A VOX mozimagazin lehetőséget kapott, hogy kifaggassa a Family Guy és Ted atyját új filmje, a Hogyan rohanj a vesztedbe kapcsán. MacFarlane nem hazudtolta meg önmagát. Laza, vicces, intelligensen tahó. Pont ezért szeretjük.

– Mikor keveredtél utoljára bunyóba, és hogyan végződött a dolog?

– Igazi ökölharcban még sosem volt részem. Mindig az a csávó voltam, aki mindenáron megpróbálta kidumálni magát az ilyen helyzetekből. Akár azon az áron is, hogy mást vernek meg helyettem, ami nem szép dolog. Úgy hiszem, hogy minden fickó, aki bunyót provokál ki, már biztos, hogy bunyózott korábban, úgyhogy nem szerencsés kiállni vele.

– Milyen képességekre kellett szert tenned a szerep érdekében?

– Például meg kellett tanulnom lovagolni. Majd egy évvel a forgatás előtt elkezdtem gyakorolni. Nyilván az én tudásommal nem lehetne veszélyes kaszkadőrmutatványokat végrehajtani, de arra azért már jó vagyok, hogy galoppozzak a kamerák előtt, és ne kelljen CGI-jal egy kaszkadőr testére rakni a fejemet. Nem mintha élveztem volna, de lövöldözni is megtanultam valamennyire. Mesterlövész azért nem lesz belőlem.

– Nehéz volt meggyőzni a rendezőt, hogy neked adja a főszerepet?

– Elképesztően bonyolult volt. Annyi füvet kellett vásárolnom neki, hogy totálisan zombivá szívja az agyát, és ne akarjon nekem nemet mondani.

– Szóval azt mondod, hogy a rendező nagy mariskarajongó?

– Ha hiszed, ha nem, a reakcióm a fűre a valóságban nagyjából pont ugyanúgy fest, ahogy a filmben láthatod. Nem igazán viselem jól a dolgot.

– Mikor próbáltad először?

– Huszonnyolc éves koromban szívtam el életem első dzsangáját.

– Talán ezért nem bírod…

– Lehetséges. (nevet) Ez persze nem jelenti azt, hogy ellene lennék. Szeretném, ha legalizálnák az Egyesült Államok minden államában. Talán ez teljesen padlóra küldené a drogmaffiát. Alkalmanként néha én is fogyasztok, de egyre ritkábban, mivel többnyire nem érzem tőle jobban magam.

– Albert karakteréből több tulajdonság is megtalálható benned?

– Elég sok. Pont ezért játszottam én ezt a szerepet. Tudom, hogy nem vagyok egy Laurence Olivier, és nem tudok eljátszani bármit, de ha valami tökéletesen illik rám, akkor miért próbálkoznék mással? Nem kell aggódni, nem tervezem, hogy a jövőben én legyek minden filmem főszereplője.

–Volt olyan poénod, amivel sikerült kiakasztanod?

– Nem célom, hogy kiakasszam az embereket. Egyszerűen csak szeretnék vicces lenni.

– Számodra vannak határok a poénkodásban?

– Az örök érvényű bölcsesség szerint a komédia az igazából tragédia plusz némi eltelt idő. A Titanicból ma már bátran csinálhatok viccet, de ha elsütnék egy 9/11-es poént, biztos rengetegen lennének, akiket kiakasztana. Van egy közel tudományos módszerem is az efféle poénok tesztelésére. Ha egy poénról úgy hiszem, hogy bántó lehet, ám mégis viccesnek gondolom, csinálok két tesztvetítést. Ha a 300 fős teremben nevet a közönség, akkor valószínűleg rendben van a dolog. Ha hat tesztvetítés után is jól megy, már biztos, hogy nem lőhetünk mellé. Ha pedig tizenkét vetítésen végig működik a poén, akkor garantált, hogy majd a nagyközönség előtt is betalál. Persze ha valami nem működik, azt ki kell venni, bármennyire is közel áll a szívemhez.

– A filmednek köszönhetően tudjuk, hogy mit jelent Mila Kunis neve indián nyelven. A tiéd mit jelent?

–A férfi, aki szar poénokból él. (nevet)

(Szöveg: Tóth Csaba)

Még nincs vége! Az interjú a VOX mozimagazin júniusi számában folytatódik. Irány az újságárus!

 

Legfrissebb

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon