Slender Man, ez az internetes mémből lett rémalak okozott már elég bajt, többen kezdtek el benne hinni, és még gyilkosságokra is próbálták ráhúzni, de hiába, mindannyian tudjuk, hogy csak egy ijesztő grafika, egy colos lény, ami furcsa mód talált magának egy szabót valahol, akivel öltönyt tud varratni magára. Ez az elegáns rém valahogy jó későn ért el a mozikba, de végre itt a Slender Man – Az ismeretlen rém, ami olyan rém szar, hogy ha direkt ilyen rosszra akarták megcsinálni, akkor én máris többféle komoly díjat osztanék ki a készítőknek.

De nem. A Slender Man-mozi nem szándékosan lett ennyire pocsék, a forgatókönyv eleve nem volt túl izmos, de a Sony még ezen a helyzeten is tudott rontani, mert miért ne. Rendesen megnyirbálta a kész filmet, jóformán ész nélkül, kiszedett belőle egy rakás jelenetet, mert csak, mert valamiért szerintük a horror akkor jó, ha nincs benne vér és értelem, hát hadd maradjanak fontos jelenetek a vágóasztalon, kinek tűnik fel, hogy egy-két karakter csak úgy elveszett a cselekményben, majd megnézik az emberek az előzeteseket, ott megtalálják a választ a kérdéseik egy részére. Kész horror, komolyan.

Az eszetlen vagdalkozás nélkül is elég rossz lett volna a film, legalábbis valószínűsíthetően, mert a színészi játékokon néhány eltűnt jelenetsor nem változtat, és azon sem, hogy olyan pofátlanul nyúlja a sztori A kört, hogy az csak annak nem tűnik fel, aki egy liter vodka után ül be a moziba.

A történet szerint néhány tinilány lekattint egy videót, amivel megidézik Slender Mant, aztán nem túl meglepő módon Slender Man elkezdi kísérteni őket, de hogy pontosan minek is és milyen módokon, az majdnem mellékes. A lányok hallucinálni kezdenek, méghozzá néhol még csak nem is ijesztően, aztán ha esetleg az erdő közelébe mennének, akkor nagyjából annyi nekik. De nem is kell az erdő közelébe menniük, mert főgonoszunk néha csak úgy elragadja őket a házukban, néha nem, igazából a fene se tudja, mit akar ő, de az biztos, hogy fiatalokat akar elvinni magával a fák közé.

A jelenetek néhol nem állnak össze, érezni, hogy kimaradt innen-onnan valami, a párbeszédek viszont még a bent maradt jelenetekben is csapnivalóak, szóval lehet, hogy hálásnak kellene lennünk a jelenetek eltűntetéséért, mert így legalább hamarabb szabadulunk a moziból. A címszereplő alig jelenik meg a saját mozijában, és nem is tudunk meg róla semmit, van és kész, jön, és elvisz, olyan ő, mint a Rézfaszú Bagoly, akinek ezek után kijárna egy hasonló mozifilm. De ilyen mozifilmet tulajdonképpen az ellenségeinknek sem kívánnánk. Még egy kitalált rémnek sem.