A 14 éves Fidel Castro iskolásként írt levelet Franklin D. Rooseveltnek, amelyben 10 dollárt kér az Amerikai Egyesült Államok akkori első emberétől.
1940-et írunk, a 14 éves Fidel Castro a kubai Santiago városában található Colegio Dolores bentlakásos iskola diákja. Mivel a fiatal castrót már akkor érdekelte a politika, olvasott Roosevelt újraválasztásáról, és úgy döntött, gratuáló levelet ír neki. Ezt a levelet 1977-ben fedezte fel egy alkalmazott, aki titkosítás előtti dokumentumokat nézett át a külügyminisztérium egyik épületében Washingtonban. Szemet szúrt neki a név, ellenőrizték a hitelességét, majd nyilvánosságra is hozták.
A tört angolsággal megírt levél egészét nem fordítjuk le, de pár sort érdemes átültetni magyarra.
„Jóbarátom, Roosevelt”, kezdi Castro, majd elmeséli, hogy tizenkét éves iskolásfiú, aki a rádióban hallott az újraválasztásáról. Ezt követően áttér a kölcsönre:
„Ha szeretne, adhatna nekem egy tíz olláros bankjegyet, zöld amerikait, a levélben, mert még soha nem láttam tíz olláros bankjegyet, zöld amerikait, és szeretném, ha lenne olyanom.”
Cserébe Castro felajánlotta a szolgálatait:
Ha vas kell a hajóihoz, akkor megmutatom a legnagyobb vasminákat. A kubai Mayari Orientében vannak.”
Mivel egy külön osztály foglalkozott a Rooseveltnek írt levelekkel, így Castro levelére is válaszoltak. Az elnök kezébe minden bizonnyal soha nem jutott el a levél, a válasz a havannai amerikai nagykövetségtől érkezett. Megköszönték, hogy gratulált az elnöknek, de a tízdolláros bankjegyről említést sem tettek.
Nem valószínű, hogy ez vezette el a kommunista eszmékig Fidel Castrót, mindenesetre 1959-ben sikeresen átvette a hatalmat Kubában, és minden amerikai érdekeltséget államosított. Az értéküket meghaladta a tíz amerikai dollárt.