A The Orville-ban 400 évvel előre szaladunk az időben, amikor a szebb időket látott Ed Mercer (Seth MacFarlane) kapitány megkapja gyerekkori álmát, az űrhajót, amivel elindulhat felfedezni a végtelent. Ed egy évvel korábban elvált a feleségétől, Kellytől (Adrianne Palicki) mivel rajtakapta a nőt az ágyban egy idegennel, és itt most az idegent tessék sci-fi értelemben venni, egy kékbőrű fazonnal, aki a fejéből mindenféle kék folyadékot lövell. Ed magához veszi alkesz haverját pilótának, kap maga mellé egy társaságot, plusz a volt feleségét, aztán máris mennek, hogy rendet tegyenek a galaxisban. Ráadásul mindezt a pilotban Jon Favreau rendezte. Hát mi sülhetne el rosszul?!

Meglepően sok dolog. Eleve ott van az a probléma, hogy valamiért Seth MacFarlane úgy érzi, próbálkoznia kell a színészettel. A Hogyan rohanj a veszTEDbe óta viszont azt hittük, valamit csak tanult a mesterségről, mégpedig azért, mert Steven Soderbergh tudott vele valamit kezdeni a Logan Luckyban, és tényleg valami olyasmit mutatott, ami közel áll a színészethez. De nem. Nem tanult semmit. MacFarlane talán egy hangyányival jobb színész lett azóta, de még mindig nehezen lehetne színészetnek nevezni, amit csinál, és sajnos azt is csak mérsékelten lehet viccesnek nevezni, amit ír.

Bár a The Orville-nak akadnak egész jó pillanatai, a pilot semmi másról nem szól, mint arról, hogy a főhős és a főhősnő szívatják egymást a múltjuk miatt, jönnek a megcsalós és a válási poénok, MacFarlane pedig láthatóan marha jól érzi magát attól, hogy ha már nem adtak neki egy Star Trek-projektet, csinált egyet magának. Csak hogy itt nincs meg a végtelen kaland érzése, nincsenek látványos vagy legalább kreatív akciók, és az egészről látszik, hogy nincs benne pénz.

Persze az is szempont lehetett, hogy a látvánnyal is megidézzék a régi korok nagy sci-fi sorozatait, de egy idő után ez a fapados látvány inkább kellemetlen, mint parodisztikus, a karakterekről az ég világon semmit nem lehet megtudni azon kívül, hogy a haver alkesz, a feka srác üdítőt iszik a fedélzeten, a fiatal csaj erős, a doki… na hát ő a doki, MacFarlane pedig a faarc, aki Steven Seagal eszköztárával játssza el azt is, ha ideges és azt is, ha meg van hatódva.

Ki kell mondani végre: Seth MacFarlane-t elvesztettük. Nincs már benne semmi, ami izgalmas lenne. Középszerű. A The Orville-nak lehet adni egy esélyt, de Seth MacFarlane-től és Jon Favreu-től az ember sokkal többet várna, viszont bármennyire is bénácska, egy-két röhögést azért képes okozni, úgyhogy talán még egy részre maradunk, de ha nem mutat többet, mint az első, akkor valószínűleg nem csak nálunk száll le örökre ez az űrhajó, és rozsdásodik be ott, ahol hagyták.