Illyés Gyula szerint a harag olyan, akár a szerelem: szomjazza a kielégülést. De mi kell ehhez a mentálorgazmushoz? A környezettudatosság a kulcs: ahelyett, hogy embertársainkban okoznánk kárt, vagy durvább esetben megidéznénk a lelkünkben bújkáló hisztis tinédzsert, hallgassunk inkább zenét. Valami mérgeset.

Soulfly – Primitve

Aki híres brazilokra gondolva elakad a fociválogatott jóképűbb tagjainál, az megérdemli, hogy mérges legyen. Max Cavalera, miután otthagyta a híres-hírhedt Sepulturát, új dimenziókba emelte az egyhangos metálzenét. Bármit is utáljunk, bármire is haragudjunk, ők jobban utálják, és sokkal jobban haragszanak. Ha már három hang is jazznek számít, ennél tökéletesebb nincs egy kis haraglevezetésre.

Bad Religion – True North

A punkzene soha nem a bonyolult üzenetekről szólt; a Bad Religion a kevés kivételek egyike. Legújabb albumuk, a True North azonban már a számok címével is meggyőzi a hallgatót: a Hello Cruel World-től talán nem senki nem fog lyukat ütni a falba, de a “Nothing to Dismay” már húzósabb, ám mégis vegytiszta punkriffjeivel már lényegesen meggyőzőbb, nem is beszélve talán a legikonikusabb trackről, amely a “Fuck You” címre hallgat.

Sex Pistols – Never Mind the Bollocks, Here’s the Sex Pistols

A Sex Pistols első és egyetlen nagylemezét nem véletlenül szavazta meg a Time magazine szerkesztősége minden idők egyik legjobb albumának. A Johnny Rotten vezette ikonikus punkegyüttes számról számra bizonyítja, hogy ha valakik, hát ők nagyon elégedetlenek. Az egész album úgy ahogy van, gyöngyszem, lázadó hangorgia; az indulatkezelés morfiuma.

Linkin Park – The Hunting Party

A Linkin Park név már egybeforrt a nu-metal műfajával, ezért szerencsétlenségre legújabb lemezük, a sok szempontból zenekaridegen és rendhagyó The Hunting Party-t nem ért el olyan kritikai sikereket, mint a korábbi albumok. Ugyanakkor sikerült egy olyan korábban csak ritkán hallott, csontba markolóan nyers hangzásvilággal felruházni az anyagot, hogy kétség sem férjen hozzá: frusztrációlevezetéshez ennél kevés jobb van.

Eminem – The Marshall Mathers LP

A mainstream rapzenének általában megvan az a hibája, hogy két különböző vezérelv mentén készül: vagy a tini-potens nyáladzás megy, vagy pedig a kurvák-kokain-pénz aranyháromszög különböző csúcsai között cikázik a szövegvilág. Ehhez képest Eminem gyakran vállal be komolyabb társadalomkritikát, és szókincse is közelebb van James Joyce-hoz, mint például Tyga-hoz, vagy DMX-hez.

Bring Me The Horizon – Sempiternal

Oli Sykes csapata a 2000-es évek közepén kezdett működni, az egy kaptafára építkező új-hullám, a metalcore műfajának képviselőjeként. Az első két, közepes kritikai sikert elérő album után úgy tűnik, hogy végre sikerült megtalálni a hangjukat; mertek újítani, kitörni a –core zenék igencsak unalmas és szűkös keretei közül. Hogy mennyire mérges? Amennyire egy 50 kilós félrefésült hajú pszeudotinédzser mérges lehet. De annyira nagyon.

Green Day – American Idiot

A harag zenei szinonimája nem feltétlenül a kecskedarálós heavy-metal kell, hogy legyen. A Green Day a lista egyik legparadoxabb zenekara, hiszen úgy próbál ellenkultúra lenni, hogy közben a legmainstreamebb skate-punk zenét nyomják, amit csak el lehet képzelni. Ennek ellenére mindenkiből előrántja a belül megbújó tinit: akinek annak idején csak a “mindfuck” és az “idiot” maradt meg a szövegekből, azok újraélhetik a korszakot, a többiek meg kollektíve gyűlölhetik a rendszert.

Billy Talent – Dead Silence

Lássuk be: nem nehéz Billy Talent rajongónak lenni. Akár az okosan megírt dalszövegek jutnak eszünkbe róla, akár a fülbemászóan egyszerű, ám rendkívül tudatosan megkomponált riffek miatt szerettünk bele, vitathatatlanul napjain rockzenéjének egyik legkiválóbbika. Az album koronékszere a “Viking Death March”. Hallgassátok meg; érteni fogjátok, hogy miért.

Cannibal Corpse – Evisceration Plague

A Cannibal Corpse-t egyszerűen nem lehet megkerülni, ha feszültséglevezetős albumokat listáz az ember. A buffaloi death metal banda alapvetés, ha zene és a frusztráció szavak egy mondatba kerülnek. Muzikális ütvefúró, pont azt teszi a hallójáratokkal, mint amit a hallgató a világgal tenne.

Village People – Cruisin'

Akinek nem nyílik ki a Village People Y.M.C.A.-t is tartalmazó lemezétől a bicska a zsebében, annak fölösleges volt végigolvasnia a cikket; az kizökkenthetetlen, birkatürelmű, a templomi orgona előtt a helye. Mindenki másnak kötelező anyag. Láttad az Összeomlás-t és te is vendettába kezdtél volna a világ ellen? Ettől legalább fél órára Michael Douglas leszel.

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon