A filmekből vagy azok világából készült játékok majdnem mindig rosszak. Ezen a Star Trek sem fog változtatni, főleg, ha egyedül vágsz neki.

Namármost ahhoz, hogy egy erősen co-op-szerű buddy-játékot single player módban is végig tudjunk játszani, vagy a tökéleteshez erősen közelítő AI szükséges, vagy birkatürelem. Ha szert tettél életed során valamiféle, Buddhát is csuklóból megalázó nyugalomra, és nincs egyetlen árva haverod sem, akivel rászánnátok néhány órát a Star Trek-reboot világából készült játékra, és az orvosod is a beleegyezését adja, akkor, de csak akkor vágj neki ennek a játéknak egyedül. Ha néha ki tudsz borulni egy-egy programozói figyelmetlenségtől, akkor viszont szerezz be egy titánium-kontrollert, az talán nem fog a módszeres földhöz csapkodástól ripityára törni.

A friss Star Trek-játék ugyanis single player módban játszva meglehetősen bénácska. Olyan programozási és tervezési hibákkal teletömött izé, amiben benne volt egy kellemes akciójáték ígérete, de kézbe véve olyan érzést kelt, mintha valamiért nagyon gyorsan piacra kellett volna dobni a cucc első béta verzióját. A hibák többsége teljesen értelmezhetetlen 2013-ban. Ott állsz például egy magas peremnél vagy létránál, amelyre fel kell kapaszkodnod, de az embered folyamatosan elfordul tőle, mintha nem is arra kellene mennie, már a beirányzás is gondot okoz, és akkor még fel sem húztad magad a tetejére.

A Gears of War-hoz szokott ultrakönnyű irányítást pártoló kezeink nem fogják érteni a dolgot, és akaratlanul is földhöz akarod majd vágni a kontrollert a nehézségek és az értelmetlen pillanatok miatt. Egy idő után azonban megszokod őket, és nem teszel fel kérdéseket. Ez a jobbik eset, mert így akár kellemes pillanatokat is szerezhetsz magadnak. A Star Trek ugyanis rossz, de nem annyira, hogy azonnal kivedd a lemezt és egyetlen mozdulattal törd szilánkosra, nehogy bárkinek is ártani tudjon. A rebootolt mozik világát és hangulatát meglepően jól hozó játék jó szinkronhangokkal és zenékkel tesz meg mindent azért, hogy elkapjon a hév, de csak az igazi mazochisták próbálkozhatnak meg az egyjátékos móddal, mindenki más a co-op-játék örömeit élvezze, bármi is az ára. Hogy miért?

Mivel még single player mód esetén is co-op játékot játszunk (Kirk segít Spocknak vagy Spock segít Kirknek), szükség van egy megfelelő AI-ra a boldogulás érdekében. Ez minden esetben az egyik barátod legyen, mert ha létezik mesterséges unintelligencia, akkor azt itt megkapod a gépi irányításnak köszönhetően. A gép által irányított társunk annyira buta, hogy arra szavak nincsenek. Kering a termekben, megáll, sőt, legtöbbször el is tűnik a szemünk elől, és akkor sem kerül elő, ha megmondjuk, hová menjen. Ez eleinte nagyon furcsa lehet, de szerencsére nincs túl sok szükség arra, hogy mindig tudjuk, merre van a másik. Úgyis előkerül, ha nagyon kell.

Egy–két kisebb poént azonban beiktattak a készítők single player módban is, ha jobban odafigyelünk: Spock karakterével játszva például egy alkalommal teljességgel felszívódott Kirk, majd kis kutatást eszközölve kiderült, hogy az egyik csajt fűzi éppen az Enterprise-on. Egy baráttal, akár osztott képernyőn, akár két különböző helyen játszva már közel sem lesz ennyire bajos a helyzet, maximum az ellenfeleink butaságával kell megküzdenünk, és persze az orbitális bugokkal, amelyek hála istennek azért nem teszik teljesen játszhatatlanná a játékot, csak idegesítővé.

A fedezékeket igénybe véve például néhány esetben még úgy is érhet minket sérülés, hogy gondosan egy fal mögé bújtunk, biztosan kanyarodó golyóval, vagy lézerrel lőnek ezek, a köcsögit neki! Mivel gyorsan regenerálódunk, ezért nagyon nagy bajok nem érhetnek minket, bármilyen módban is játszunk.

Bármennyire is úgy tűnik az előbb leírtak alapján, hogy a Star Trek egy programozástörténeti hulladék, nem az, csak szerezzünk magunk mellé valakit, akivel együtt dolgozhatunk. Onnantól kezdve egy közepes grafikájú, egészen élvezhető, bár igencsak repetitív co-op akciójátékot kapunk, és mivel a játszótársunknak nagy valószínűséggel több az IQ-ja egy szemes ostorosnál, nem fognak minket zavarni az előbb említett problémák. De azért egy–két–sok baki még így is kiszúrja a szemed.

A tervezési hibák ugyanis erősen megmosolyogtatóak. A hüllőknek például nem alkottak megfelelő méretű búvóhelyeket, így kifejezetten könnyű dolgunk lesz levadászni őket, hiszen a legtöbbször a fejük és a farkuk is kilóg a fedezék mögül. A kapcsolókat néha csak egy bizonyos pozícióból tudjuk aktiválni, ami pár esetben némi keringést fog jelenteni egy egyszerű ajtónyitó icipici vonzáskörzetében is. Minden egyes cutscene-nél valamilyen gyilkos okból kifolyólag az alapfegyverünket, a phasert adja a kezünkbe a játék, bármit is használtunk előtte, amit gyorsan le kell váltanunk a túlélés érdekében, ellenben a checkpointot visszatöltve azzal a mordállyal a kezünkben jelenünk meg, amellyel valóban odaérkeztünk. Ki érti ezt?

A Star Trek mint co-op játék talán megérdemelne három csillagot, a borzalmas single player-élmény azonban csúnyán lehúzza az összképet. Kár érte, sokkal jobbra számítottunk ennél a minden tekintetben közepes játéknál. Azért a rajongóknak és persze legjobb haverjaiknak végig kell nyomniuk még az új film premierje előtt.

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?

A Sony húsvéti ajándéka egy ingyenesen megnézhető Pókverzum-rövidfilm

Már itt is van a Szegény párák rendezője új filmjének első kedvcsinálója

További cikkeink a témában
Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?
Hirdetés