Mivel Magyarországra nem jönnek, elkocsikáztunk a határ mellé a Nova Rockra, hogy lássuk, mit tud most a System of a Down. Most pedig bajban vagyunk, mert olyat tudnak, ami leírhatatlan.

Vannak azok a koncertek, amik után csak szótlanul állsz, és egyszerűen képtelen vagy megfogalmazni a létező, bár akkor inkább nem létezőnek tűnő szókészleteddel, mi a fenét éltél át. Ez akkor különösen bajos, amikor az embernek meg is kell írnia, milyen is volt az a bizonyos koncert. Hát nekem most meg kell írnom, és nagyon nagy bajban vagyok. Ezer éve várok már egy System of a Down-bulira, de a zenekar az azeri baltás gyilkos kiadatása miatt nem jön felénk (talán egyszer majd megenyhülnek, ha lesz még olyasmi, hogy „egyszer”), de a határig elmerészkedtek, és nagyjából legyalulták egy igen nagy embertömeg agyát. Totálisan. Kíméletlenül. Rettenetesen szórakoztatóan.

Nickelsdorf annyira a magyar határ mellett van, hogy az ember sokkal bátrabban ül kocsiba, ha helyzet van, és hát ez olyan helyzet, ami miatt menni kell. A System most, hogy újra van, és alkot, a legtöbb fesztivál kötelező kelléke, nem olcsó, de jó, ahogy azt kedves barátom szokta mondogatni, és hiába járt már nálunk Serj Tankian szólóban, az nagyon nem ugyanaz, ide őrület kell, és a teljes zenekar, Daron károgó hangja, na meg a klasszikus System-zúzda mindenkinek, aki szereti.

És hogy mennyien szeretik még mindig, az egészen elképesztő, a Prophets of Rage után gyorsan újra megtelik a kék színpad előtti tér a Nova Rockon, és amint belekezdenek a Soldier Side után a Suite-Pee-be, felrobban egy audiovizuális atombomba. Onnantól már nem zavaró a rettenetesen ömlő eső sem, csak vegytiszta zsenialitás van olyan kőkemény dalokba csomagolva, amelyek megírására ép elme nem lehet képes.

Amit a System of a Down művel élőben, az valami egészen elképesztő. Bitang jól szólnak, iszonyú pontosan játszanak, és olyan brutális kíméletlenséggel pakolják össze a setlistet, hogy abba beleférjen egy tonnányi dal akkor is, ha nincs három órájuk egy koncertre. Nincs igazából gyenge daluk, ilyen pozícióból pedig könnyű indulni, az is elég lenne, ha hanyagul odahánynák őket egymás után, aztán hadd szóljon, de nem, ebben a setlistben komoly meló volt, tökéletesen volt szerkesztve, és tökéletesen volt eljátszva.

Mindehhez pazar vizuális támogatás jött, de csak semmi parasztvakítás, nincs tüzike, nincs szikra, konfetti, csak egy rombusz alakú kivetítő hátul, ami elé néha felhúztak egy különböző formákat öltő tükröt, de magán a kivetítőn is csak ritkán fut film, inkább színekkel operálnak, és tudom, ez most marha hülyén fog hangozni, de néha egy bazinagy piros rombusz fenyegetőbb tud lenni, mint egy ijesztőnek szánt film.

Valahol bájosan múltba is tekintő ez az egész, hiszen azon a szinten, ahol a System van, már olyan pirotechnikát is vihetnének magukkal, amitől a koncert helyszínétől 5 km-re is megsül az összes malac, és A-kategóriás szupersztárokból álló mazsorett-csoportot is bátran ki lehetne vinni a színpadra, de Serjék tudják, hogy a kevesebb több tud lenni, ami mondjuk az elhangzott dalok számára nem igaz, hiszen kereken 30-at nyomtak el a bulin, ami bárkinek becsületére válna.

És nyilván volt itt Prison Song, zuhogó esőben szóló Aerials, bitang erős Chop Suey!, Psycho, Lonely Day, Hypnotize, B.Y.O.B., slágerek, slágerek, slágerek, amik akkor is működtek, ha Daron és Serj sokszor csak egy helyben állt. Nem kellett megmozdulniuk ahhoz, hogy bitang erős gyomrosokat vigyenek be, amúgy is mozgott helyettük mindenki más, és nem kellett kommunikálniuk sem a közönséggel ahhoz, hogy érezzük a törődést. Valahogy nem hiányzott.

Inkább pörgették a programot, ezért jött a jónép, hát pörgött ott mindenki, csak a fesztivál körül ólálkodó szélerőművek nem, volt ott egymás nyakába borulás egy nagy rakás magyarral, de ha most megkérdezném őket, valószínűleg ők sem tudnák szavakkal leírni, pontosan mi is történt tegnap este. Lehetetlen. Maradjunk ennyiben: egy elképzelhetetlenül energikus, atombomba erejű népünnepély. És tessék, a végén a kivetítőn valóban robban egy atombomba. Ez nem lehet a véletlen műve.

Fotók: Nova Rock Facebook

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?

A Sony húsvéti ajándéka egy ingyenesen megnézhető Pókverzum-rövidfilm

Már itt is van a Szegény párák rendezője új filmjének első kedvcsinálója

További cikkeink a témában
Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?
Hirdetés