Megjelent minden idők legjobb gyerekkönyve. Amíg nem érti a csemete a komoly áthallásokat, addig nincs baj, de az "Akarsz-e a golyóimmal játszani" című mesterművet azért így sem szívesen olvasnád este. Azért sem, mert nagyon röhögnél, a gyerek meg nem értené.
Nyilván egy orbitális poénról van szó, egyáltalán nem gyermeki szemeknek tervezték a kis képes történetet, inkább egyfajta paródia ez, amit fel lehet fogni mesekönyvként is, de a Holdról is jól láhtató áthallásokkal van tele. A történet abszolút baráti, arról szól, hogy páran imádnak labdázni. De a labdák helyett talán itthon a golyó lenne a legmegfelelőbb szóhasználat. Szóval ezek a srácok imádják a golyóikat, őszintén csodálkoznak, hogy mennyire nagy a másik golyója, annyira, hogy be sem fér a szájukba, és megállapítják, hogy amikor kislányokkal játszanak, mindig bekékülnek a golyóik, de őszintén rácsodálkoznak arra is, amikor a golyókat kiskutya nyalogatja. A könyv természetesen hatalmas siker, mi is halálra röhögtük magunkat rajta, de a gyereknek tényleg nem olvasnám fel elalvás előtt. Meg úgy semmikor sem. Íme teljes valójában: