Nem egy feminista kiáltvány, hanem egy olcsó képregény-adaptáció, amit Ruby Rose igyekszik elvinni a hátán, de maximum guilty pleasure-szintig repülhet ez a nőszemély.

Mindazoknak, akik eleve kiborultak, mert hogy micsoda metoo-baromság a Batwoman, mert hát női Batman, nooooormális – mondaná Besenyő Pista bácsi –, szólnánk, hogy Batwoman már 2006 óta létezik a DC képregény-univerzumában (tulajdonképpen 1956 óta, de akkor még nem ebben a formában jelent meg), és nem különösebben nagy meglepetés, hogy felmászott a vászonra, bocsánat, a képernyőre. Kate Kane sztorija simán hozhatott volna egy filmet is magával, de valljuk be, jobb ez így a tévében, mert még így is necces a helyzet.

Azt persze lehet már firtatni, hogy miért pont most kellett előhozakodni Batwomannel, amikor szinte mindenből megpróbálnak női verziót forgatni, és sorra buknak meg ezek a produkciók, talán gondolták, hogy egy férfi főhős eleve régóta létező női verziójával csak nem lehet bebukni, hiszen meg lehet indokolni a jelenlétét. Meg lehet, de nem ártott volna ennek a szerencsétlen lánynak valami minőségit is adni a kommersz helyett.

 

Batwoman sztorija egyébként egész pofás, csak a körítés az, amit kicsit nehéz megemészteni, hiszen látszik, hogy erre a sorozatra bizony alig költöttek valamit, a színészeit sem az elit ligából válogatták, és bár nem volt pénz lóvéra, nem akarták hanyagolni a speciális effektusokat. Ez pedig óriási baj.

A sorozat az első előzetesei alapján nettó röhejesnek tűnt, olyan beszólásokkal, hogy az ember napokon keresztül képes lett volna a fejét a falba verni. A trailerekből csak úgy áradt a túlvezérelt, láthatóan tökösnek gondolt, de kínos csajos öntudat, nem is csoda, hogy mindenki kiborult attól, amit látott nemtől és kortól függetlenül. A végső változat már sokkal barátibb, sőt, hangulatában teljesen rendben van, nincsenek kínos kiszólások, a főszereplője is szuper, de mégis túlságosan beszippantja a középszerűség és a pénzhiány.

Kate Kane tulajdonképpen Bruce Wayne unokahúga, de fogalma sem volt arról, hogy bácsikája mit művel a szabadidejében. Batman egyszer keresztezte az útjait, még gyerekkorában ugyanis az autójukkal egy híd szélére sodródtak anyjával és nővérével, Batman meg is jelent, de nem mentette meg őket, anyu és a tesó pedig szörnyet haltak a zuhanásban. Batman már régen eltűnt, Gotham már éppen lekapcsolná a Bat-lámpát, mert ugye minek, ha úgysem jön senki, amikor egyszer csak megjelenik egy szupergonosz szőke nő, Alice, aki nyúlmaszkos segítőivel elrabol egy rendőrnőt. De nem akármilyen rendőrnő az, hanem Kate egykori csaja, ezzel akarják kiugrasztani a lányt a bokorból, és mivel nyúlmaszkos csávók teszik ezt, egészen különösen hangzik, hogy nyulak ugrasztanak bokrokból lányt.

 

Kate elindul megtalálni az elrabolt rendőrnőt, beugrik Bruce Wayne birodalmába, hogy megnézze a térfigyelő kamerákat, de hopp, hát véletlenül egyszer csak nem a denevérbarlang egy teszkógazdaságos verziójában találja magát Lucius Fox fiával, Luke-kal? És ha már ott van, akkor ne vegye fel gyorsan egy kis módosítás után Bruce amúgy sem használt ruháját? Eleve ugye az a mondás, hogy mindig légy önmagad, kivéve ha lehetsz Batman, hát Kate nagyon is azt teszi, amit mindannyian tennénk. Fel a ruhát, aztán ki a városba rendet tenni.

A sztori egyébként elég érdekes is lenne, tekintve, hogy nagyon személyessé válik az ügy Alice és Kate között, ráadásul komoly morális problémák is akadnak, amiket le kell rendeznie magában neki és apjának is, de az egészet valahogy nem lehet komolyan venni, és ebben nem Ruby Rose a hibás. Ő ugyanis konkrétan tökéletes erre a szerepre, annyira nőies, hogy nagyjából semennyire sem az, inkább egy vadóc fiúra hasonlít, akinek tele van a töke a világgal, ezért beleszáll bárki arcába, de mégis tud nagyon érzékeny lenni, ha akar. Csak hát nem nagyon akar. Maga a karakter és a színészi játék is rendben van, lehet rá alapozni egy teljes szériát, két dolog viszont teljesen eltéríti az embert attól, hogy ne röhögjön fel párszor.

Először is ott a pocsék CGI és a béna díszletek, amiktől néha úgy néz ki a széria, mintha valami rajongói projekt lenne, vagy ami még rosszabb, egy pornóparódia, ahol próbáltak fillérekből megoldani valamit, hogy legalább részleteiben hasonlítson az eredeti műhöz. A Batcave például annyira megmosolyogtató, hogy az ember egy lengyel sci-fiben érzi magát, de az sem segít sokat, hogy legtöbbször a hátterek teljesen hamisnak tűnnek, mert azok is.

A másik, hogy bár Ruby Rose tényleg remek, egyszerűen nem lehet komolyan venni, amikor felveszi a kosztümöt. Addig tökéletesen működik, amíg Kate Kane-ként kerül elő, de amint akcióban van, darabokra törik az illúzió. És nem azért, mert ne lennének jók a bunyók, azok legalább jól megkoreografáltak, látszik, hogy nem rajtuk akartak spórolni, hanem minden máson.

 

Hihetetlen, hogy senki sem ismeri őt fel úgy, hogy a fél arca látható, és ha valakinek, hát Ruby Rose-nak elég jellegzetes arcvonásai vannak. Jó, persze, Zorrót se ismerte fel senki, amikor felkötötte a felkötnivalót, de ez akkor is elég nevetséges, főleg, mikor szívszerelme lamentál azon, hogy Kate-et látja-e, miközben épp nagyjából 10 centire van tőle. Maga a főgonosz is elég „tévés” lett, az Alice-t alakító Rachel Skarsten finoman szólva sem finom eszközökkel dolgozik, úgyhogy baromi felemás ez az egész, alapjában véve érdekes, de néha túljátszott, olcsó, de sokat akaró, érdekes, de valójában néha nevetséges, magyarul maximum az első két rész alapján egy guilty pleasure-sorozatnak lesz jó, ha annak egyáltalán bárki bevállalja. Az HBO GO-n érdemes keresni, az első két rész már fent van.

Fotók: CW

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon