Ez a cikk már több mint 90 napja készült. A benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Mit vársz egy filmtől, amelynek ez a címe? Pörgést? Poénokat? Vért? Akciót? Mindet megkapod. A ’90-es évek visszatértek!

Az amerikai elnököt (Aaron Eckhart) elrabolja egy csapat koreai terrorista, és csak egyetlen ember tudja megmenteni őt, egykori testőre, a kőkemény Mike Banning (Gerard Butler). A véderőt egy szerencsétlen baleset miatt távolították el az elnök csapatából, de mikor kiderül, nincs más, aki a Fehér Ház minden rejtett zugát ismerné, előkerül, hogy rendet tegyen a ferde szemű atom antik között.

Az egyszemélyes hadsereg-filmek közé tökéletesen beillik a Támadás a Fehér Ház ellen, hozza a Die Hard-hangulatokat, az egy az egy ellen harcokat, a kötelező áruló felbukkanását, a viccesnek szánt egysorosokat, a több hektoliternyi hazafiasságot, és a cinikus, de kemény főhőst. A bunkerbe bezárt, és teljességgel megközelíthetetlen elnököt megmenteni kívánó Butlernek nem feltétlenül állnak jól ezek az akciószerepek, de itt mégis remekül adja meg nekünk a vállalható John McClane-pótlékot, amire egy bűn rossz Die Hard után szükségünk volt.

A Támadás a Fehér Ház ellen az a fajta film, amelyben minden megtörténik, amit már láttál korábban az elnökmentős filmek során, agyalni nem szabad közben, nem is lehet, de gyönyörűen hozza azt a fajta akciófaktort, amelyet a kilencvenes évek lövöldözős, túszmentős filmjeiben szerettél: cselekedni képtelen elit egységet, hazafias elnököt, aranyos kisgyereket, egysorosokat és sok-sok lövöldözést. Agyleszívós móka, jobb, mint az új Die Hard-film. *

* A fenti sorokat a film megtekintése előtt két nappal írtuk le. Sejtettük, hogy nem kell majd javítanunk benne egyetlen betűt sem. Hogy miért? Mert az ember úgyis tudja, mit várjon egy olyan filmtől, amelynek Támadás a Fehér Ház ellen a címe, Gerard Butler a főszereplője, és elrabolják benne az amerikai elnököt. De ez egyáltalán nem baj. Régen sem azért jártunk akciófilmet nézni, mert meg akartunk lepődni az agyas forgatókönyvön.

Antoine Fuqua, a Kiképzés rendezője tisztességesen pörgős filmet rakott le az asztalra, ami persze több sebből vérzik, de egy ilyen mozi esetében vétek lenne felróni az ész hiányát. Ha ez lett volna John McClane ötödik kalandja, egy sokkal szebb világban élnénk.

6/10

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel a hírlevelünkre, és mi minden héten érdekes, szórakoztató sztorikat küldünk neked a világból.