Itt az Elementary, az új Sherlock-sorozat, de vajon képes Johnny Lee Miller lenyomni a brutális játékú Benedict Cumberbatch-et? És ki az a Robert Downey Jr. egyáltalán?
Amerikának mindig mindenre van válasza, pláne, ha filmről vagy zenéről van szó, sőt, a sikeressé vált külhoni szériákra és mozis próbálkozásokra indul be igazán a nagy válaszológép, mert valahogy ilyen természete van, egyszerűen nem tud semmit sem csak úgy annyiban hagyni. Hogy ezúttal éppen a Benedict Cumberbatch által megformált, modernizált, de a régi alapművekhez hűen zseniális Sherlockot viszik át New Yorkba, nem túl nagy meglepetés, néhány momentum viszont nagyon is az.
Történt ugyanis, hogy az Elementary Watsonja nőből van, ráadásul jó nőből, aki nem más, mint Lucy Liu, és már az első találkozásukkor majdnem össze is jön Sherlockkal. A teljes beteljesülésre nyilván még várni kell sok-sok epizódot, de ha minden jól megy, és ha leszámítjuk azt, hogy a melegpornóipar már rávetődött a témára, ez lesz az első olyan verzió, amelyben Sherlock-test Watson-testnek feszül. Bár azt mondták a készítők, ez a művelet nem fog megtörténni. Hisszük, ha látjuk…
Tudni kell, hogy az új nyomozó, Johnny Lee Miller nem random választás, a színésznek nagyon is sok köze van Benedict Cumberbatch-hez: ők alakítják ugyanis felváltva a fantasztikus, nálunk csak moziban (viszont élő közvetítésben is) lejátszott angol színdarab, a Danny Boyle által rendezett Frankenstein két főszerepét, melyért mindketten megkapták szakmájuk legrangosabb díját, a színházi Oscarnak számító Olivier-t. Miller nem kevésbé zseniális, mint kedves barátja, azonban egy jó forgatókönyv és rendező kell ahhoz, hogy ki tudjon szabadulni belőle az az istenáldotta tehetség. Az Elementary pedig valahol itt bukik el, de csak picit.
Eleve nehéz összehasonlítani egy új, amerikai Sherlock-próbálkozást egy mindenki által imádott angliaival, amelynek hibája egyszerűen nincs. A brit miniszéria, és benne minden idők legjobb Sherlockja, Cumberbatch még a nagyon is élvezhető Guy Ritchie-féle értelmezést, és benne Robert Downey Jr. fantasztikus játékát is csont nélkül dobta a kukába.
Az angolok nagyon elkaptak valamit, és valljuk be őszintén, kell a hangulathoz a háttér is, a téglaházak, a Baker Street, a fekete taxik, és az a jellegzetes akcentus. A New York-i utcák képe kicsit furcsán fest, de megszokható, azzal viszont nehéz mit kezdeni, hogy Johnny Lee Miller láthatóan sokat tanult kis barátjától, így valahol olyan az Elementary, mint valami brit Sherlock-folytatás, amit Amerikában készítettek el.
Az amcsi verzió szerint a világ kedvenc mindenen és mindenkin átlátó rendőrségi tanácsadója otthagyta a Scotland Yardot, miután ő és a drogok igen erős barátságot kötöttek. Sherlock rehabilitációs intézetbe kerül, és bár már kiengedték volna, megszökik, mert egyszerűen unatkozott, és mivel ez az áldatlan állapot nem oldódott meg a későbbiekben sem, beállt az NYPD-hez tanácsadónak. Az idősebb Holmes, azaz Sherlock apja egy mentort küld fia mellé, akinek hat héten keresztül folyamatosan figyelnie kell arra, hogy egyetlen pici fia nem illegálisan beszerezhető gombából készít-e pörköltet. Az emlegetett mentor nem Nagy Feró, hanem Watson, az egykori sebész, akit a százezres fordulaton pörgő Holmes azonnal magával is ránt egy gyilkossági ügy kiderítéséhez.
Miller bőven megdolgozik a pénzéért, egy amolyan Sherlock vs. House alakítást hoz kifejezetten meggyőzően, a sztori is meglehetősen kacifántos, szóval nagyon nem kellene csalódnunk, de az egésznek valahogy nincs értelme. Ha nem futna már évek óta a még mindig eszméletlenül népszerű brit Sherlock, akkor mondhatnánk, kaptunk egy csontot, aztán rághatjuk, amíg csak akarjuk. De mivel lassan készül a harmadik sorozat, azaz a következő másfél órás három rész, jobb híján ezt használhatjuk időkitöltőnek, az amcsi részek majd enyhítenek az elvonási tüneteken.
Az angol verzió karcossága és tuskó modora ugyan itt is megjelenik, Sherlock mindkét esetben kibírhatatlan, de fantasztikus lángelme, az előtte elrepülő szúnyogról is meg tudná mondani, hogy 28 órája milánói pékvért szívott, viszont Benedict Cumberbatch fizimiskája valahogy sokkal meggyőzőbb, az angol verzió másfél órában pedig sokkal feszesebb, mint a negyvenperces epizódokra bontott friss verzió.
Cumberbatch sajnos túlságosan is jó Sherlock, őt felülmúlni szinte lehetetlen, így sajnos az Elementary csak egy amerikanizált utánlövésnek hat, bármennyire is nézhető és bármennyire is van benne potenciál. Szükségtelen, de az amcsiknak meg kellett csinálni. Nem is ők lettek volna.
Szolgálnak és végünk – A tévésorozatok legszebb nyomozó- és rendőrnői