Nobel-díjat a Media Molecule csapatának! A Tearaway a videojáték-történelem legkomolyabb lépése a világbéke felé.

Valljuk be, a PS Vita egyelőre nem egy sikersztori, legalábbis a szó anyagi és mainstream értelmében biztosan nem. Az is biztos, hogy nem a Tearaway fogja áttuszkolni ezt a remek kis kézikonzolt a világsiker kapuján, hiszen a Call of Duty arénáiban edződött átlaggémer szemében ez csupán egy apró érdekesség, melynek címét jokerként lehet előrántani, ha igazán különleges alkotásokról megy az eszmecsere.

A Little Big Planetet jegyző Media Molecule már néhány éve a kreativitás szó szinonimája videojátékos körökben, jelen tesztünk tárgya miatt pedig most már tényleg a fejükre tehetnének valami koronaféleséget. Az alkotás egy papírvilágban játszódik, ahol valamiért átszakad a napkorong, és a lyukon keresztül elkezd egy bambán vigyorgó hülyegyerek bámulni az addig kényelmesen éldegélő origamipopuláció riadt tagjaira. Az említett vigyorgó entitás nem más, mint maga a játékos, akinek ábrázatát a Vita elülső kamerája kódolja napistenné ebben a fura világban, ahol egy rejtélyes üzenetet rejtő élő borítékot kell kommandíroznunk a végcélja felé.

A Tearaway más platformon elképzelhetetlen lenne, mintha a forráskódja minden eleme a kezdetektől fogva ott lett volna a kis gép áramköreiben. A hátsó tapipad segítségével például ujjainkkal átszakíthatjuk a papírtalajt, és konkrétan átnyúlhatunk a másik világba. Ez a zseniális húzás csak egy a rengeteg bombasztikus ötlet közül, amivel a készítők gondosan telepakolták a játékot. Molekuláék zsenialitása a produktum minden szegmensén visszaköszön.

A lelke mélyén persze a Tearaway egy platformer, és azok közül is az idei év egyik legjobbja (a Rayman Legends és a Super Mario 3D World miatt nem használhatunk határozott névelőt). A program érdemei azonban bőven túlmutatnak azon, hogy mennyire sikerült a Little Big Planet után végre jól leprogramozni az ugrás mozdulatát (sikerült), vagy hogy mennyire változatosak a feladatok (nagyon). A játék igazi vívmánya, hogy szó szerint berántja a felhasználót a gondosan megalkotott álomvilágba. Az eredmény több tucat harsány röhögést kiváltó képi visszacsatolás mellett legfőképpen az, hogy a gémer minden eddiginél jobban a magáénak érzi az egész történetet, mely ráadásul az édibédi felszín alatt vaskos tanulságot hordoz a filozófiára fogékony elme számára.

Bejött/nem jött be:

+ kifogástalan audiovizuális megvalósítás
+ a hardver példaértékű használata
+ szívmelengető (személyiségtől függően akár katartikus) sztori
+ több dimenziós interakció
+ elképesztő ötletek garmadája…
+ mesterien kivitelezve

- lehetne hosszabb is
- kameraproblémák

Alapjáraton a történet egy kényelmes nyolcórás végigjátszást kínál, amit azért a gyűjtögethető cuccok miatt meg lehet toldani néhány plusz órácskával, de semmiképpen sem a terjedelem adja el a játékot. Az igazi bravúr, hogy az alkotás egyetlen perce annyi bájt, fantáziát és remek ötletet tud felmutatni, amelyet más produktumok tizensok óra alatt sem képesek prezentálni. Amikor már azt hitted, hogy mindent láttál, akkor az egyik karakter megkér, hogy töltsd be a hangoddal a főhős előtt tátongó roppant szakadékot. Az ekkor magamból hirtelen felindulásból kipréselt nem túl fantáziadús „Szevasztok!” aztán a legváratlanabb helyeken visszhangzott azon a pályán, tovább növelve az arcomra a főcímtől kezdődően fennragadt mosoly szélességét.

A Tearaway végső értékelését a fentieken túl a végigjátszást követő derűs feldobottság maradandó érzése szülte. Az a gondolat, hogy a téged körülvevő világ tulajdonképpen tele van remek dolgokkal, és erre a játék mesterkélt művészieskedés nélkül, szelíd jókedvvel hívja fel a figyelmed. Ez az üzenet – a videojátékok az egyént (ha csak néhány órára is) társadalmilag izoláló közegében – olyan frissnek hat, hogy talán még a stáblistát is elfelejted majd továbbnyomni. Ott ülsz majd a Vitáddal a kezedben, azon merengve, hogy ezt a leckét bizony még nem mondta fel neked egy videojáték sem. Főleg nem egy ilyen ízletes és habkönnyű körítéssel szervírozva.

9/10

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?

A Sony húsvéti ajándéka egy ingyenesen megnézhető Pókverzum-rövidfilm

Már itt is van a Szegény párák rendezője új filmjének első kedvcsinálója

További cikkeink a témában
Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?
Hirdetés