Az NFS Heat végre jó útra tereli a Need for Speed-játékokat

Végre volt egy jó ötletük arra, hogyan lehetne életet lehelni az autóversenyzős szériába.

Egyszer pedig már úgy tűnt, hogy visszatér az életünkbe a jó Need For Speed. A Most Wanted és a Hot Pursuit remake-jei vagy inkább újragondolásai egészen szórakoztatóak voltak, de valami történt. Nagyon meg akarták fejteni, hogy mitől lehet másabb ez a széria, jöttek olyan furcsaságok, mint a The Run, majd legutóbb a Payback, ami aztán rendesen a falnak hajtott, aztán úgy voltunk vele, hogy akár a Need For Speed romjait ott is lehetne hagyni, és továbbmenni.

Még a Gamescomon sikerült találkoznom a Heattel, és felemás volt az első menetünk, mivel az EA még csak annyit tudott mutatni a játékból, hogy milyen lesz egy éjszakai és egy nappali verseny, plusz egy picit pimpelhettük is a verdát, de ha már akkor azt sulykolják az emberbe, hogy ez az egész mit fog jelenteni majd a játékmechanika szempontjából, akkor lehet, hogy még vidámabban térek haza Kölnből.

Az NFS Heat ugyanis nem csak napszakváltozással kooperál, hanem konkrétan mi dönthetjük el, hogy nappal vagy éjszaka versenyzünk, és mindkét napszak más és mást okozhat a karrierünkben. A safe house-ba betérve választhatsz, hogy éjszaka vagy nappal szeretnél versenyezni, ha visszatérsz, és befejezed a napot, akkor megint dönthetsz, hogy milyen körülmények között térsz vissza. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy kiválaszthatod, neked a világos vagy a sötét fekszik leginkább, versenyezned kell éjjel-nappal. Csak hát míg nappal igazi pénzért küzdünk hivatalos pénzes versenyeken, addig éjszaka a reputációnkat növelhetjük az utcai illegális versenyzés világában. Az egyik pedig nem megy a másik nélkül.

És itt gondolhatnád, hogy már megint az lesz a feladat, hogy ezer meg ezer versenyen át kell esned, míg feltornászod magad egy szintre, amellyel elvállalhatod az egyébként totálisan érdektelen sztori szempontjából fontos versenyt. Nem nagyon lősz mellé, de szó nincs hosszú órákon tartó megélhetési furikázásról, minden egyes mérföldkövet viszonylag gyorsan el lehet érni. Már ha az ember elég ügyes.

Ügyességre márpedig szükség van, hiszen a Heatben éjszaka elég flottul dolgozik a rendőrség, az autónk pedig sérül, és ha netalántán elkapnak minket vagy összetörik az autónkat, akkor komoly pénzbüntetéssel és a reputációnk megcsappanásával jár. Az pedig senkinek sem jó. A pénzdíjas versenyeken mondjuk elég gyorsan vissza tudjuk szerezni az elveszett lóvét, ráadásul ha tényleg ügyesek vagyunk, elég sok pénzt gyűjthetünk össze ahhoz, hogy mindenféle autókat vegyünk magunknak.

És itt egyből jön egy nagyon fontos dolog, amiről beszélnünk kell: a Heat az első versenyekre egy elég gyenge kocsit ad, amit kínszenvedés vezetni, legalábbis addig, amíg nem szokik hozzá az ember. Itt elég sokan fel is adhatják, mivel az autó csak nem akar normálisan kanyarodni, valahogy olyan nehézkesnek tűnik az egész. Érdemes azonnal ráfeküdni a pénzdíjas nappali versenyekre, megnyerni néhányat, és beruházni egy jobb autóra. A különbség ég és föld lesz. Itt már megjelenik a sebességérzet is, olyan durván képes száguldani velünk a játék már egy középkategóriás sportkocsival is, hogy az ember bele is szédül.

Grafikailag sincs ok a panaszra, szerencsére a demóban látott túlzásba vitt pályaroncsolásnak nyoma sincs, a város nem túl változatos, de azért nem rossz, nappal és éjszaka is képes csodákat mutatni a vizes útjaival vagy csak a különféle részletek kidolgozottságaival. Nem nagy dolog kijelenteni, hogy ez a valaha volt legszebb NFS-játék, de mondjuk az elődei sem voltak csúnyák. Azért kell kötni kisebb kompromisszumokat a teljesítmény érdekében, láthatóan PS4-en a látótávolságot nem lőtték be irdatlan messzire, viszont nem arról van szó, hogy túl közel bukkannak fel a tereptárgyak, egyszerűen inkább a textúrákkal játszanak, és nem is feltétlenül tűnik ez fel, ha az ember nem figyel annyira oda rá.

A Heat egyik nagy mutatványa, hogy össze meg vissza tuningolhatjuk az autóinkat, optikailag talán egy kicsit bővebb a lehetőségek tárháza, mint alkatrészekben, de igazából ez csak egy lehetőség. Persze érdemes és néha kell is az extra erő, vagy esetleg egy drift gumiszett a kocsihoz, viszont az már abszolút csak a játékosra van bízva, hogy milyen kinézetű autóban akarja meghódítani a világot. Lehet hupilila, pakolhatsz rá mindenféle mintákat, te döntesz. És igen, itt vannak a jó öreg neonok is, ha már némileg az Underground világát hozza vissza a Heat, de csak némileg, azt viszont elég ügyesen műveli.

Nem egyértelműen Underground reboot ez, de az éjszakai versenyeknél elég szépen visszaköszön a régi hangulat. Csak egy baj van, illetve inkább kettő: a város nem túlságosan érdekes, a soundtrack pedig abszolút felejthető, pedig ha valami nagyon kell egy ilyen játékhoz, az egy nagyon jó „filmzene”. Van itt minden, de mintha mégsem lenne, pedig egy jó régi Need For Speed-játéknak gyakorlatilag a teljes tracklistáját fel tudtuk volna sorolni még álmunkból felkeltve is.

A Heat egy remek kísérlet arra, hogy újra életet leheljenek a szériába. Talán az egyik legjobb NFS-játék a régi nagyok óta. Nem kellene pedig nagyon sok az üdvösséghez: legközelebb vagy írjanak érdekesebb sztorit hozzá jobb karakterekkel, vagy hagyják az egészet a francba, és maradjon a vegytiszta open world autókázás egy sokkal markánsabb terepen, egy sokkal markánsabb soundtrackkel. Így sem rossz a helyzet, sőt. Soha rosszabb dolgunk ne legyen.

8
  • Gyönyörű és veszett gyors
  • A sztorija nem igazán érdekes
  • Remek a játékmechanika, a nappali és az éjjeli versenyzés közötti választás lehetősége

Player Autószalon

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon