A Sniper Elite 2005-ben nem váltotta meg a világot, de sikerült kisebb rajongótábort összeverbuválnia maga köré, köszönhetően főként annak a csodának, ami a golyó kilövése után történt. A játék ugyanis lassítva követte a golyó utját égészen a becsapódás helyéig, és ha csak annyit mondunk, hogy ez veszettül feldobta a játékmenetet, akkor még nem is mondtunk szinte semmit.

A third person lövölde egy kvázi remake-et is kapott Sniper Elite V2 címen, ahol igyekeztek minden hibát kijavítani az elődből, és hát volt bőven mit kijavítani. A minden szempontból jobb folytatásra 2012-ig kellett várni, és bár ez sem váltotta meg a világot, azért kellemes emlékként maradt meg, vagy legalábbis annyira mindenképpen elég volt, hogy amint bejelentették a nextgen verziót, elkezdjünk izgatottan fészkelődni a székünkben.

A Rebellion fejlesztése pedig most még jobb, még szebb, még csodásabb, de még mindig nem tökéletes az összkép. A Sniper Elite III mindenesetre olyan teljes értékű folytatás lett, ami egy kicsit több odafigyeléssel akár az év legjobb játékai között is szerepelhetett volna, de így sem rossz a helyzet.

Grafika

Playstation 4-en teszteltük a játékot, és már szinte le sem merem írni, de mindig megteszem, ez még bizony mindig nem nextgen. Ez nem azt jelenti, hogy a SE III nem szép, nagyon is szép, gyönyörű színekkel operáló, egészen meglepően élethű TPS, de azért nem izzasztja meg a gépet. Egyetlen szerencséje, hogy gyakorlatilag semmit sem vártunk tőle.

Mocskosul mákos játék a Sniper Elite harmadik eresztése, mivel tényleg nem voltak elvárásaink vele kapcsolatban. Ehhez képest szép, élesek a textúrák, a friss, afrikai helyszín meglepően élő, az árnyékolás profi, és a lényeg, a lövések testbe való behatolásának anatómiai pontossággal való megjelenítése sohasem volt még ennyire tökéletes, annyira az, hogy már csak ezért érdemes beszerezni a címet. Bármennyire is hangzik ez perverzül.

Roppannak és törnek a csontok, az emberi belső megjelenítése egyszerűen remek, ilyet még nem láttunk ilyen minőségben, az hótziher. Ügyes munka, minden tekintetben leborulunk előtte. A lövéskövetés most még többet ad a játékélményhez a kidolgozottsága miatt. Igen, tényleg perverzül hangzik mindez, úgyhogy inkább ugorjunk is.

Irányítás

Van azonban valami, amivel láthatóan nem tud mit kezdeni a fejlesztőbrigád. A játék irányítása még mindig nem tökéletes, konkrétan ugyanazok a hibái, mint az előző résznek, itt-ott nehézkesen lehet csak feljutni egy létrára, a fedezék mögé bújás sem feltétlenül erős pontja a Sniper Elite-univerzumnak, ráadásul most sokkal többet kell majd bujkálnunk, ilyen ez a második világháború, amolyan fedezék mögé húzódós, de ezúttal nem akarunk panaszkodni emiatt.

Mesterséges intelligencia

Az AI miatt viszont már van ok panaszra. Hihetetlen, de bizonyos pontokon olyan, mintha nem is létezne ilyen balgaság a játékban, vegyük például az egyik újítást, a hangzavar közbeni emberkiiktatást. Egyes helyzetekben a játék figyelmeztet minket, hogy az ellen olyan hanghatásokat kelt (például egy nagyobb fegyverrel ütemes zajt csap), ami miatt nem fognak hallani minket. Na de az, hogy látni sem, már nem ugyanaz a kérdéskör, nemde?

Simán megoldható, hogy odasomfordálunk a kiiktatni kívánt ellenfél mellé, jóformán köszönthetnénk is, kezet foghatnánk vele, majd beszédbe elegyednénk az afrikai konyháról, és akkor sem vesz észre minket. Máskor viszont úgy is meglátnak, hogy mi még fel sem fogtuk, a távolban az ott egy kolléga a toronyban, ő azonban profibb nálunk, és sorban lődözi felén a töltényeket, ha nincs szerencsénk, akkor pontosan.

Játékélmény

Mindezen problémák ellenére a Sniper Elite III köröket ver elődjeire játékélményben. A lopakodás előtérbe helyezése kicsit splintercellessé teszi a játékot, az afrikai környezet jól áll a mesterlövészetnek, a hibák nagy részének kijavítása ugyan majd talán csak a negyedik részben történik meg, de a komolyabb körítés, az akciódúsabb játékmenet, a kicsit szabadabb érzet és a lassított csonttörések mindenféle AI-hiányosságot és irányítási problémát kárpótolnak.

Még mindig ebben a játékban kapjuk a legjobb mesterlövész-élményt, az unalmasabb nyárban pedig mindenképp kiemelkedő egy ilyen cím megjelenése. Nyugodtan lehet tervezgetni a negyedik részt, de könyörgünk, hogy javítsanak mindazon, ami már az első rész óta problémát jelent a sorozatban.

Összegzés:

Ha több A-kategóriás címmel együtt jelent volna meg, talán kicsit elveszett volna, de a sokkal több és jobb lopakodással, remek grafikával és az élvezhetőséget csak csekély mértékben rontó problémahalmazzal megpakolt Sniper Elite III messze túlmutat elődjein.