A nyolcvanas–kilencvenes évek vitathatatlan akcióistene legújabb filmjében (kritikánkat itt olvashatod) hiába feszítette erőnek erejével egykoron kőkemény farpofáit, egy–két alattomosan lapos fing így is utat talált a külvilág felé, ami a kedvencükért szorító rajongóknak is elvette a kedvét a szurkolástól. Nincs mese, a Schwarzi 1947-es születése óta eltelt idő még testvérek között is hatvanöt év, melynek minden egyes hónapja tetten érhető hősünk teljesítményén, hiába próbálják meg a kreatívok a dagadó izmok hiányát cukorrépa vastagságú shotgunokkal leplezni.

De mi lesz így a Terminátor és a Conan jó előre beharangozott folytatásaival? A berozsdásodott halálosztó tényleg egy leharcolt járókerettel fogja gyepálni a népet? A szomorú igazság az, hogy jelenleg két út áll az Osztrák Tölgy előtt, és csak az egyikkel kerülheti el a favágó kezében berregő láncfűrészt.

Lélekben utazzunk vissza az időben huszonöt évet, és tegyük fel a kérdést: miért is özönlik a jó nép egy olyan ember filmjeire, akinek színészi eszköztára a legtöbb színitanodában legfeljebb elrettentő példának lett volna jó? A válasz az osztrák izomember ötméteres környezetében műszerrel is mérhető tesztoszteronmezőben keresendő, mely akkoriban még olyan sűrű volt, mint Rumcájsz szakálla. Schwarzi azért volt szórakoztató, mert a vásznon akkora volt, mint egy kisebb szigetcsoport, és mert a hatvankilós kézi súlyzó bonyolultságával vetekedő karakterábrázolást sikerült neki megoldani néhány ikonikus félmosollyal és szigorú szemmeresztéssel.

A siker minden szintjét megjárt Arnold Schwarzenegger fénykorában a vásznon inkább volt jelenség, mint igazi aktor, ami harminc év elteltével csúnyán megbosszulja magát. Magától értetődő, hogy ha kivonjuk a képletből a maszkulin erőteret, nem marad más, mint egy, a szerepéből az öregedés által csúnyán kimozdított figura, akire már nem lehet egész estés akciómozikat alapozni, más műfajra átigazolni pedig nem is érdemes.

Ha ezt az emberünk útját egyengető menedzsment nem lesz képes időben felismerni, akkor egy legenda lassú és fájdalmas kiszenvedését leszünk kénytelenek végignézni a következő években, olyan momentumokkal, melyeket vihogó ezrek fognak majd megosztani a YouTube-on „epic fail” címszó alatt. Az egyetlen üdvözítő út egy méltóságteljes búcsú lenne.

Némi bizakodásra ad okot az új Conan-filmmel kapcsolatban kiszivárgott infó, mely szerint az alkotók öreg és megtört királyként küldenék Schwarzit a csatamezőre, hogy ott találjon rá a vágyott hősi halál. Reméljük élni fog ezzel a lehetőséggel, és nem kell őt újra látnunk terminátorként a Connor család mellett totyogva, hogy az Eddie Murphy nevével rémisztgető Ikrek 2-ről ne is beszéljünk. (Sajnos ezek létező filmtervek.)

És hogyan tovább? Egy biztos: Arnoldot nem kell félteni. Nemrég megjelent életrajzi könyvében bevallotta; több lábon áll, mint egy emberi százlábú, és tele van jobbnál jobb ötletekkel. Köszönjük meg neki az elmúlt évtizedek számtalan felejthetetlen mozis pillanatát, és kívánjunk neki sikerekben gazdag nyugdíjas éveket! Nem csak ő, de a legendája is megérdemli.

Tovább:
Ezért kár volt Schwarzeneggernek visszatérnie – Erőnek erejével-kritika
Született gyikosok – A filmtörténelem legkeményebb akcióhősei
Feltámadás magyar módra, avagy Linda után bárki visszatérhet?