charles Mansonok annál inkább. A többit már úgyis mindenki tudja.

Illetve nem, mert az új verzió megváltoztat egy fontos tényezőt a képletben, de ahogy Stephen King is mondta, tulajdonképpen tökmindegy, melyik gyereket nyírja ki a film, a lényeg, hogy ugyanoda jut, ahová kell. Ez sem teljesen igaz, mivel a film nagyjából a felétől gyökeresen eltér a könyvtől, de az tény, hogy a dolgok végkimenetele sötétségét tekintve pont olyan durva, amilyen a könyvé, ha nem durvább.

Azt már előre is lehetett tudni (valószínűleg azért, hogy a rajongókat jó előre felkészítsék a sokkra, és ne a moziból kifelé fröcsögjenek habzó szájjal), hogy ezúttal nem a kisfiú, hanem a kislány hal meg a száguldó kamion érkezése miatt, ami sokkal szabadabb teret nyitott a rendezőknek pár dologra. Egyrészt nem akartak CGI-jal dolgozni, egy 10 év körüli lányt pedig könnyebben lehet instruálni, mint egy 3 éves srácot, másrészt a lány sokkal tudatosabb, sokkal horrorisztikusabb tud lenni, de sajnos csak mai szemmel és nem King szemével nézve.

És ettől a ponttól itt-ott picit tucathorroros is lesz a Kedvencek temetője. Jön a félelmetesen, zombiszerűen kinéző kislány összeragadt hajjal, mocskos arccal, gonosz tekintettel, és teszi a dolgát. Ilyet bőven láttunk már az utóbbi 20 évben, de annak ellenére, hogy az ember már inkább legyint, amikor egy horror hasonlót mutat, a film ijesztő hangulata működőképessé teszi ezeket a részeket is. A hangulata végig tökéletesen hozza azt, amit a Stephen King-könyvekből magadba szívtál, nem csoda, hogy King jóban is van ezzel a filmmel. Végig kísért benne a szelleme, minden képkockájában ott van a lehelete.

Hogy az új Kedvencek temetője sokat változtat az eredeti művön? Nem gond, mert értő kezekkel nyúl hozzá, és még így is csak annyiban más, hogy az eredeti rajongók se boruljanak ki. Borzasztóan nyomasztó és ijesztő feldolgozás ez, ami nem irracionálisan véres, és inkább a klasszikus horrorok hosszan kitartott feszültségkeltésében hisz, mintsem a jump scare-ekben, de azért néha mintha azt mondaná, hogy legyen mindenkinek jó, hát bevállal néhányat.

Ennél jobban ezt a sztorit per pillanat nem lehetne jobban filmre vinni, és bár marad 1-2 kérdés az emberben, és néha úgy érzi, hogy lehetett volna kicsit kompromisszummentesebb, ez így ebben a formában eléggé gyomorba vágja az embert, és úgy hagyja jó hosszú időre. De hát ilyen egy jó horror, nem hagy magadra akkor sem, ha már napok teltek el a stáblista lefutása után.

7
  • Sokkal jobb, mint a \\\'89-es feldolgozás
  • Minden századmásodpercében ott van King nyomasztó hangulata
  • Hatásos, de valamiért nem akarta kikerülni, hogy trendi horrorelemekkel is dolgozzon

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon