Tolkien életrajzi mozija ugyan elérhető már egy ideje DVD-n, mégis most van a helyén. Így könnyebb megbocsátani a hibáit is.

Felkerült az HBO GO-ra a J. R. R. Tolkien életéről szóló film, ami a nem túl meglepő Tolkien címen futott le meglehetősen fájó érdektelenség mellett tavaly. Az életrajzi dráma durva tragédiája, hogy fillérekből készült, 20 millió volt az elkészítési költsége, de csak 9-et tudott visszahozni úgy, hogy az előzetesei mindent megtettek azért, hogy elhiggyük, itt még látvány is kerül a vér és veríték mellé, közben pedig kiderül, hogyan is készült A Gyűrűk Ura, rájöhetünk összefüggésekre, érdekes adalékokra, amelyek más olvasatot adnak majd a sztorinak.

Tulajdonképpen valahol ez is történik, de aztán rájössz, hogy az előzetesek kicsit félrevezettek, viszont mint ahogy nagyjából minden ebben az életben, az is relatív, hogy mennyire cseszi fel az agyadat mindez, ha nem moziban, hanem otthon nézed. Mert ez bizony inkább egy irtó drága tévéfilm, mint mozifilm, olyan, mintha valaki egyből streamre gyártotta volna, de mégis inkább valahogy vásznakra pakolták, hogy többet hozzon vissza a büdzséjéből.

Pedig ha egyből streamre kerül, akkor valószínűleg az emberek is jóval lelkesebbek lettek volna eziránt a kissé hanyag film iránt, ami egy nagyon jó alapötlet nyomán indul el, aztán valahogy mégsem teljesít mindent, amit vállal, azt is egy kicsit másképp, de majdnem sikerült neki egy igen nagy mutatvány. Simán lehetett volna belőle egy kicsit gyengébb, de szerethető Holt költők társasága.

Tulajdonképpen valahol ez is lett volna a cél, de még a film végére sem tudja elérni a Tolkien, hogy igazán aggódjunk a karaktereiért, pedig mindent erre a lapra tesz fel. Már az elején azért rohangál a lövészárkokban az I. világháború somme-i csatájában, hogy megtalálja elveszett barátját, de igazából egyáltalán nem tudsz aggódni azért, hogy életben van-e még, és az sem igazán érdekel, hogy túléli-e, mivel tudod, hogy igen, hiszen akkor nem írta volna meg A babót, aztán A Gyűrűk Urát.

Pedig elég rohanósan, de ígéretesen indul a menet: a fiatal J. R. R. hirtelen sitty-sutty elveszíti az anyját, aztán rövid úton máris Birminghamben köt ki, ahol megismer néhány srácot, majd szintén rövid úton összebarátkoznak. Mintha futóverseny lenne, komolyan. Tolkien és baráti társasága aztán irodalmi kört alapít, aztán jön az Oxford, a szerelem, a nehézségek, majd a háború. Hogy ebben mi az érdekes? Na ez az igazán jó kérdés.

A Tolkien tulajdonképpen semmi másról nem szól, mint az irodalom és a nyelvek szeretetéről, na meg persze pár olyan fazonról, akik megőrülnek a könyvekért. Csak hogy ez a film főként a barátságról szeretne mesélni, azt viszont baromi rosszul csinálja. Nincs benne gyakorlatilag egyetlen érdekes mellékszereplő sem, maga Tolkien sztorija viszont van eléggé érdekes ahhoz, hogy ne érezze úgy az ember, hogy fogalma sincs, minek kellett leforgatni ezt a filmet.

Ehhez viszont az is kellett, hogy Nicholas Hoult baromi jól játsszon a címszereplő bőrében, és hogy néha bedobjon egy-egy olyan érdekességet, amitől még az is felhorkan álmából, aki már feladta otthon a kanapén. Ez mondjuk főleg akkor történik meg, amikor a trailerek kedvéért leforgatott CGI-móka érkezik, egy-egy sárkány, egy-egy rövidke fantasy harcjelenet, amiknek maximum annyi értelme van, hogy az is kapjon valamit A Gyűrűk Urából, aki csak a filmeket látta, és marha jól néznek ki az előzetesben.

Ha erre vár az ember, vagy ha azt hitte, hogy inkább J. R. R. háborús éveit kapja nagy dózisban, remek, feszült jelenetekkel tele, akkor még az HBO Go-n se érdemes rányomni, ha viszont bírod ezt a kort, az egyetemi irodalmi haverkodást, és érdekel, hogy nagy vonalakban ki is volt J. R. R. Tolkien, akkor ebben a formában nem fogod megbánni azt a közel két órát. Az HBO GO-n működik, most van a helyén, egy álmos délutáni mozizáshoz tökéletes, de azért nem egy "drágasszág".

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon