Kapjátok be gyíkok, én leléptem… játszani – South Park: The Stick of Truth-teszt

Az Obsidian meglépte a lehetetlent: olyan emlékezetes és veszettül szórakoztató SP-játékot készített, ami a rajongókat a végletekig kiszolgálja. Öröm, boldogság!

Ha valaki nem tudná, az Obsidian név hallatán miért kell örülnünk, csak annyit mondok, ők azok, akik a Neverwinter Nights 2-t, a Star Wars: Knights of the Old Republic 2-t és a Dungeon Siege III-at készítették. Igen, ők általában ilyen folytatásos csókák, és többnyire nem adnak ki még csak középszerű munkát sem a kezeik közül. Szóval egyik oldalról ők, másik oldalról pedig a South Park-széria idióta készítői, Matt Stone és Trey Parker kezdtek építeni egy nagyon furcsa házat a régről ismert alapanyagokból, furcsát, mert a sorozatból RPG-t készíteni mégiscsak valahol olyan, mintha Korda György lemezeit szeretné valaki black metal-verzióban újra a boltokba küldeni. De hát ez az Obsidian.

És a fejlesztők bizony most sem tévedtek. A kollaboráció eredményeképp egy valódi RPG született, amivel mindazok nem fognak tudni mit kezdeni, akik sosem láttak egyetlen epizódot sem a sorozatból. De létezik még ilyen ember a Földön? Szinte mindenki South Park-rajongó, szinte mindenki tudja, mit jelent az Antonio Banderas szexbábu, ki az az Awsome-O, sőt, azt is, ki rejlik Káosz Professzor álarca mögött.

A készítők pedig ezt remekül ki is használták. A South Park: The Stick of Truth egy hatalmas idézetgyűjtemény, szinte minden olyan SP-elem megjelenik benne, amin legalább egyszer is elmosolyodtunk, ez pedig bizony nagy vállalás, mivel a jelenleg 17. évadánál járó animációs agymenés életében bőven akadt olyan pillanat, amitől könnyesre röhögted magad. Másik oldalról viszont a SoT egyáltalán nincs elviccelve. Annyira tömény, hogy valószínűleg egyetlen kaszt végigjátszásakor nem is veszed észre a poénok többségét, de jó kérdés, hogy benne van-e a többször végigjátszás lehetősége. Na ugorjunk akkor neki gyorsan!

Grafika + hangok

Miért kellett eddig várni arra, hogy egy South Park-játék pontosan olyan grafikával legyen megáldva, mintha a sorozatot néznénk? Ehhez a címhez sem kell, hogy rakétakilövő állomásig fejlesszük az otthoni gépünket, még régi generációs konzolokon is perfekt a grafika, tényleg olyan, mintha az egyik epizód részesei lennénk. És ettől fog lúdbőrőzni a hátad szinte végig. A karakteredet szabadon irányítod a világ leghíresebb kamuvárosában, a jól ismert helyszíneken, amiket szabadon bejárhatsz, úgy érzed, tényleg benne vagy a sorozatban.

Ehhez asszisztálnak a hangok is, Stone és Parker persze felmondták a saját, igen vaskos részüket, de magukkal hozták az eredeti szinkronhangokat is, így egyetlen ponton sem lóg ki a lóláb, nagyon csúnyán be leszünk rántva emiatt is a játékba hosszú órákon keresztül. A fejlesztők még arra is odafigyeltek, hogy a kóborlások alatt itt-ott a sorozatból ismert dalokat vagy aláfestő zenéket használják fel, ami tulajdonképpen kényelmes tett volt tőlük, de ha bármi mást tettek volna, valószínűleg vasvillákkal keresték volna fel őket otthonukban a kedves rajongók.

Történet + játékmenet

A sztori is Stone és Parker műve, hát olyan is, mint egy nagyon pazar, nagyon hosszú mozifilm, ami egyszerű helyzetből indul, nem sokkal később viszont bonyolódik, pár óra játék után náci zombikkal kell szembenéznünk, de odáig eljutni sem éppen egyszerű menet. Új fiúként kezdünk a kisvárosban, és szinte azonnal ránk parancsolnak a szüleink, hogy menjünk ki az utcára barátokat szerezni. Ez viszonylag gyorsan meg is történik, ugyanis Cartmanék udvarában kötünk ki, ahol egy egészen bizarr háború kellős közepébe csöppenünk.

Aki látta a 17. évad Black Friday-trilógiáját, az nem néz furcsán a karakterek láttán, ugyanaz a Gyűrűk Ura/Trónok harca-ihletésű társulat rendetlenkedik, de ezúttal az Igazság Botja nevezetű faágért megy a küzdelem, mígnem egy nagyobb veszély nem kezdi fenyegetni South Parkot, ahogyan az nagyjából mindig lenni szokott. Mi, bármennyire is küzdünk Cartmannél a Kupa Keep-nevezetű összetákolt erődben egy normális névért, Douchebagként indulunk harcba, megküzdve gyerekekkel, felnőttekkel, sőt, még a Medvedisznóemberrel is.

És hogy mivel harcolunk? Nos, talán nem túl meglepő, hogy felhasználhatjuk a fing erejét is, mint varázslatot, de tulajdonképpen mindent és mindenkit lefinghatunk a városban, tettünket pedig az éppen velünk tartó társunk sűrű vihogással jutalmaz majd. A bélgáz fontos eleme lesz a boldogulásunknak, tüzeket lobbanthatunk be vele, vagy harcképtelenné tehetjük vele az ellenségeinket, szóval jobb lesz gyakorolni a fingást, de persze csak a játékon belül.

Játékmenet

Mivel igazi RPG-ről beszélünk, bármennyire is furcsán hangzik ez, először kasztok közül kell választanunk, négy is akad belőlük: a harcos, a tolvaj, a mágus és a zsidó. Mindegyik különleges képességekkel rendelkezik, ofkorsz, de tulajdonképpen nem igazán térnek el egymástól, szóval nagyjából mindegy lesz, melyiket választjuk. Lootolhatóak a házak, amelyekbe mind-mind bemehetünk a városban, kifoszthatjuk a fiókokat, a szekrényeket, aprópénzért széttörhetjük az újságosokat, a pénzt pedig jobb fegyverekre vagy védelmi öltözetre költhetjük.

Szükség is lesz egy idő után a fejlesztésekre, mert a harcok nem lesznek egyszerűek. Körökre osztott harcrendszerben küzdünk meg az ellennel, amiről Cartman csak annyit mond, lehet, hogy nem tetszik nekünk, és régimódi, de így csináljuk, mert így csináljuk, és kész. A harcrendszer tulajdonképpen remekül működik, a védekezés nehézségei mondjuk kissé ellentétben állnak a játék viszonylagos egyszerűségével, meg kell tanulnunk nagyon pontosan időzíteni, különben nem éljük túl az ellenfelek támadását, bármennyire is legyenek erősek vagy gyengék.

A város szabadon bejárható, de nem kell folyamatosan baktatnunk benne a már jól ismert, és még ennyi idő után is vicces mozgásunkkal, a teljes egészében testre szabható karakterünket ugyanis Timmy gyorsan egyik helyről a másikra tudja reptetni, amihez viszont először szükségünk lesz arra, hogy egyetlen egyszer keresztül-kasul bejárjuk South Park utcáit, felfedezve ezzel a Timmy által elhelyezett megállókat. Csak dudálnunk kell, és máris megjelenik a karakter, de csak hangban. Kár.

Maga a Stick of Truth nem egy agysebészet, de érezhetően nem is az volt a lényeg, hogy az Obsidian fejlesztői egy nagyon brutális nehézségi szintű RPG-t készítsenek a rajongóknak, akik lehet, hogy most játszanak először ilyen jellegű játékkal. A lényeg végig az lehetett, hogy egy tökéletes szórakozást nyújtó címet hozzanak össze, ami leborul a sorozat nagysága és annak imádói előtt, de tulajdonképpen mint RPG is megállja a helyét, és ennek a gondolatnak a szolgálatába állítottak mindent.

Összegzés

A South Park: The Stick of Truth egy közel tökéletes South Park-játék, annyi biztos, hogy a szériáról még ennyire élvezetes, játszható verzió nem készült, és igencsak fel kell kötnie a gatyáját annak, aki ezt meg akarja ugrani. Rajongóknak kötelező, a poénhegyek, az utaláshalmaz miatt is. Teljesen el leszel varázsolva attól, hogy részese lettél egy igazi South Park-epizódnak. De ha a zsidó kasztot választod, jobb, ha tudod, nem leszel nagy haverja Cartmannek.

9/10

Player Autószalon

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon