Elkezdődött valami, még ha nagyon lassan is. Az ország ott van mindenhol, kérlelhetetlenül, és aranyosnak, jófejnek mutatkozik. Ingyen és bérmentve.

Karikás ostor? Lovak? Vad és csípős paprikamámor? Gulyásban úszó Bazilika? Puli nélkül mit érek én? Nincs ország barackérés és legalább egy népdalénekes nélkül? Egy ideális világban van. Miközben hogy-hogy nem éppen mindig pont lemaradunk az évről évre összepakolt népszerűségi listákról, egy új generáció akaratlanul is elkezdte úgy népszerűsíteni hazánkat, ahogy azt mindig is kellett volna. Szívvel és lélekkel, közben pedig csak azt tették, amihez a legjobban értenek. A dolgukat. Sallangmentesen és szerethetően. Turisták voltak és magyarok.

Valahogy úgy alakult, hogy az utóbbi hónapokban külföldön mindenhol ott van a magyar, ráadásul még arra is képes, hogy ne vesztesként távozzon egy-egy nagy megmérettetésről. Nem vagyunk mi ehhez hozzászokva. Konkrétan a csapból is kifolyunk, de ezúttal a tehetségeinkről szólnak a hírek, teljesen pozitív felhanggal. Ott van ugye a nemrég Britain’s Got Talent-et nyert hazai Attraction, az árnyékszínház, amely olyan profizmussal iskolázta le a teljes mezőnyt, hogy nagyjából senki másnak sem volt esélye a fődíjra. Az élükön a szigorúan elszállásmentes Szűcs Zoltán, az egykori Hip Hop Boyz Real Actionje tette, amit kellett, aki ráunt arra, hogy itthon nem igazán terem számukra babér.

A Csillag születik-ből anno kiestek, bár azt azért hozzá kell tenni, a mostani produkciójuk jóval erősebb a régen látottnál, arról viszont külön és hosszasan lehetne beszélni, ugyanaz a zsűri vajon észrevenné-e a világhódító tehetséget, ha történetesen nem szegénylegénygúnyában érkezik eléje. Az Attraction úgy győzött, hogy közben imádni való volt. Valami ilyesmiről szólnak a népmesék. A legkisebb fiú elmegy szerencsét próbálni, aztán hazajön egy rakás pénzzel, amin vesz magának egy nőt, meg egy magángépet, és meg sem állnak Vegasig, aztán fele királyság, feles vodka. Na jó, inkább puszta személyiségével és Berényi Miklóst maga mögé utasító sármjával magába bolondítja a királykisasszonyt, ha így jobban tetszik.

Egy olyat, mint amilyen Osvárt Andrea. A színésznő már egy ideje külföldön építgeti a karrierjét, szerepelt az egyébként meglehetősen borzalmas Szállító-sorozatban (nem ő tehetett a széria minőségéről), most pedig Eli Roth oldalán sikítozik egy amerikai horrorban. Mikor behívták Craig Ferguson show-jába, egy tündér vehemenciájával vette le a lábáról a világot egyetlen pillanat alatt, és bár a filmje nem rengette meg a szakmát (Utórengés, érted), úgy mutatkozott Amerika előtt, mint egy teljesen profi, nagyon szerethető, csodaszép színésznő, aki végtelenül kedvesen, egyáltalán nem tolakodóan hangsúlyozta magyarságát.

A magyar tehát ezek alapján kedves és nagyon tehetséges, és hogy ez a kép kezd kialakulni rólunk, arról bármennyire is hangzik rosszul sokak számára, de ByeAlex is vastagon tehet. A Kedvesem akárhogy is nézzük, megrengette az országot, és a sok utáló ellenére igencsak szépen elérte azt, amit kellett. Megmutatta, mit jelent a szerethető egyszerűség. Külföldön ezt nem nagyon kell magyarázni, itthon egyelőre még nem igazán tudunk mit kezdeni egy olyan produkcióval, amit nem képes a néző/hallgató a megszokott skatulyákba helyezni. Az szimplán rossz. Vagy fekete, vagy fehér.

ByeAlex még jelenleg is pörög a Kedvesem-mel a külhoni slágerlistákon, őt magát pedig végtelenül szimpatikus srácként mutatták be, akinek még a BBC is szurkolt az Eurovízió közvetítése alatt. Valakinek szurkolnia kellett, mert Bonnie Tyler inkább csak elrettentő példának volt jó, akiről még a hazai műsorvezető is tudta, hogy esélye sincs. A legkisebb gyerek viszont szerencsével járt, minden idők harmadik legjobb helyezését hozta haza, ahol kapott hideget-meleget, de ez őt szerencsére nem annyira érdekli. A dolgát teszi, nem csinálhat mást. És ez benne a szép.

Szóval baj lenne az, ha ők határoznák meg a rólunk alkotott képet? Dehogy. A visszafogottság igencsak kifizetődő tud lenni. Az emberség adja meg az alapot, a születési hely csak hozzáadott érték. Az országimázst nem az határozza meg, hogy valaki képes-e forgatni rólunk egy ütős videót, amelyben az összes lehetséges Magyarországhoz kapcsolódó klisét sikerül ellőni. Nem arra fognak emlékezni odakint, hogy az Alex előadása előtti videón pörgött az ostor, és vágtattak a lovak. Az emberségnél és a szerethetőségnél, amely tehetséggel párosul, nincs jobb próbálkozás. Lehet, hogy most vagyunk a legjobb úton felé.

(Fotó: Britain's Got Talent)

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon