És ezzel mindenki egyet fog érteni. Nem kell hozzá jósnak lenni, hogy előre lássuk a kaszát. Ahogy Ford Fairlane mondaná: Spielberg forog a sírjában, pedig a fószer még nem is halt meg.

Spielberg 2002-es sci-fi-eposzából sorozatot készíteni nem lett volna nagy bűn, de hogy egy rakás idiótát szabadítottak a projektre, az hótziher. A fenyegető hangulatú eredetiből egy klasszikus nyomozós sorozat lett, ami bár másodpercekre hozza a Különvélemény fojtogató hangulatát, valóban csak másodpercekről van szó, és minden más, ami körülötte van, nettó blöff.

A sztori lazán követi a film történéseit, annyiban legalábbis, hogy itt is precogok jósolták meg a jövő bűncselekményeit, a projektet azonban leállították, a precogok pedig képtelenek voltak beilleszkedni a társadalomba, hiszen sosem voltak igazán emberek. Egyikük, bizonyos Dash (Stark Sands) csak félig rendelkezik a jövőbe látás képességével, ikertestvére, Arthur (Nick Zano) kapja meg a neveket és a címeket, testvére látja azt, hogyan történik majd a konkrét gaztett. Mivel a lazává és menővé vált Arthur nem igazán kér már a bűnüldözésből, Dash jobb híján úgy dönt, hogy mivel még mindig lát bűneseteket, igyekszik megoldani azokat egyedül, még akkor is, ha soha a büdös életben nem sikerült megoldania egyet sem.

De nem sokáig marad egyedül, hozzá keveredik ugyanis a bűnüldözés egy formás szolgája, bizonyos Lara Vega (Meagan Good), hogy megállítsanak egy gyilkosságot, vagy legalább megpróbálják. És igen, Larának van egy olyan tekergetős, mindenfelé nyúlkálós, interaktív képernyője, amin mindent látnak, de tulajdonképpen az már annyira a múlt, hogy azóta egy aprócska kontaktlencsében is benne van a jóság, ha kell. És kell. Úgy tűnik, részenként egy gyilkosságot fognak majd megpróbálni idő előtt lefújni, miközben van egy átívelő szálunk is, amiről egyelőre nem sokat lehet tudni, de a tesók már most nagyon aggódó fejeket vágnak, nehogy valami baj történjen, és megint be kelljen feküdniük a tartályba.

A Minority Report sajnos nem jó. A CGI rettenetes, a színészek a legjobb indulattal is közepesek, de ami a legirritálóbb, az a főszereplők közötti kémia hiánya. Stark Sands és Meagan Good egyáltalán nem illenek össze, semmilyen értelemben, semmilyen univerzumban, ráadásul még némi szexuális feszkót is erőltetnek közöttük, de az egész annyira hiteltelen, mintha Balázs Pali elkezdene Sepulturát játszani, majd közölné, hogy eredetileg is azt akart. Nincs az a casting-bizottság, amelyik józan állapotban arra gondolhatna, hogy ők ketten jó páros lesznek. A kosztümtervezővel is szívesen eldumálgatnék arról, hogy melyik sci-fi sablonkönyvből vette elő ezeket a förmedvényeket, hogy miért jár mondjuk Lara Vega mindig szűk bőrben dolgozni, bár lehet, hogy ez csak nekem kicsit túlzottan erőltetett fjúcsör.

Tisztán érezni, hogy már Max Borentsein, a széria atyja is alig emlékszik valamire Spielberg filmjéből, megvoltak neki a precogok, a nagy, hadonászós képernyő, és nagyjából ennyi. Ez a Különvélemény nagyon nem az a Különvélemény. Nincs kitalálva, nincs rendesen megvalósítva, olyan, mint egy kínai másolat. Olyan, mint valami nagyon olcsó spinoff, mintha eleve ZS-kategóriában készült volna DVD-re, csak lett egy jobb ötletük, és mégis inkább sorozatot készítettek belőle. Ha túléli az első évadot, akkor tényleg vannak még csodák.

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Milyen kutyatápot vegyél, ami a kutyádnak és a pénztárcádnak is jó?

A világ egyik legegészségesebb itala egy magyar készítmény, és azt adja meg, amire szükséged van

A Metallica frontemberének középső ujját egy olyan tetkó díszíti, amit Lemmy Kilmister hamvaival kevert tintával varrtak

További cikkeink a témában