Ezt a filmet nagyon sokan fogják utálni. Mert hihetetlen, mert zavaróan őrült akar lenni, mert már mindenki látta az összes jelenetét, mert sokszor undorító, mert már megint egy dilis berúgós-partis film. Nyilván mindenféle díjesőtől messze helyezkedik el a Képszakadás, és egy pillanatnyi újdonságot vagy extra ízt sem ad hozzá a megszokotthoz, de ettől még egy olyan másfél órás vágta, ami kikapcsolja az agyat, megröhögtet, és tulajdonképpen sokszor már ez is bőven elég a boldogsághoz.

A történet szerint két régi haver meglepetésbulit szervez ezeréves cimborájuknak, Jeff Changnek huszonegyedik szülinapja alkalmából, és mivel a fiú értelemszerűen nagykorúvá válik, be kell rúgnia, mint egy falusi melósnak ünnepnapon. Jeff erős ráhatással ugyan, de belemegy a buliba, annak ellenére, hogy másnap reggel interjúra kell mennie, amelytől az egész jövője függhet. Természetesen nem berúgós vígjáték lenne, ha Jeff Chang nem veszítené el az eszméletét a bevitt alkohol mennyiségétől (értsd: a felesek száma egy kifejlett elefántot is a padlóra küldene), a haveroknak pedig fogalmuk lenne rég nem látott barátjuk lakcíméről.

A Képszakadás nem dolgozik ismert színészekkel, de műfaján belül azt hozza, amit kell: sok vállalhatatlan poént, emberekre hugyozást, meztelenséget, hányást, kis történeti csavarokat, amolyan erősen megfiatalított Másnaposok-módra, de hát nem nagy csoda ez, hiszen az előbb említett filmek írója, Jon Lucas rendezte ezt a szösszenetet (társforgatókönyvírója pedig a szintén másnapos-szerző Scott Moore), és mondhatni, azt tette, amihez a legjobban ért: berúgat, észt veszt, majd útnak indul a nagyvilágba.

A Project X-től eltérően (bár a főszereplő, Miles Teller mindkét filmben szerepel) ebből a bulivágtából azonban igen kis valószínűséggel válik majd nemzedéki partifilm, csak egy nagyon kellemes darab, amit minden Másnaposok-rajongónak, vagy az őrült éjszaka-típusú filmek fanatikusainak bátran lehet ajánlani.

5/10